Ziva/ujkelet.live
A külügyminiszteri hivatal jegyzékében hétfőn jelent meg először a Visegrádi-négyek, kulturális – politikai csoport izraeli látogatásának programja és időpontja. A meghívást Benjamin Netanjahu személyesen kezdeményezte 2017-ben Budapesten, ahova épp a V4-ek meghívására látogatott.
A pestiek és a jeruzsálemiek, hanem is egyhangúlag, de az izraeli miniszterelnök és magyar kormányzati szinten egyértelműen sikeresnek és új [diplomáciai] korszak kezdeteként értékelték a találkozót. Következésképp, a tagállamok közül Orbán Viktor idén februárban, fél éven belül már másodjára érkezik Jeruzsálembe. Mateusz Morawiecki lengyel elnök, azonban először látogat a Szentföldre, a hazájában elfogadott és nemcsak izraeli, de nemzetközi szinten is felháborodást kiváltó Holokauszt-törvény elfogadása után. A botrányos törvény miatti kritika elérte Benjamin Netanjahut is, aki a törvény módosítása érdekében kompromisszumot kötött a lengyelekkel.
Ilyen előzmények után, érthető okokból a visegrádiak meghívása nem aratott osztatlan sikert a helyi média körében, de különösebb érdeklődésre nem is lehetett számítani az előrehozott választások miatt. A meghívást és a programot azonban rögtön, mint az várható volt, Jáir Lapid (Yes Atid) hivatalból elutasította, kiemelve a két nemkívánatos személyt, akik közül az egyik “bemocskolja a Soa áldozatainak emlékét”, a másik pedig nyílt antiszemita kampányt folytat, utalva Orbán Soros György elleni hadjáratára. Más vélemények szerint azonban Benjamin Netanjahu ragaszkodását a V4-hez, és főleg az Orbán Viktorral ápolt, baráti kapcsolatnál jóval szorosabb politikai kötelékét, szigorúan diplomáciai érdekek szempontjából ajánlott értelmezni.
A másfél évvel ezelőtti budapesti látogatást és kiemelt érdeklődést izraeli részről azzal magyarázták az elemzők, hogy az Európai Unió kötelékén belül szabadon működő visegrádi csoport akár egyfajta véd- és dacszövetségként szembe tud és mer szállni a többi tagországgal, ha Izrael becsületéről van szó. Cserébe Benjamin Netanjahu, nemcsak a csoport fő érdekeit jelentő energetikai, kutatás-fejlesztés és innováció téren fog együttműködni, de a visegrádiak mellé áll migráció-ellenes politikájuk támogatásában nemzetközi szinten. A budapesti találkozón a közös gazdasági együttműködésen kívül, egy terrorizmus elleni munkacsoport is megalakult és akcióba is lépett, tavaly nyáron Gárdonyban első találkozójukon izraeli és a tagországok terrorelhárító szakemberei tanácskoztak a külső határvédelem problémájáról.
A sikeres budapesti ismerkedés után Netanjahu meghívta a visegrádi vezetőket egy jeruzsálemi találkozóra, amit az érintettek el is fogadtak. A halasztások miatt a február 18-19. között kitűzött eseményre másfél évet kellett várni. A diplomáciai kuriózumnak számító találkozó, annak ellenére, hogy olyan évfordulókhoz köthető, mint a V4-ek megalakulásának napja (1991 február 15.), vagy a magyar izraeli diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 30. kerek évfordulója, mégsem biztos, hogy olyan jó ötlet.
Egyrészt az izraeli választási kampány ütközeteit nehezen lehet különválasztani az egyébként történelmi eseménytől, hiszen a V4-ek először utazik hivatalosan a tagállamok határain kívül. Másrészt, a Jáir Lapid által említett okok miatt, a kötelező diplomáciai protokoll ellenére is elkerülhetetlenek lesznek az olyan kínos jelentek, amelyre a média és természetesen a választásra készülő felek is rögtön reagálni fognak. A két napos eseményen, a megbeszéléseken kívül szerepel a Siratófal és a Jad Vasembe való látogatás is, ami lengyel részről legalább annyira emlékezetes lesz, mint tavaly Orbán Viktor látogatása, amikor a magyar miniszterelnököt kint lelkes ellen-tüntetők kis csoportja várta, a falakon belül pedig szembesült Horthy Miklós “kivételes államférfiú erényeivel” és a múzeum közleményével, amelyben – teljes joggal – felhívta a magyar kormányfő figyelmét a vészkorszak valódi, igazságon alapuló feltárásának fontosságáról. Azóta Pesten újfent kitört a botrány, ezúttal a Sorsok-háza ügyében és hasonló méreteket öltve, mint a lengyel Holokauszt-törvény. A nemzetközi szintre emelt botrány miatti kritika ismét elérte az izraeli sajtón és a szakmán keresztül Netanjahu miniszterelnököt. A Sorsok-háza jelenleg nincs terítéken, de a lengyel példából kiindulva hasonló kompromisszummal, az egyéb diplomáciai adalékok mellett, észrevétlenül még átcsúszhat a rostán. Utána pedig már késő bánat.
