Politzer Tamás/ujkelet.live
Azt olvastam a minap neves személyiségek zsidó ellenes megjegyzéseit közlő netes oldalon, hogy Bonaparte Napóleon egyáltalán nem kedvelte a zsidókat. Aztán egy régi zsidó újságban olyan írásra bukkantam, amely szerint volt a császárnak egy kedvenc, fontos zsidaja.
Ilyen kivételezett házi zsidó volt Napóleon környezetében bizonyos Cohn Tóbiás.
Az uralkodás tehát arról (is) szól, hogy kivételek mindig vannak, mindig is voltak, s nemcsak a nagyközönségnek szóló beszédeket érdemes ismerni, figyelni, hanem azt is, hogy az uralkodó mit tesz, miként hágja át a zsidók elleni zéró toleranciáját… No, nem úgy, hogy minden „célszemélyt” érint a jótékony kivételezés, hanem csak egyeseket.
Nemcsak Napóleon udvarában, hanem utóbb a Bourbonok, a császári udvar tagjai, főpapok, főurak is foglalkoztatták rendszeresen az uniformist, háromágú kalapot, kardot viselő emberünket, akinek ajtaján császári címer díszlett, mivel a császár személyes tisztviselőjének ez dukált, és évi 6000 frank fizetség járt néki.
Arról is szól a krónika, hogy Cohn Tóbiást még VII. pápa is kegyesen fogadta, mivel személyesen Napóleon ajánlotta. A pápa elégedett volt ugyan Cohn mester látogatásával, mégsem volt felhőtlen e fogadtatás utóélete, mert a francia földre internált egyházfőt meglepte, s furcsa arcot vágott, amikor a protezsáló császár elárulta neki utólag, hogy az általa ajánlott mesterember zsidó.
A császári tisztviselő nagyműveltségű, jó érzésű ember volt, nagyon fontos, szó szerint húsba vágó mesterségét nagyon értette.
Feljegyezték, hogy Napóleon az 1805-ös hadjárat után Párizsba érkezve, elsőnek Cohn Tóbiást kérette magához bizonyos beavatkozás végrehajtása céljából … A császári operátor fürgesége aggasztotta a császárt: lassabban, mert még mellé vág… Az udvari tisztségviselő megnyugtatta uralkodóját: Sire, sohasem vagyok olyan gyors, mint felséged volt az austerlitzi győzelemben…
Cohn Tóbiás naponta járt zsinagógába, feljegyezték róla, hogy a szombatot soha nem szentségtelenítette meg.
Úgy adódott egyszer, hogy XVIII. Lajos unokaöccse a zsidó újév első napján hívatta a mestert, azonnal szüntesse meg sajgó fájdalmát… A mester elment ugyan a herceghez, azonban kibújt az ünneprontó munkavégzés alól: úgy őrizte meg az ünnepi szentséget, hogy meggyőzte a herceget, a gyulladást néhány napig borogatni kell, majd ha elmúlik a gyulladás, csak akkor jöhet a vágás…
Most már elárulom, az volt Cohn Tóbiás dolga, tisztsége, hogy penge éles szerszámával szüntesse meg a császár és más főemberek fájdalmát. Ma úgy nevezik szakmáját: pedikűrös. Egykoron, a régi híradás szerint e mesterséget úgy nevezték: tyúkszemvágó.
Az uralkodóház, a főurak párizsi lábápolója 1835-ben hunyt el. Tetemes vagyont hagyott zsidó jótékony célokra.
