Úri muri

0

Gideon Peer/ujkelet.live

Judy Shalom Nir Mozes jobbházból való úrilány, illetve úriasszony, ha nem Izraelben látja meg a napvilágot, akár arisztokrata is lehetne.

Nagyapja annak idején megvásárolta a Yediot Achronot című izraeli napilapot, és fiát – Judy édesapját – bízta meg azzal, hogy legyen a lap főszerkesztője. Noah Mozes 46 éven át vezette a lapot.

Judytot második házassága Silván Shalomhoz köti, aki – amikor még politizált – Izrael helyettes miniszterelnöke volt. Bankár családból származik, Beer Sheva-i gyökerekkel.

Judy nem gurult messze a fájától, médiaszakember, újságírónő, valamint televíziós- és rádiós műsorvezető.

Ízlések és pofonok különbözők, a magam részéről – finoman szólva – nem vagyok odáig érte – mármint ami a munkáját illeti – de akarva, akaratlanul látom, hallom, mint például a múltkoriban, amikor péntek délelőtt a konyhában nyitott rádió mellett készítettem a rántottcsirkét.

A szebbnapokat látott és még szebb napokat látó hölgy egy kerekasztal beszélgetés keretében elmondta, hogyan sikerült családját és saját magát fogyókúrára fogni.

Gondolom, a feladat nem lehetett egyszerű, a fridzsider tele van jobbnál jobb falatokkal, a szakácsnő pedig napi rendszerességgel szárnyalja túl saját magát.

Ha valaki azt hiszi, hogy mindezt irigykedésből mesélem, téved. Nekem is megvan a betévő falatom, sokszor több is.

De térjünk vissza Judyra. Mi az ő fantasztikus diétásreceptje, mi az, amit meg kellett osztania Izrael dolgozó népével, annak aprajával nagyjával.

Judy elmesélte, hogy legutóbb otthon, az ünnepi születésnapi ebéd után hatalmas tortát helyeztek az asztalra. Idáig rendben van, születésnap nehezen képzelhető el torta nélkül.

De mi történt? Mi tette emlékezetessé az eseményt, mit mondott el Judy a mikrofonba?

Azt, hogy cukor helyett sót tett a süteménybe. Amikor a családtagok szájukhoz emelték az ínycsiklandozó falatot, azon nyomban ki is köpték azt. Ment a szemétbe. Ez Judy fogyókúrás találmánya.

Természetesen otthon mindenki azt csinál, amit akar, még egy csodálatos tortát is érintetlenül kidobhat. Csakhogy az a torta nemcsak a családnak, hanem a hallgatóknak is rossz szájízt okozott. Nekem feltétlen.

Az izraeli emberek 86 százaléka – ahogy azt a statisztikai hivatal év elején fülig érő szájjal jelentette – boldog. De még mindig vannak családok, ahol nem dobják szemétbe a kenyeret sem, hát még a tortát. Ételt kidobni különben sem illő dolog, egy olyan országban pláne nem, ahol a lakosság bizonyos százaléka megjárta a Holokausztot. Jobb ember ilyet nem tesz.

Azóta kerülöm a fenti hölgy műsorait, de Judyn nem lehet kifogni. A Maariv újságban éppen ma olvastam, hogy Judy tovább folytatja küzdelmét fogyókúrás ötletei megismertetéséért.

Most arról számolt be, hogy imádja a csokoládét, nem tud neki ellenállni. De – van egy remek trükkje, amivel önmegtartásra képes fogni magát. Másoknak is ajánlja. Mindössze két kockát fogyaszt el a tábla csokoládéból, a többire rászór egy kis – na mit? – sót. Akkor már nem eszik többet. Megy a szemétbe.

A só – mint tudjuk – plafonig lövelli a vérnyomást. Az enyémet biztos.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..