Likud kampánynyitó: Bibi vagy Tibi?

Ziva/ujkelet.live

Benjamin Netanjahu kormányfő hétfő estére hívta össze támogatóit és tartotta meg kampánynyitó beszédét Ramat Ganban.

Az eseménnyel kapcsolatban a nap folyamán a Munkapárt (Avoda) petitíciót nyújtott be a Központi Választási Bizottsághoz a beszéd média közvetítésének megakadályozása végett.

Hanan Melcer, a Kúria bírája alig egy órával a beszéd megkezdése előtt hozta nyilvánosságra a Legfelsőbb Bíróság döntését. A határozat szerint a miniszterelnök beszédének közvetítését csak 10 perc késéssel kezdhetik el sugározni, addig a tévécsatornák szerkesztői meggyőződhetnek arról, hogy a „kormányfő szavai mögött nem áll kormánypropaganda.”

A Munkapárt ugyan azt indítványozta, hogy a bizottság a közvetítést teljes egészében törölje, a bírói határozat a beszéd „hírértékére” hivatkozva engedélyezte az említett feltételek mellett a KAN műsorszolgáltató, valamint a 12-es és 13-as csatornára vonatkozóan.

Netanjahu a döntésre Twitter bejegyzésben reagált még a beszéde előtt, „a balos média minden este a Lapid-Gánc Kék-Fehér pártjáról beszél”, de amikor a Likudról van szó az ‘választási propaganda’, és arra biztatta az érdeklődőket, hogy Facebookon csatlakozzanak a cenzúra és késleltetés nélküli élőközvetítéshez.

A kormányfő a Likud 45 perces kampánynyitó beszédét nagyjából az előző hetek retorikájára építette a “Likud az erős jobb” szemben “a Kék- Fehér a gyenge bal” közötti ellentétet hangsúlyozva. A rövid kampány-rím fülbemászó szlogenjének üzenete egyben ultimátum is, ha az izraeliek nem választják újra a Likudot, akkor a Gánc vezette „baloldal” Ahmad Tibi arab uniójával (Hadas-Ta’al) fog kormányt alapítani.

A hangsúly ezúttal a Likudon volt.

A választási szövetségek és listák zárása után a Gánc vezette Kék-Fehér mozgalom erős tömböt alkotva megelőzte a Likudot és előnyét növelni is tudta azok után, hogy a legfőbb ügyész bejelentette vádemelési szándékát. A bejelentés nem egyenlő értékű a vádemeléssel és meghallgatás előzi meg, a választókat elsősorban mégsem a vádemelés lehetősége ingatta meg, hanem a jobboldalon létrejött kahanista Otzma Jehudit-Zsidó Otthon koalíció és a “Kék-Fehér” párt napokban nyilvánosságra hozott választási politikai platformja. Ilymódon a közvélemény-kutatások jelenlegi adatai szerint két erős blokk alakult ki a jobb és balközép palettára koncentrálódva. A kisebb jobboldali pártok, kivéve a Naftali Bennett féle Új Jobbot, lényegében a kiesés szélére kerültek, ezért szövetségesek hiányában az elmúlt évtized óta először került veszélybe a Likud kormányalakítási prioritása. A másik oldalon Beni Gánc blokkja sem áll jobban, hiszen kormányt csak az arab unióval együtt tudna alakítani, legalábbis Benjamin Netanjahu szerint. Gánc azonban egy egységkormányban látná a megoldást, de vádemelés alatt álló miniszterelnök nélküli Likuddal.

A körülményekhez igazodva Benjamin Netanjahu stratégiája az előző hetekhez képest változott. A mandátumok listazárásáig a kormányfő a jobboldal összetartását és a szövetségbe való tömörülést sürgette. Hétfő este már minden figyelmet pártjára irányítva hangsúlyozta, hogy egy erős Likud az egyetlen, ami megtudja akadályozni a Kék-Fehér szövetséget a kormányalakításban, ezért arra szólított mindenkit, hogy szavazzon át pártjára. Amennyiben ez megtörténik a Likud akár 41 mandátumot is elérhet, de közben saját potenciális koalíciós partnereit fosztja meg a szavazatoktól. Az amúgy is a kiesés szélén álló kisebb pártok pedig elvesztik a voksokat és ha benn is maradnak, hátrányos alkupozíciójuk miatt ki lesznek szolgáltatva vagy a Likudnak vagy a Kék-Fehér szövetségnek.

