Gideon Peer/ujkelet.live
Ma országos készenléti gyakorlatot tartottak Izraelben. Pontosan 11:05-kor megszólaltak a szirénák, és a lakosságnak – mint az előzőleg el lett magyarázva – az volt a dolga, hogy megkeresse a hozzá legközelebb eső légópincét és menjen oda, mintha valóságos, un. „éles” helyzet lenne.
Nincs kezemben a néhány perccel ezelőtti gyakorlat országos elemzése, azt viszont statisztikai adatokkal tudom bizonyítani, mi történt a mi házunkban. Abban a négyemeletes épületben, ahol 14 család él, és – mivel meglehetősen régi házról van szó – még nincsenek a lakásokban biztonsági szobák.
Pontosabban: csak a pincében lévő óvóhely áll a lakók rendelkezésére háború, vagy – mint most – gyakorlat esetén.
Az adatok a következők:
Egyedül egy ember ment le a házból a sziréna megszólalása után az óvóhelyre. A kedves olvasó bizonyára kitalálja és nem is téved: én voltam az.
A hab a tortán, hogy ráadásul a ház óvóhelye zárva volt, hatalmas lakat állta el annak az útját, aki megpróbálta volna teljesíteni állampolgári kötelességét.
Mondhatná valaki, lezser nép vagyunk, szerintem meg felelőtlen. A háború Izraelben mindig a levegőben lóg, sosem lehet tudni, ellenségeink mikor találják alkalmasnak az időt, hogy megtámadjanak bennünket.
Nem lehet mindent a hadseregre bízni. A hátországnak – hogy elkerülhessük a felesleges véráldozatokat – fegyelmezettnek kell lennie, be kell tartani az utasításokat.
Este 7:05-kor megismétlik a gyakorlatot. Kíváncsian várom.
Talán akkorra benő a nép feje lágya…
Én ulpánon voltam, a csoportunk nem ment le a pincébe.
Csak jelzem a kétkedőknek: este, amikor már mindenki otthon volt, a részvételi arány megegyezett a reggelivel. Egyedül képviseltem az óvóhely bejáratánál a ház szineit. Különbség: most nyitva találtam…