Lapszemle: erről beszélgetett 1925-ben Szabó Dezsővel az Új Kelet

0

Veszprémy László Bernát/ujkelet.live

Az olvasó meghökkenve tévedhet rá a cikk címére. Szabó Dezső – az antiszemitizmusáról ismert népi író – zsidó lapoknak adott volna interjúkat? A válasz azonban egyértelmű igen, ugyanis Szabó több alkalommal is leült beszélgetni a Múlt és Jövő zsidó folyóirat, a neológ Egyenlőség és a cionista Zsidó Szemle újságíróival.

Szabó Dezső antiszemitizmusa a zsidó kultúra és történelem kedvelői előtt közismert. Az már kevéssé ismert, hogy 1923 után a zsidósághoz való hozzáállásában komoly – még ha nem is teljes – változás állt be. Ennek látványos példája, hogy a magyar állammal szembeni perében, melyet a Horthy-rendszer ún. „neobarokk” mivoltát kritizáló cikkei miatt indítottak ellene, már az a Gál Jenő zsidó ügyvéd képviselte Szabót, aki korábban még Szabó antiszemita cikkei miatt támadta az írót.

Szintúgy érdekfeszítő, hogy Szabó 1938-ban, az első zsidótörvényre reagálva kiadott, „Az antijúdaizmus bírálata” című vitairatában a zsidóellenességet már úgy festette le, mint „az ucca ordítása, kalandorok és kloákagladiátorok offenzívája”, mellyel a sokkal veszélyesebb „sváb betolakodókról” terelik el a figyelmet. Svábokat gyűlölni zsidók helyett semmivel sem jobb megoldás, bár igaz, hogy Szabó svábfóbiája erős náci- és nyilasellenességgel párosult.

Pamfletjében a zsidóüldözést „egy jóvátehetetlen gaztény orgyilkos tervének” hívta, a numerus clausust pedig a magyarság vesztének. Szavai átütőbb erővel hathattak volna, ha hozzáteszi, hogy a törvény egyik legnagyobb támogatója eredetileg éppen ő maga volt.

Nehéz lenne nem egyetérteni Komoróczy Géza történész ítéletével, miszerint Szabó 1938-as szép sorai nem mentik fel az írót korábbi pogromhangulatú cikkei alól. Azonban azt is muszáj leszögezni, hogy az író nézetei az évek során változtak: hol a zsidókat támadta, hol a svábokat, de egyetlen örök tétele, vagyis liberalizmus-ellenessége megmaradt.

Szabó Dezső zsidó lapoknak adott interjúiról, antiszemitizmusról és kommunista múltjáról a Kommentár folyóirat friss számában megjelent tanulmányomban olvashat többet az érdeklődő.

Az alábbiakban következik az interjú teljes szövege, annak eredeti helyesírásával:

***

Új Kelet, 1925. november 21. 8. oldal.

Beszélgetés Szabó Dezsővel antiszemitizmusról, cionizmusról, demokráciáról

(Cluj-Kolozsvár, november 20. Az Uj Kelet tudósítójától.) Az egyik kolozsvári kávéház sarokasztalánál szembenülök Szabó Dezsővel. Tiszta francia kép. Kis haja valahogy rokokoszerüen a homloka felé van fésülve, széles elálló gallért visel, apró vasszürke szeme hunyorog, ajka körül mosoly játszadozik, néha azonban állkapcsa óriásivá tágul: ez az az ember, aki ugy él a tömegek tudatában, mint konok zsidógyülölő, örökös pálforduló, fajvédő, anarchista, szocialista és minden.

Bemutatkozás.

  • Kifejezetten zsidó lapot képviselek – mondom.

Egy olyan mozdulattal, amely azt is jelentené, hogy kérem, ezen már nem lehet változtatni, helyet mutat.