Összességében azonban a találkozó várhatóan sikeres lesz. Benjamin Netanjahu diplomáciai terveinek megfelelően a visegrádi négyek valószínűleg megerősítik a szövetséget Izrael érdekében az Európai Unión belül, közös védelmi nyilatkozatok keretében. A hivatalos programban azonban nem szerepel egy nem kevésbé kényes téma, ami várhatóan említésre fog kerülni. A Siratófalnál tett hivatalos kormányfői látogatás, hallgatólagosan ugyan, de elismeri Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát. Azonban, bármilyen jó és szívélyes a visegrádiak és Izrael között a diplomáciai kapcsolat, a nagykövetségek költöztetése ügyében nincs változás. Mióta tavaly az Egyesült Államok hivatalosan megnyitotta Jeruzsálemben a rezidenciát csupán Guatemala követte a lépést. Ezenkívül európai részről Viorica Dancila, román kormányfő és Milos Zeman cseh köztársasági elnök szintén jelezték szándékukat követségeik áthelyezésére. Zeman első lépésként bejelentette a Cseh-ház, vagyis egy kulturális központ megnyitását Jeruzsálemben, azonban később mindkét fél részéről kínos hallgatásba merült az ügy további folytatása. A szlovákok szintén kulturális központ nyitását tervezik Jeruzsálemben, míg Orbán Viktor a cfáti múzeum költöztetésére tett ígéretet Herzlijára, de a nagykövetség elmozdításáról a négy tagország -, visegrádi szövetség ide, barátság oda, hallani sem akar.
Vagyis, a visegrádi négyek jeruzsálemi látogatása, kis kitérő lesz a kampány idején, de számottevő utóhatás nem várható. Benjamin Netanjahu viszont, kihasználva a hazai pálya előnyét valószínűleg finoman éreztetni fogja a szíves vendéglátás során a résztvevőkkel, hogy a tiszteletbeli konzulátusok és kulturális központok jeruzsálemi megnyitását nem tartja elfogadható válasznak a nagykövetségek áthelyezése helyett.
Súlyos aránytévesztés a magyar miniszterelnököt antiszemitizmussal vádolni a Soros – kampány miatt. A kampány gusztustalan, de nem antiszemita. Sorost a tevékenysége miatt bírálta a kormány, nem pedig származása miatt. Ha egy zsidót bírálnak, az nem feltétlenül antiszemitizmus. A meggondolatlan antiszemitázás fordított hatást ér el, mert az lesz a közhangulat, hogy egy zsidót nem lehet semmiért bírálni, mert rögtön “antiszemitát” kiált. És ez egyáltalán nem hasznos a zsidókra nézve.
Még valami: Ha a magyar miniszterelnök antiszemita lenne, majd pont Izraellel keresné a jó viszonyt? Másrészt Izraelnek minden esetleges szövetségesre szüksége van az általában ellenséges nemzetközi színtéren.
Ön uram sok mindent nem ért,nem érthet.Nem birálatról van szó,hanem ocsmány hangulatkeltésre,melyre mi szivesen ugrunk Ugrottunk és igy is lesz később is.
Kedves Dr Székely István, megnyugtathatom, hogy sok mindent értek. Csak KONKRÉT zsidóellenességre szabad “antiszemitázni”.Ön általánosságban beszél, nem indokolja meg, miért hangulatkeltés a “Sorosozás”. Ha ő nem lenne zsidó, akkor rendben lenne a dolog? Én azt írtam, hogy a kampány gusztustalan,minden egyébtől függetlenül. Önnek igaza van, “..ugrunk,ugrottunk, és így lesz később is”. Csakhogy aki “ugrik”,annak mindegy, hogyan ábrázolja a plakát Sorost. Ha a kormány a legjobb embernek állítaná be őt, akkor aki “ugrik”, lezsidóbérencezné a kormányt. Akik “ugranak”, azokkal nincs mit kezdeni, a kormány a propagandáját nem alakíthatja az “ugrók” miatt és túlérzékeny zsidók kedvéért másként, ha valamit el akar mondani. De fenntartom, a kampány gusztustalan.