A persely titkai

0
A persely titkai. Fotó: Politzer Tamás

Politzer Tamás/ujkelet.live

Volt nekünk egy oldalági rokonunk, aki szenvedélyes műgyűjtő volt. A nyolcvanas években kénytelen volt eladni az Opel Mantáját, mert sürgősen kellett neki 150 ezer forint.

Z. Aladár egykori táska- és bőráru-gyártó és műgyűjtő özvegyének örökösei ennyiért árultak két darab, úgy másfél méter magasságú, Napoleont és a császárnét ábrázoló porcelán vázát; hat darabos, gobelin huzatú, rokokó ülőgarnitúrát; 12 ágú meisseni porcelán csillárt; bordó színű teknőc páncéllal, aranyozott réz- és bronz veretekkel berakott, díszített negyedütős asztali órát, a hozzá való asztalkával… Ezek csak a nagyobb darabok voltak, bőröndnyi ezüsttárgyat is felcipelt a második emeletre a taxis, mert az Opel Mantát már egy Rákóczi úti butikos vezette.

A rokon egyébként elégedetlen volt az ügylettel, sajnálkozott, dohogott, hogy az egyik örökös „váltotta magához” a többek között Mednyászky, Csók István, Thorma János, Waldmüller, Petenkoffen, Glatz, Iványi-Grünwald, Lakos Alfréd, Rippl Rónai szignóját viselő festményeket…

Én is „gazdagodtam” egy sokat ígérő ajánlattal: segítsek eladni az örökölt házat, amely a pesti „nyócker” egyik zsákutcájában omladozott. A nappali beépített könyvszekrényének egyik polcán porosodott még néhány háború előtti művészeti árverési katalógus, tucat régi könyv és folyóirat, és a fotón látható persely…

Ezeket kaptam én a jövőbeli segítségem fejében – 1000, azaz egyezer forintért… További ezer forintért Nádasi úr nekem adta a kandallóhoz támasztott, egykor aranyozott, blondel keretes, velencei tükröt is. Nem két fillérbe került, mire a keret restaurálása és a tükör újra foncsorozása megtörtént…

A minap kezembe került a szóban forgó ház könyvszekrényéből származó, Egyenlőség című hetilap egyik 1937-es száma. A címlap hiányzik, a hátsó borító szerint a kiadvány „a magyar zsidóság politikai hetilapja; olvasóközönsége: a magyar zsidóság százezrei; az Egyenlőség minden magyar zsidó család barátja, tanácsadója, szórakoztatója és vigasztalója; főszerkesztő Szabolcsi Lajos.”

A 127 oldalas hetilap száma több mint 120 szöveges és/vagy grafikás reklámot is tartalmaz. Lám, a kiadó abban az időben sem tudott megélni a lapeladásból, az előfizetésekből… Hangszer, ortopéd cipő, melltartó, kombiné és nadrág, kályhapaszta, kékítő, üzleti nyomtatványok, szőnyeg, kóser penzió, gallértisztítás, bútor, mesterséges ételzsír, kölnivíz, zsinórok, paszományok, mosoda, elasztikus lábbetét, bőrápoló lószerszámhoz, csizmához, főző-fűtő-sütő gépek, szanatórium, tűzkár elleni biztosítás, gumi cipőtalp [ szövege: Embert barátjáról, cipőt a talpáról…], szakácskönyv, diétás ételek, hímzőfonal, függöny, rongyszőnyeg, csillár, fotózás, födém tégla, kalapok, habzó fogkőoldó és egyéb hasznos áru, szolgáltatás szerepel a kínálatban. Egyik-másik hirdetés ismétlődik is az oldalakon.

A tartalomjegyzék negyedik fejezete bizonyos Ballagi Ernő szerkesztésében kínálja az 5698 esztendő krónikáját az Év története címmel 44 nyomtatott oldalon. A beszámoló alcímei: A magyar zsidóság mai helyzetképe; Egy év antiszemitizmusa; Küzdelem a gyűlölet ellen; Magyar Zsidó hűség; A belső zsidó élet.

Az utolsó alcím bevezető hírében szerepel, hogy alakuló ülése volt a szentföldi és egyéb telepítésekre ( sic !) alakult egyesületnek.

Olvasom tovább, hogy az alakuló ülésen „alkalma nyílt Stern Samu elnöknek arra is, hogy a külföldi zsidósággal való kapcsolatunkat jellemezze. Hangsúlyozni kívánom – mondta akkor az elnök – hogy a Palesztina-munkát szolgáló új egyesület megalakításában az egyetemes zsidósággal való szolidaritás érzése vezet bennünket épp úgy, mint azok a kötelességek, melyek parancsolóan rendelik el számunkra, hogy elsősorban kivándorolni akaró hazai hittestvéreink számára tegyük lehetővé a Palesztinába jutást olyképpen, hogy részükre Palesztinában megfelelő mezőgazdasági és ipari telepeket igyekszünk létesíteni, őket támogatásban akarjuk részesíteni és Magyarország, valamint Palesztina között szerves gazdasági kapcsolatot kívánunk teremteni, e mellett új egyesületünk révén segíteni akarjuk hittestvéreinket ahhoz is, hogy lehetővé váljék letelepülésük egyéb országokban is. Ilyen módon ez az új egyesületünk a Palesztina-munka mellett magyar munkát is végez, mert hozzájárul a magyarországi munkanélküliség csökkentéséhez.”

Az idézet második bekezdése: „Viszont felemelte szavát Stern Samu elnök a magyarországi cionista agitációval szemben. Hangoztatta, hogy azt nem tartja helyesnek, mert alkalmas arra, hogy azokat a szeparatizáló törekvéseket támassza alá, amelyek a hazai zsidóságot amúgy is elkülöníteni szeretnék a nemzet egyetemességének testétől.”

A híradásból nem derül ki, hogy a hitközségi elnök volt-e az egyesület elnöke is.

Megnéztem (ismét) a Wikipédián és másutt is a hivatkozott elnök életéről, karrierjéről, vitatott, ellentmondásos tevékenységéről (Zsidó Tanács) írtakat.

Engem nem az elnök érdekel(ne), hanem kíváncsi vagyok (talán mások is), kik voltak az alapítók, a tisztségviselők, az aktivisták? Kik gyűjtöttek a perselyekkel? A hozzám került – alsó, kihúzható lapján sorszámot is viselő – persely bizonyára a jelzett bőrdíszműves boltban volt a falra kiakasztva. Az egyesület vajon mennyi pénzt gyűjtött? Vajon meddig működhetett? Palesztinában hogyan és hová kerültek a gyűjtött pénzek? Valamelyik izraeli múzeumban, levéltárban van-e nyoma az adományoknak?

Perselyem egyik testvérének piaci utóéletére is ráleltem: eladásra hirdeti valaki. Az enyém nem eladó.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..