@Unti Ildikó/Drory Könyvtár
Menekülés (1989.augusztus 15.)
- Magyarországi pince
Amikor becsapódott utána a pince vasajtaja, percekig semmit sem látott. A csend ott vibrált, hasított túlzilált idegrendszerében. Lassan, tapogatózva, félig görnyedt állapotban haladt előre, és míg bal kezével tárgyakat; vaslétrát, dorongokat tapogatott, addig jobb kezével domborodó hasát védte. Mikor rátalált a létra porlepte fokaira, bekuporodott alá. Szemből még beszűrődött a rácsos ablakon keresztül a késő délután fénye. Hosszú lábaival megtámasztotta testét a rég ott felejtett német brikett és lengyel koksz halmain. Még egy vászonzsákot húzott maga alá, amikor rátört a sírás. Hosszan sírt, egyfolytában majd szaggatottan. Azután újra. Elemi erővel, sikongva tört fel belőle a kétségbeesés! A lélek fájdalma rázta testét. Ilyenkor, a könnyek helyét a néma kín töltötte be. Egy gondolat dolgozott benne. Látta a kést! Ott volt a férje párnája alatt. A tehetetlenség újra és újra gyötörte. A kilátástalan jelen és félelmetes jövő! Hirtelen megmozdult hasában a gyerek. Oda kapott! Szíve megtelt gyengédséggel és szeretettel. Mandulavágású szép szemei kinyíltak, ám a csurgó könnyek alatt arcvonásai újra megkeményedtek. Kibomlott sötétbarna haja, védőn vonta körül. Azután elaludt. Szépet álmodott. Csodaszépet!
Mikor felébredt, kábán és értetlenül széjjelnézett. Mi is történt? Hol is van? Aztán lassan, nagyon lassan megtalálta a valóság. Emlékezett férje szavaira:”ha egy szóval is elárulsz valakinek, hogy hogyan bánok veled, a kés a torkodon!”
Mi is volt a bűne? Igen, a fizetését nem adta oda lottóra. Akkor megverte, majd dühtől tajtékozva elrohant sörért, úgy, hogy még az ajtót is elfelelejtette rázárni. Ez volt az a pillanat, amikor cselekedett. Gyorsan és sietve elhagyta a lakást, de tudta, hogy férje, késsel a kezében, eszelősen keresni fogja.
2. Az éjszakában
Az autó gyorsan és gördülékenyen haladt az úttesten. Nemrég eshetett, mert vizes volt minden, az éjszakai fények gyöngyözve égtek. Az autóban öten ültek. Két férfi – testőrnek – a Hit Gyülekezetéből, közülük egyik volt a sofőr, és három nő. Niki, a fiatalasszony, Ágnes, akinél menedéket talált és Mamm, Niki édesanyja. Szótlanul ültek. Teltek a percek. A jelzőlámpák ráérősen váltottak. Egy mentőautó szirénázva vijjogott el mellettük. Niki megkereste Mamm kezét, aki már mindent tudott, azaz majdnem mindent. Az utolsó üzleti tárgyalása után váratlanul felszaladt Ágneshez, és ott találta a lányát összeverve, kék, zöld foltokkal a kezén, lábán és szemén. Zokogott, hogy nem bírja tovább. Még aznap este Mamm felkereste szüleit és elmondta az új helyzetet. Tanácstalanságában sírva fakadt. Nem mert hazamenni aludni Laci vadállatisága miatt. Anyjáék viszont, gyenge egészségi állapotukban nem egyeztek bele, hogy itt aludjon. Aznap egy régi osztálytársánál töltötte az éjszakát. Innen indult kialvatlanul dolgozni, egy már megbeszélt tárgyalást levezetni.
Ekkor fogalmazódott meg benne a végleges megoldás Niki és a születendő baba számára. Hiszen sem a család, sem pedig a rendőrség nem tudta megvédeni őket, már ötödik éve szenvedtek Lacitól.
Most megérkeztek a XIV. kerületi Rendőrkapitányság feljárójára, ahol egy tiszt sietett hozzájuk. Az őrszobán az ügyeletes tiszt éppen dühöngött valakire, és még le sem tette a kagylót, máris megkérdezte:
– Mit akarnak? – de mielőtt bármit is mondanának, kérem az igazolványokat! Miután a formaságokon túlestek, jött a kérdés-felelet játék. A végeredmény, hogy a rendőrség csak akkor ad védelmet az állampolgárnak, ha már vér folyt. Amíg nincs bizonyíték a férj ellen, pedig ott állt a kék és zöld foltokkal a félelemtől remegő fiatalasszony, addig a rendőrség nem tesz semmit. Hiába hivatkoztak Laci ellen a múltban megtett feljelentéseikre a XIX. kerületi Rendőrkapitányságon: – feljelentés magánlaksértésért és munkakerülésért; – feljelentés könnyű testi sértésért, további munkakerülésért; – feljelentés súlyos testi sértésért, látlelettel ellátva, – feljelentés életveszélyes fenyegetettségért, verekedésért.
Mindez öt év “termése” volt, a “járulékokkal”, amelyek minden esetben hihető hazugságai voltak az akkor meg nem férji minőségben tetszelgő férfinak. Aki már nem engedte ki “áldozatát” karmai közül, mindenhol, minden lépését leste. Ebben az időben Nikit a szülei taxin vitték az egészségügyi szakközépiskola esti tagozatára és ugyanígy vitték haza. Ám ezt csak két évig tudták csinálni, és így abba kellett hagynia a tanulmányait! Váratlan helyzetekben megleste, megverte, rugdosta, megtépte, megfenyegette. Ideje volt bőven, mivel nem dolgozott, csak ivott.
A rendőr komoran ingatta a fejét. Megitta a feketekávéját. Rágyújtott cigarettára. Tudatában volt fontosságának.
– Annyit tehetnek, hogy újra feljelentik a férjét, itt nálam, életveszélyes fenyegetésért – mondta.
Mamm kirobbant:
– És mi lesz a hatodik hónapban levő fiatalasszony védelmével?! Itt mostmár két életről van szó! Nem beszélve a családtagokról, hiszen mondta, hogy “kiírtja az egész családot” Így már a társadalomra is veszélyes egyén!
– Sajnálom, mást nem tehetek – azzal leült az írógéphez.
A feljelentés aláírása után szótlanul kimentek, s az autó ment tovább. Egyenesen a XIV. kerületi Uzsoki kórház sebészetének éjszakai ügyeletére hajtottak. Kis huzavona után megvizsgálták Nikit, és felvették a látleletet, majd az autó újra ment tovább. Már jól benn jártak az éjszakában, amikor behajtottak a XIII. kerületi Szabolcs utcai kórház udvarára, ahol Niki szülőorvosa éppen inspekciós volt. Megvizsgálta, és mivel semmi rendellenességet nem talált a magzatot illetően, csak ingatta a fejét: a történet hatására szívesen mondott volna valami szörnyűséget!
Kora hajnalban volt már, amikor visszaérkeztek Ágnes lakására. Az autótól a lakásajtóig (V. emelet) szinte minden lépésnél várták Laci agresszív támadását. Hangtalanul mentek. Merev arcokkal. Elszántan, kést várva. Mamm nem állhatta meg szó nélkül:
– Itt kellene olálkodnia! Az nem létezik, hogy nincs itt! Akkor történt valami vele.
Fotó: illusztráció; forrás: wmn
