Benkő Balázs: A magyar és az izraeli nemzetállamiság nem hasonítható

0

Összeállította: Veszprémy László Bernát/ujkelet.live

Robert Castel 888.hu-n megjelent interjúja kapcsán érdekes vita alakult ki a közösségi médián. A továbbiakban a beérkezett hozzászólások közül kívánunk idézni, elsőnek Benkő Balázs válaszát közölve. A továbbiakban olvasásra ajánljuk az eredeti interjút, illetve örömmel várjuk a további hozzászólásokat.

Izrael opcióinak és az „iszlám” nevű totális politikai ideológiának, meg a baloldali destrukciónak a megítélésében lényegében teljesen egyetértek a cikkel. Amit felületes, illetve érdekvezérelt elemzésnek látok, az az, hogy az izraeli geopolitikai problematikában a nemzetállami jelleget azonosítja és ezt rokonítja a magyar ill. lengyel autoriter politikai fordulat nyomán kialakult hatalmi viszonyokkal (Magyarország esetében kifejlett maffiaállami, state capture és középtávon a nemzeti lét objektíve azonosítható alapjaival össze nem egyeztethető állapottal megfejelve).

Izraelben a nemzetállamiság azt jelenti, hogy a környező iszlám konglomerátum és az euroatlanti baloldal ellenében geopolitikai és kulturális hídfőállást építenek ki: remény, esély és szándék sincs semmiféle térségi unióra vagy szoros együttműködésre. Ám ez utóbbi csak addig igaz, amíg a jobboldal kormányoz, a napokban Naftali Bennett egy interjúban[1] különben egy igen konstruktív és reális jobboldali politikai alternatívát vázol fel.

Ennek a geopolitikai és kulturális hídfőállásnak a határai Izrael határai. Magyarország esetében egyszerűen arról van szó, hogy a procedurális demokrácia intézményeit felszámoló kormányzat ki kívánja vonni magát minden normatív ellenőrzés alól és ellenőrizhetetlen pénzáramokat generálni képes rezsimekkel akar boltolni, miközben eszében sincs semmiféle nemzeti érdekű politikát folytatni. Eszében sincs és nem is tehetné meg, hogy radikálisan szakít az Unióval, ám eközben tízezrével árulja tényleg jó eséllyel bűnöző harmadik világból érkezőnek offshore-cégeken keresztül az európai letelepedési engedélyeket.

Továbbá nem értek egyet a posztmodern negatív megítélésében sem, a narratívák tudati és politikaformáló hatása az úgynevezett objektív valóság helyett szerintem tudományos felismerés, ezt nem visszafordítani kell, pláne nem a Némethszilárdokkal és Lánczikkal kiálló Orbán szintjéről, hanem alkalmazni.

Talán a szerző nem óhajtotta hasonítani a két országot, de a számomra az interjú megjelent szövegének ez a vonluat adta az alapját. A magyar „nemzeti törekvés” és Izrael viszonyai közötti semmilyen párhuzam nincsen. Az Orbán-kormányzat fiktív ellenségekkel küzd egy kommunikációs felhőben, miközben a nemzet alapértékeit, egyebek mellett alkotmányos hagyományait, oktatását, kultúráját és középtávú erőforrásait sajátítja ki a procedurális demokrácia fékeinek és ellensúlyainak felszámolása mellett. Izrael valódi ellenséggel küzd, születése óta, ráadásul még az euroatlanti baloldal megsemmisítő célzatú ideológiai támadásának is kitéve, és eközben megmarad eleven, sokszínű demokráciának.

Orbán felemlegetett zsenialitásáról nem vitáznék, de én Mohamed erényeit sem vonom kétségbe hívők előtt. Az, hogy aktuálisan lehetséges érdekközösség a budapesti kormányzat és az izraeli demokrácia között, mégpedig nagyrészt a destruktív baloldal tevékenysége hatásainak a korlátozása terén, az igaz és üdvözlendő fejlemény, ennek támogatása fontos. Ez egyben igazolhatja is bizonyos határokon belül kormányzattal való együttműködést azok szemében is, akik Magyarország határainál messzebbre tekintenek.

Európában a nemzetállami szerveződési szint jó eséllyel veszíteni fog a jelentőségéből, legalábbis ezt elképzelhetőnek látom. Az az alatti szubszidiáris etnokulturális, nyelvi, vagy hagyományközösségek kisebb területi egységei vehetik át a szerepét a gazdasági viszonyok és a joguralom fölött őrködő kis költségvetésű központtal, ami éppenséggel a nemzeti identitások megerősödésével, nagyobb kétirányú ellenőrizhetőséggel és számonkérési lehetőséggel, a totális szuverenitások saját polgárai feletti totális uralmának felszámolásával járhat, és ez támogatandó.

Az államfetisiszta és elosztásfetisiszta, ideologikus baloldal természetesen semmi ilyesmit nem támogatna.

[1] http://www.jpost.com/Magazine/A-diplomatic-Right-Education-Minister-Naftali-Bennett-pushes-right-506960

Hozzászólás