  • Azonnal a dolog lényegére fogok térni, – kezdem. Antiszemita-e Ön?
  • Erre itt nem lehet felelni, – válaszol – mert én ennek a szónak: antiszemita, nem ismerem el a jogosultságát. Ha ez egy foglalkozást akar jelenteni, amely szerint bizonyos emberek annak szentelik életüket, hogy a zsidóságot gyülöljék, éppen olyan hülye mesterségnek tartom, mintha valaki azzal töltené éjjeleit és nappalait, hogy az angolokat, a botokundokat vagy az ujgörögöket gyülölje. Ha viszont arról van szó, hogy vannak bizonyos problémák a magyarság és a zsidóság együttes életében, akkor természetesen őszintén megmondom, hogy én ezeket a problémákat a saját fajom érdekei szempontjából nézem, de azt is kijelenthetem hogy megoldásukat az emberi igazság, a kultúra és a demokratikus haladás jegyében kivánom.
  • Eszerint tehát ha jól fogom fel, ön szociálista.
  • Én szabódezsőista vagyok és az a véleményem, hogy a proletár és a polgár fogalmai nem zárják ki egymást. Nem a polgárokból proletárokat csinálni, hanem a proletárokból kell kispolgárokat. Ezért tartom a legdemokratikusabb államnak még ma is Franciaországot.
  • Ha jól tudom, a polgári radikálisok, akik az októberi forradalomban szerepeltek és akiket ön gyülöl szintén ezt akarták.
  • Ők zsidó polgárságot akartak csinálni.
  • Kunfi? – kérdeztem meglepődve. – Hiszen annak az embernek egyetlen zsidó megnyilatkozása nincsen.
  • Ugyan kérem! A legnagyobb zsidó, akit valaha ismertem. Ő is és a társai is. Az októberi magyar forradalomban nem lehetett tőlük mozogni. Én örömmel siettem fel október 31-én vidékről Budapestre. De amit ott láttam, attól megdöbbentem. Azoknak az embereknek egy atomnyi közösségük a magyarság [életével?] nem volt.
  • Ugy látom, ön cionista.
  • Ha azt az elvet, hogy egy fajnak anélkül, hogy másnak ártana vele, a maga életét kell kiélnie, cionizmusnak hívják, akkor cionista vagyok. Az antiszemitizmusnak és a cionizmusnak nincs is egymáshoz köze. Az antiszemitizmus végzetszerü dolog, kár, hogy külön nevet nem találtak ki neki. Ez egy faji kérdés, éppen olyan, mint a germán, vagy a szláv. És ezenkivül még hány faj van a világon. A baj a, hogy még nem találtak ki egy olyan történelmi képletet, amelyben minden faj a maga törvényei szerint fejlödhet.
  • Mit tart a zsidó irókról?
  • A zsidók irók csak akkor lesznek értékes munkásai az irodalomnak, ha nem akarnak álcát felvenni, hanem az ősi gyökerekből igyekeznek táplálkozni. A zseni és a tehetség sosem egyéniség, hanem mindig egy tömegnek a megnyilatkozása. Molnár Ferencnek és Lengyel Menyhértnek az a baja, hogy nem engedik szóhoz a nagyapjukat és a dédapjukat, akik a testükbe bele vanna gyurva.
  • Önröl azt mondják, hogy türelmetlen és izgága.
  • Én? A legderültebb ember vagyok. Még nem akadt takarítónőm, aki ne uralkodott volna rajtam.
  • És azt is mondják, hogy folyton változtatja az elveit.
  • Nem igaz. 1913 év óta ugyanazt az utat követem. Merem állítani, hogy még senki ilyen egyenes uton nem járt. A politikai gondolatok soha nem komplikáltak. Ami annak látszik benne, az csupán taktika.
  • Eszerint az ön emberiség [sic!] és az ön nemzetének jövőjét is a demokráciában látja?
  • Ez az egyetlen lehetőség, amely a magyarságot még csodálatosképpen megmentheti.
  • Tudja ön azt, hogy könyveit elsősorban zsidók olvassák?
  • Igen. Kétségtelen, hogy a zsidóság viseltetik a legnagyobb tisztelettel a szellem iránt. Az igazi tiszteletet, ami kijár nekem, mindig zsidóktól kaptam.
  • Öccsével, Farczádi Jenővel, még mindig feszült a viszonya?
  • Az az alak, amelyet az „Elsodort falu”-ban rajzoltam róla, a legemberibb és legkevésbé sem bántó. Az öcsém alakja ugy él bennem, mint egy csodálatosan jóságos testvér.

Még az édesanyjáról kezdtem beszélni, akit még kora délután Holdvilág-utcai kis lakásán felkerestem, aki egyedül ült otthon és akinek ki volt sirva a szeme. – Hét éve nem láttam a fiamat. Hogy meghizott, alig birta el a padló a lépteit! – ujságolta reszkető hangon.

Szabó Dezső arca elkomorodik. Mintha hirtelen vihar tört volna ki belőle.

  • Ne beszéljünk erről… – int le – nagyon fáj…

Azzal az érzéssel bucsuzom, hogy egy minden vitán felülálló nagy elméhez kerültem közel, de azzal a bizonyossággal is, hogy ennek a nagy elmének nem szabadna politizálnia. Rettenetes tévedései vannak. Amiben igaza van, az a zseni egy-egy sugara, amelyekkel bizonyos dolgokra rávilágít. De ezek a sugarak visszahuzódnak, az egész gondolattest, amit Szabó Dezsőnek neveznek, önmagába esik és belülről marcangolja és tépi magát. Mi itt már nem lehetünk jelen. Az elsötétedés olyan félelmetes és komor, hogy nem tudnánk belőle kitalálni. (–)

Megkertük [sic] Szabó Dezsőt, hogy irjon valamit az Uj Kelet olvasóinak.

Ezt irta:

„Kívánom a zsidóságnak, hogy ugy találja meg a belső törvényei szerint való sajátos fejlődésének utját, hogy az ne jelentsen veszélyt és elnyomást egy fajnak se s igy testvéri egyesülésben dolgozhasson az emberiség közös munkáján. Szabó Dezső „

Hozzászólás