Püspöknek állt zsidók

0
ipafai fapipa - forrás/ujkelet.live

Politzer Tamás/ujkelet.live

Bizonyos  Goldberg osztrák író – nevét hiába kerestem két wikipédiás listán is, nem találtam róla semmi közlést – , a múlt század harmincas éveiben  írt néhány olyan zsidóról, aki püspöknek állt. Áttértek, betértek, vagy nem is tudom, hogy lehetett ezt csinálni. Kérdés az is, legalább is számomra, hogy milyen ceremónia, nyilatkozat is kell egyáltalán a zsidó vallás elhagyásához és milyen ceremónia szükséges a befogadó egyházak részéről. Arra is kíváncsi lennék, vajon mi van ilyenkor a hüpe alatti esküvő utóéletével, és a ketubával ? Az asszony, a család automatikusan „átmegy” a családfővel, vagy marad(hat) az eredeti hitén ? Ha a feleség és a gyerekek marad(hat)nak zsidónak, és a más vallású családfővel együtt élnek, vajon hogy néz ki egy kiddus, a széder est és egyebek…Püspök lehet zsidó család feje? Nem sorolom tovább a kérdéseket. Azt tudom viszont, hogy az alábbi sorokhoz szükséges lenne a feltett kérdésekkel összefüggően magyarázat… Aki a Könyveket ismeri, tanítja, bizonyára tud ezekre válaszolni, és az átlag-zsidó ? Kérdezze meg a rabbiját…Egyáltalán fontos lehet ilyen kérdéseket az említett jelenség kapcsán felvetni ? Nem is tudom. Sorolom inkább, miről olvastam:

A 600-as évek vége felé a Julian nevű toledói egyházfi volt az első zsidó, aki püspöki ornátust öltött. Állítólag ő volt Pál apostol után a második zsidó, kit szentté is avattak.

Paul Alvar a 800 – as években  Kordova püspökeként szolgált. Előbb remete életet élt, Antichia barlangjában „lakott” bizonyos Alba nevű zsidó ember( 1226-tól 1286-ig élt), majd orvosként is működött, aztán aleppói püspök  lett Bar Hebreus néven.  Jó híre volt matematikusként, csillagászként is.

Rabbi Salomon Léwy Burgosban a keresztségben Paul de Santa Maria nevet kapta. Párizsban szentelték katolikus pappá, sikeres pályafutása során érseki rangig jutott. A 14 – 15. században igét hirdető főpapról feljegyezték: kezdeményezte, hogy a zsidókat zárják ki a hivatalokból, továbbá különítsék el őket külön városnegyedekben… És hordjanak ruházatukon vörös jeleket…És ne üzleteljenek keresztényekkel…

Az „ideológus” érsek  Alfonso névre keresztelt fia is burgosi püspökként  szolgált. A legkeresztényebb uralkodók – Ferdinánd és Izabella – személyes gyóntatója lett, királyi tanácsos, majd kordovai püspök.

Portugál marannusként { látszatra megkeresztelkedett, ám eredeti vallásához titokban hű maradt zsidó } született Joa Mendez de Silva. Nagy ívű pályamódosítással, hitváltással a ferencesek rendjét vezette. IX. Sixtus pápa kedvence volt.

És aki vissza(át)tért: Diego Deza spanyol püspököt is zsidó származásúként jegyzik. Izabella királynő gyóntatója, Kolumbusz intim barátja volt. Az inkvizíciónál valamely „jóakarója” feljelentette, miszerint a püspök őszentsége visszatért zsidó hitére…Megkínozták, egyéb információ nincs sorsáról…

Az inkvizícióval Pedro de Aranada püspöknek is meggyűlt a baja újonnan választott hittestvéreivel, ugyanis a főinkvizítor megirigyelte e püspök rendkívüli gazdagodását. Be is perelte, az alapos gyanú, az  indokolás az volt, hogy a püspök atyja marannus volt.

Ugyanilyen sorsa jutott egy másik áttért, Juan Arias Davila is. Az inkvizíciós megtorlástól maga a pápa „menekítette” meg  a fenti két áttértet. Utóbbi, Davila meg is „hálálta” az a szent atya jóságát: valósággal tombolt a marannusok ellen…Az előbb említett Aramada-n az inkvizíció mégis bosszút állt: különböző egyházi vétkek miatt börtönbe vetették, ahol életét vesztette.

Aztán itt van Alexander Mihály Salamon. Lengyelföldről került Angliába, előbb rabbiként működött, majd héber nyelvet tanított anglikán papoknak. Úgy tűnik, az anglikánok „tanításai” sikeresebbek, meggyőzőbbek voltak: Salamon 1825-ben áttért – családostól…1840-ben szentelték Alexandert anglikán püspökké. Jeruzsálemben hunyt el.

Van magyarországi születésű zsidó is, aki 1867-ben püspök lett, s Eugénia császárné gyóntatója tisztéig emelkedett. Bauer Mária Bernát ( 1829-1898 ) az ő neve. Kereskedőként, pékként, fotográfusként nem tudott megélni. Irány Párizs ! Ott egy karmelita barátnál tanult.  Felszentelt püspökként Eugénia császárné gyóntatója volt. III. Napoleon halála után felhagyott a püspöki teendőkkel, sőt, kilépett az új egyházából. Arról nem olvastam, hogy visszalépett volna a kilébe (egyáltalán vissza lehet-e?). Állítólag a lóversenypálya környékén próbált civilként érvényesülni…Nem tudni, hogy ezen a lovin befutott-e…

Mint érdekességként citálom még azt is az Egyenlőség egyik, 1933-as számából, miszerint elsőként egy zsidóból lett püspök fordította le a bibliát kínai nyelvre ( vajon melyik nyelvjárásra ?). A Litvániából elszármazott Seresovszki Sámuel Izsák József volt ő. A zsitomiri jesivában, majd a boroszlói egyetemen tanult. Amerikába hajózott, ott kitért, misszionáriusként tovább ment Kínába, ott 1875-ben Sanghaj püspöke lett. (Már válaszoltunk is, milyen kínai nyelvjáráson jelenhetett meg a biblia. Mégis van kérdés: vajon melyik nyelvről fordította szentírást ?)

Olvastam azt is, hogy Löwenthal Izidor ültette át afgán nyelvre az újtestamentumot. Amerikai baptista misszionáriusként…

*

A fő kérdés talán az, hogy az említettek mindegyike valóságos személy volt ? Némelyikre rátaláltam a majdnem mindentudó ( ? ) neten keresgélve, némelyikre nem… Ettől függetlenül talán hihető, érdekes és alig ismert e néhány kacskaringós hitéleti karrier…

Javítgatom a kéziratot, az egyik gyermek bele olvas a vállam fölött. Kérdezi, hogy mi az a püspök. Kezdem a magyarázatot: a püspök olyan pap… Nem tudom folytatni, mert a gyermek közbevág: ja, tudom, mint az ipafai pap, akinek fapipája van…És már elő is adja a nyelvpörgetős mondókát, aztán elviharzik… Olvasom újra a sorokat, majd az iménti „kommentátor” ismét megjelenik és elém tesz egy karton papírból hajtogatott, ragasztott kockát, amelynek oldalaira az ipafai papnak fapipája van… rigmust írta…

 

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.