Az új stratégiának megfelelően Netanjahu egész beszédében a Likudra koncentrált tudatosan figyelmen kívül hagyva a lehetséges szövetségeseit és a Mandelbilt meghallgatást. A kétségtelenül nagy nyomás alatt a kormányfő hibázott a beszédben, amire a média természetesen rögtön lecsapott. Benjamin Netanjahu azzal vezette fel mondanivalóját, hogy megköszönte Donald Trump támogatását és az amerikai követség átköltöztetését Jeruzsálembe, majd felsorolta az elmúlt tíz év diplomáciai eredményeit. A meglátogatott országok felsorolásánál “Afganisztán” is becsúszott, holott vele Izraelnek nincs diplomáciai kapcsolata, ráadásul Izrael szempontjából egy ellenséges arab országról van szó. A kormányfő testbeszéde elárulta, hogy hibázott, de a tévedést csak később korrigálta Twitteren viccesre fordítva a szót : „Azerbajdzsánra gondoltam, de ki tudja, talán a következő ciklusban? :)”

התכוונתי אזרבייג׳ן, אבל מי יודע? אולי בקדנציה הבאה 🙂

— Benjamin Netanyahu – בנימין נתניהו (@netanyahu) March 4, 2019

Hogy milyen súlya volt ennek az elszólásnak jól mutatja, hogy az Afganistan hashtag hirtelen trenddé vált Twitteren.

A továbbiakban viszont hiba nélkül folytatta, kiemelte a Likud által elért erősségeket és a másik oldal gyengeségeit. Izrael a világ egyik legerősebb országa (katonai és gazdasági valamint humán erőforrás szempontjából is) és mindez az elmúlt évtized eredménye az általa vezetett Likud kormányzás alatt.

A Likud megdönthetetlen sikereit szembe állította a Kék-Fehér mozgalom vezetőinek politikai platformjával, kezdve, hogy az arab pártokkal fognak koalíciót alakítani, Gánc fel akarja számolni a telepeket és anno támogatta az iráni atomalkut. Továbbá Gánc szemére vetette, hogy vezérkari főnökként ellenezte az egyiptomi kerítés megépítését és részt vett az erős szikla után egy palesztin terroristák emlékére rendezett koncerten.

A Gánc által vezetett ellenfél-kizárásra irányuló stratégia a közvélemény-kutatások szerint eddig nem érte el a kívánt célt. Néhány pontatlanság azonban tetten érhető, ugyanis Gánc korábban azt nyilatkozta, hogy egység kormányt szeretnének, az arabokkal való koalíciót kizárták – csak cionista pártok jöhetnek szóba számukra -, ragaszkodnak a stratégiai telepekhez, a Golán-fennsíkhoz, és a palesztinoktól való szétválásról mindezek függvényében tárgyalnának. Se Lapid, se Gánc nem rajongott az iráni egyezményért, de kétségtelen, nem ellenezték olyan vehemensen mint Netanjahu. A Kék-Fehér párt teljes egészében elutasította a vádat, hogy Gánc ellenezte az egyiptomi kerítés megépítését, de az igaz, hogy az exvezerkari főnök valóban részt vett egy emlékkoncerten, amit az erős szikla gázai és izraeli civil áldozatainak emlékére rendeztek. Gázai oldalon a mintegy 2000 halottból legalább 936 terrorista volt míg 761 civil.

A kormányfőnek abban igaza van, hogy az „ellenfél platformja” csak ígéret és kevesebbet ér, mint a Netanjahu-kormány által bizonyított évtizedes eredeményeik. Az is igaz, hogy a gázai kivonulást anno ő is megszavazta, de mióta 2009 óta betölti a miniszterelnöki posztot ellenzi – legyen szó bármilyen béketervről – a telepek felszámolását.

A helyi média természetesen nem vette jó néven a balos részrehajlásra vonatkozó ellenük szóló vádat, ezt lehet járulékos veszteségnek nevezni. Benjamin Netanjahu és az általa vezérelt új kampány prioritásai alapján a lecke fel van adva. Nem igazán a sajtónak és nem is a Kék-fehér mozgalomnak inkább saját szövetségeseinek. A jobboldali pártoknak alaposan át kell gondolniuk azt, hogy a kampány hátralevő egy hónapja alatt hol, mikor és mit mondanak a bennmaradás érdekében, mert az nyilvánvaló, hogy Gánc, mint ellenségkép nem fog működni, az erős Likud víziója viszont annál inkább, és ezzel könnyen lehet, hogy kiszorulnak a magas választási küszöb miatt a következő törvényhozási ciklusból. Így aztán a választások után a “Bibi vagy Tibi” azt fogja jelenteni, vagy egységkormány vagy semmi és lehet, hogy ez volt a kormányfő célja.