Gólkirály

2
Lyukas zászló - 1956. Forrás: Wikipédia

Politzer Tamás/ujkelet.live

Kiszállt a taxiból, a jobb első, nyitott ablakon benyújtotta a taxisnak a hetven sékelt, elismételte a megállapodásukat, miszerint másfél óra múlva jöjjön vissza a taxis. Az köszönte a pénzt és az ígéretet megerősítette: ken, ken.

Mielőtt belépett volna a temető kapuján a fejét megsimogatta, oké a fehér kipa a helyén volt. Népes család közeledett a kapuhoz. Elől két fekete kapedlis, fekete nadrágos, pajeszos kamasz, hosszú ujjú fehér ingük alól a cicesz rojtjai libegtek. Ikrek voltak nem kétséges. Szőke hajúak, szeplősök. Mögöttük csámpázott, a kövér emberek jellegzetes billegős lépéseivel a torzonborz ősz szakállas. Szintén fekete pantalló, fehér ing, cicesz, pajesz, fekete kipa.

A nő mögöttük jött, öt-hat éves lány kezét fogva. Kendő, hosszú ujjú blúz, majdnem bokáig érő szoknya… Az arca ismerős… A homloka… Igen a bal szeme fölött egy fehér vonallá érett egykori sebhely… Vörös szemöldök… Szeplők…A kislány is vörös hajú, szeplős… A három gyerek és a sok-sok szaftával szólított nő letelepedett a kis park egyik padjára, a bozontos szakállú intett nekik és bement a temetőkapuján.

Hiszen ő Panni ! Húsz éve nem látta… Indult, hogy köszönjön, megszólítsa az egykori…Kit is ? Gyerekkori szerelmet, játszótársát, majdnem…?

A nő mintha ránézett volna ? Nem tudta  ezt eldönteni, talán nincs is értelme…, tanácstalanul ácsorgott egy ideig, aztán bement  a temetőbe. Beköszönt az irodába. Joshi most is ott ült a komputer előtt, őt látva lapátnyi kezével barátságosan intett és a szokásos formulával köszönt: szevaszka, shalomka, májninim? Shálom, köszönt ő is a Pesten születettnek. Megbeszélték, hogy igen, oda talál a sírhoz, nem kell elkísérni, és persze nála van a könyvecske  a kadis latin betűs szövegével…

A sír, jobban mondva a márvány kolosszus stabilan állt. Most az egri vár udvaráról hozott két nagyobbacska kavicsot, azokat gondosan apja fehér márvány sírköve talpára tette. Elővette ugyan a kicsi imakönyvet, de nem nyitotta ki. Most sem nyitotta ki. Ilyenkor azzal nyugtatta magát, hogy apja is mulasztott, egyetlen héber betűre sem tanította meg őt, akkor ő miért mondjon imát? De a legnagyobb mulasztása, hogy sok-sok ígérete ellenére őt nem hozta ide…Pedig azt ígérte, hogy majd itt lesz az ő barmicvája és, hogy itt nagyon jó gyereknek lenni… Ezt ő sosem tudhatta meg, és barmicva sem volt …

Bezzeg a Panni, akit ez előbb felismert a kapu előtt. Őt idehozta anyja-apja. Nagyon-nagyon sajnálta évekig, hogy Panni ötvenhét nyarától már nem rúgta velük a labdát a széles, füves Váradi utcában, ahol hetente legfeljebb egy-egy lovas kocsi közlekedett. A kicsit duci, kövérkés, szeplős, vörös lány teljes értékű focis játszótárs volt. Az állandó csapatok egyike: a két Veres-gyerek, Móricka – alias Gyula – és Bandi volt. A másik: Dobi Jani és ő. Panni, az ötödik játszótárs volt az állandókapus. Egy kapust játszottak így. Gyulának azért volt Móricka a beceneve, mert apja asztalos műhelyében folyton a Móricka vicceket hallgatta, azokból több tucatot tudott, viszont ki nem állhatta, ha lemórickázták, néha verekedett is ezért a sérelméért, vagy berohant az utcáról és hüppögve panaszkodott az anyjának a csúfolásért. Az anyja ilyenkor kizavarta, mondván, védd meg magad te mamlasz, már elmúltál tíz éves…

