Abigél, egy formabontó lányregény

0

Kozák Péter/ névpont

„Az Abigél azt szerette volna megmutatni, hogy nincs közösség, amelyet el nem ér a háború. (…) Mindent beleírtam, amit nekem kellett volna megtennem, aki tanú voltam és kortárs, de nem lettem több egy bűntudatos szemlélőnél.“
(Szabó Magda: Kívül a körön, 1982)

A főhőst, Vitay Georginát, 1943 őszén, édesapja, Vitay tábornok, egy vidéki leánykollégiumba, a Matula püspökről elnevezett leánynevelő intézetbe viszi, Árkodra. Gina ezzel elszakad titkos udvarlójától, Kuncz Feritől, a fess főhadnagytól. A kollégiumban Gina szenved a bezártságtól, az értelmetlen szigortól, s az ottani szabályokat nem ismerve, rögtön a történet kezdetén, sikerül mindenkit maga ellen hangolnia Torma Gedeon igazgatótól, a diakonissza nővéreken át az osztálytársakig. Az ötödik osztály titka ugyanis a „férjhez menési” szertartás is, amelynek során a lányok párjukul osztják ki az osztályleltárban szereplő tételeket. Gina azonban csak annyit ért helyzetéből, hogy hadnagy udvarlóját egy üres terráriummal akarják pótolni, és ezzel őt gúnyolni; megsértődik, és ki akar szállni a játékból. Kiabálni kezd a csendes meditáció alatt, a beérkező Kalmár tanár úr – a lányok bálványa – kizavarja őt a folyosóra. Gina büntetése azonban sokkal súlyosabb: mivel nem akart részt venni az osztály játékában kiközösítik. Visszautasítják gesztusait, a felkínált süteményeket eltemetik, és amikor a következő ajándékot tudtukon kívül elfogyasztják, kifizetik az árát.

A „címszereplő“, Abigél, egy kertben álló leányszobor. A szobor köré Horn Mici – egy hajdani diáklány – legendát szőtt, amikor büntetésből elkobozták jegygyűrűjét. Abigél alakját valaki a nevelők közül megszemélyesíti, átveszi a szobor korsójába helyezett üzeneteket és – rejtélyes forrásból – de mindig segít a különbözőképpen szorult helyzetekbe került matulás lányokon. A címben megnevezett, a közösség mitologizáló folyamatai révén létrejött „szereplő“ pozícióját betöltő valódi hős kiléte ismeretlen, azonban a háttérből végig ő irányítja a cselekmény szálait.

abigel1
Abigél – filmrészlet. Forrás: wikipédia

A történet a lányregény romantikus műfajára épül, azonban a cselekményben előrehaladva, egyre inkább megcáfolja annak kellékeit és konvencióit, túlmutat a műfajban megszokottakon: a cselekmény és konfliktusok bonyolításában éppúgy, mint a főhős és környezete különleges élethelyzetének ábrázolásában. A konfliktus Gina és környezete között a lányregény műfaji konvencióival összhangban van: a hősnő összeütközésbe kerül környezetével; először, amikor apja döntése révén kiszakad megszokott fővárosi környezetéből; majd amikor alkalmazkodnia kell az intézetben a bezártsághoz és az értelmetlen szigorhoz. A konfliktus az intézet világa és a külvilág között a lányregény romantikus műfajától eltér: mindvégig folyik a küzdelem a külvilág és Gina között. Az igazgató semmilyen fenyegetésre sem adja ki a leányt, ezzel megmenti, de ugyanezen elvek alapján a végső pillanatig ott tartaná, és ezzel végzetes helyzetbe hozná. A bezártság védelem és fenyegetés is. A konfliktust megszemélyesítő szereplők viszont a lányregény-sablonok megcsúfolásai: Gina rosszul ítéli meg a nagylelkű Kőnig tanár úr kissé groteszk és bizarr figuráját, továbbá Kuncz Ferit, a daliás főhadnagyot, aki nem szerelemből kereste meg, hanem azért, hogy kicsalja őt az intézetből.

Valaki bujkált az intézet falai között és amerre lépett, ott elfelejtettek sírni a Matulában. Abigél „vezetése alatt“ ellenállás szerveződött a Matula értelmetlenül szigorú szabályai, az embertelen nevelési módszerek ellen. Abigél „munkaköre“ idővel kibővült, már nem csupán egy leánynevelő intézet képtelen reguláival szemben küzdött, hanem egy végveszélybe sodródott ország végsőkig kitartó kíméletlen és erőszakos rendszere ellen. Az Abigél Szabó Magda 1970-ben megjelent, igen sokszor kiadott, több nyelvre lefordított, formabontó lányregénye volt. Abigél „munkaköre“ idővel kibővült: a regényből 1978-ban klasszikus tévéfilmsorozat, 2008-ban musical is készült.

post_62722_20111016140037
Szabó Magda – forrás: wikipédia

Szabó Magda még alig négyéves, amikor tanítónő édesanyja megtanítja írni és olvasni. A kicsiny leány ettől kezdve „verseket“ mond, gyakorta versekben beszélget, s tízévesen megírja első elbeszélését is.

Szabó Magda még alig tizennégy éves gimnazista, amikor árvaszéki ülnök édesapja – a középiskolai tanulmányait kiegészítendő – megtanítja latinul. Az ifjú hölgy ettől kezdve gyakorta latinul társalog, s tizenhat évesen megírja első latin nyelvű drámáját is.

Szabó Magda tizennyolc évesen klasszika-filológusnak és költőnek készül, első írásai és kisebb tanulmányai rendszeresen megjelennek helyi lapokban. A fiatal filozopternő doktori értekezését huszonhárom évesen a római kori szépségápolásról írja.

Szabó Magdát, az Újhold köréhez tartozó költőnőt, harmincévesen, első verseskötetével (Bárány, 1947), Baumgarten-díjra jelölik. Második alkalommal a díjat oda is ítélik neki, ám azt kommunista nyomásra végül is a fiatalasszony helyett Kuczka Péter kapja meg (ez volt az utolsó díjkiosztás, 1949-ben; utána megszüntetik a díjat). Szabó Magdát viszont minisztériumi állásából elbocsátják, középiskolában nem taníthat, közel tíz évig sem verset, sem prózát, sem antik tanulmányt nem közölhet. Szabó Magda 1949 után is ír verseket (Neszek, 1958; Szilfán halat, 1975) ám kétségtelen, hogy prózai és drámai művei hozzák meg számára a nemzetközi elismerést.

Szabó Magda negyvenegy évesen, első verses mesekönyvével jelentkezik (különös módon ennek a címében is szerepel bárány: Bárány Boldizsár, 1958). Szabó Magda 1958 után, több mint tíz évig, rendszeresen ír mesét vagy ifjúsági regényt (Sziget-kék, 1959; Álarcosbál, 1961; Tündér Lala, 1965; Abigél, 1970). „Fordított“ lányregényei és „fordított” tündérmeséi különös mesevilágot építenek fel, ahol a szelídség, a jóság és a segítőkészség nem szokásos módon, hanem formabontó körülmények között győzedelmeskedik.

Forrás:  www.nevpont.hu

 

Kiemelt kép: Szabó Magda. Forrás/ wikipédia

 

Hozzászólás