Panni remekül védett a tizenkét tyúklépéssel kimért kapuban. Különösen a Veres-csapat rúgásait. Az ő csapatuknak mintha kedvezett volna, mert rendszerint ők rúgtak több gólt. Mórickának ez igen gyanús volt, néha könnyezve ordított, hogy „csalás, csalás, a kapus akarattal beengedi a labdát. És ha ő vagy az öccse rúgja kapura a lasztit, akkor a szeplős úgy véd, mint a Puskás…” Grosics, Grosics a kapus, te két ballábas Móricka, kiabálták neki kórusban…

Különösen olyankor volt dühös Gyula-Móricka, ha Panni anyukája kiszólt nekik az ablakon: a győztes csapat fejenként öt palacsintát kap. S milyen volt Veresék balszerencséje? Soha nem a két Veres tömte magába a lekváros palacsintát!

Vajon tényleg Pannit látta? Egyszer írt egy színes képeslapot, talán hatvanötben. Vajon hol lehet a hullámzó tenger színes fotója. Hátoldalán azt írta Panni: „Gyere ide Te Gólkirály, focizhatunk a tengerparton. És mikor lesz esküvőnk veled? Panni.” Nem tudott válaszolni, mert címet nem írt a lány.

Emlékszik, hogy valamikor ötvenhét nyarán, már a vakáció idején megjelent náluk búcsúzkodni Panni és az apja. Ők ketten a konyhában maradtak, Panni nézegette a könyvtári könyveket, köztük a Távolban egy fehér vitorla, Snipp, a nagy vadász, Zúg a nádas,Tom Sawyer kalandjai, Tamás bátya kunyhója…

Laci bácsi, Panni apja egyszer csak nagyon indulatosan hangoskodni kezdett a szobában. Minden szavát hallották: miért, miért? Ne tegyetek fel ilyen kérdést. Láthattátok októberben, ahogy elkergették Rácz párttitkárt, Szűcs tanácselnököt, rögtön felébredtek a zsidózók: a házunk előtt rohant a fő utca felé néhány paraszt. Az egyik megállt és bekiabált hozzánk: „ maguk mér nem jönnek vonulni, meg a vörös csillagokat leverni, mi? Maguk mindig megtollasodnak? Mibűl vették vissza negyvenötben a házukat Eisenmann elvtárs? Mibűl? Jöjjenek, ha magyarok akarnak lenni vagy menjenek…Senkinek nem hiányoznának majd, tuggya? „

Kis szünet után folytatta Laci bácsi: „ezekkel éljünk együtt? Ezektől az égvilágon senki nem tud megvédeni most sem … Anyám, apám, húgaim, első felségem, első gyerekem nem volt elég? Beregi Sanyi vette meg a házat, tudod, aki két éve visszajött Izraelből. Ő még sokra viszi, mindenkivel jóban van, mert nagy kincs a téli tüzelő, a jó szén, a száraz fa. Ő ügyes, tudja, kinek adjon fekete szenet, kinek az ócska lignitet, kinek milyen sürgősen vagy sokára vitesse ki a tüzelőt az ő zsebében lévő fuvarosokkal. Ő még sokra viszi itt. Láttátok, ő is ott állt a szónok mellett, aki a háborús hősök emlékművén bejelentette, hogy vége, vége van a kommunista világnak, a népé lesz az ország… Legyen így, de zsidózni azért nem kéne! „

Búcsút intett Joshinak, majd leöblítette a fémbögrébe mert vízzel a kezét és kilépett a temető kapuján. Hátra hőkölt, mert előtte viharzott el a torzonborz szakállú a két fiúval. Nevetgélve követte őket a Panninak vélt nő a lánykával. Nézte őket. A nő lassított, őfelé fordult, őrá nézett és halkan azt mondta: elkéstél gólkirály…

2 Kommentek

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..