Zwack-legenda

0
Zwackok. Fotó: Gideon Peer

Gideon Peer/ujkelet.live

Az emberfia mély meggyőződéssel állítja, hogy úgy ismeri Budapestet, mint a tenyerét. Aztán kiderül, mégsem. Vagy a tenyér kicsi, vagy Pest nagy: mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgáltat.

Ha a Margit híd pesti hídfőjénél felszállunk a 2-es villamosra és teszünk néhány megállót, 10-15 percnyi – nem eseménytelen: Országház stb. – utazás után a Soroksári úton találjuk magunkat. A 26. szám alatt hatalmas kiterjedésű gyárra bukkanunk. Kis túlzással azt is mondhatnánk, a város szívében. Mit rejtegetnek a téglafalak? Sok minden érdekességet, de előbb menjünk vissza az időben. Akkortól dotálódik a Zwack-család legendája.

„Dr. Zwack” – kiáltott fel II. József császár, udvari orvosához intézve csodálatának és elismerésének szavait – „Das ist ein Unicum!”
Magyarra fordítva: „Ez egyedülálló!”

Mindez 1790-ben, 227 évvel ezelőtt történt.
Zwack doktor ugyanis szeretett kísérletezni. Gyógyszerként összeállított egy italt, amit a gyomorpanaszaitól szenvedő uralkodó azon nyomban megszeretett. II. József, a kalapos király – más érdemei mellett – ezzel az egyetlen mondatával bevonult a likőrgyártás 227 éves történetébe. Ő volt az, aki a magyar Zwack likőr, az Unicum világszerte ismert márkanevét először ejtette ki a száján.

SZACK ÉRTELM. Fotó: Gideon Peer

Eltelt 50 év a híres „Das ist ein Unicum” óta. Az egyik leszármazott, Zwack József 1840-ben megalapította gyárát, amelyben a hétpecséttel őrzött, titkos családi recept alapján, az összetéveszthetetlen gömbölyű üvegben palackozva hozzákezdett a gyógynövényital ipari előállításához.

A cég 1892-ben költözött jelenlegi helyére, a Duna-partján lévő Soroksár úti telekre. Azóta a gyár a Zwack-család tulajdonában van, leszámítva több mint negyven év népi demokratikus korszakot, amikor államosították (elvették) a gyárat. A korszak utolérhetetlen, diszkrét bája, hogy végül is azt is eladták eredeti tulajdonosainak, akik már semmin sem csodálkoztak: túlélték a zsidótörvényeket, a nyilasokat, két gazdasági világválságot, belső családi viszályokat is, tehát edzettek voltak. Dr. Zwack Péter, a cég ötödik generációs örököse volt az, aki 1988-ban Amerikából visszatérve, az Underberg családdal együtt visszavásárolta a gyárat.

De lépjünk át a Zwack Unicum Múzeum és Látogatóközpont kapuján.
Hatalmas előtérbe érkezünk, minden elegáns, ragyog a tisztaságtól. Egyéni látogatók és szervezett csoportok előtt is nyitva áll, külföldi turisták buszai menetszerűen állnak meg a Soroksári úton, hogy az idegenek is megismerkedhessenek Budapest egyedi, azt ne mondjam, unikum látványosságával.

A gyár hatalmas, két-három óra is szükséges ahhoz, hogy minden részletével – leszámítva a féltve őrzött recept titkát – megismerkedhessünk. Személyi idegenvezetőt kapunk, akitől megtudjuk, egyetemi hallgató, szabadidejében dolgozik a gyárban, hogy kiegészítse ösztöndíját. Első pillanatban feltűnik, milyen szeretettel beszél az üzemről, termékeiről és persze tulajdonosairól. Ez a bensőséges szeretet mindenütt megnyilvánul, mintha egy nagy, családi vállalkozás lenne a gyár, mind a 230 munkatársával.

Zwackok. Fotó: Gideon Peer

Abban a szerencsében van részünk, hogy bebocsátást nyerünk a 2012-ben elhunyt Zwack Péter dolgozószobájába, ami – mint mondják – mindig és mindenki előtt nyitva állt. Én ezt amolyan zsidós dolognak tartom – mármint a nyitott ajtót – persze tudom, lesz olyan, aki ezt vitatni fogja.
Ki is volt Zwack Péter? Ha azt mondjuk, élete kész regény, nota bene: legenda, nem mondtunk semmit. Ha hozzátesszük, hogy élete sikertörténet, az elszántság, a bátorság, a kezdeményezőkészség, a kitartó munka, az állandó tanulás, a szerénység, már kezdjük pedzegetni a lényeget.

Ki volt Zwack Péter. Gideon Peer

A likőrgyáros család a háború előtt arisztokratikus életvitelt folytatott Budapesten, de Péternek és szüleinek 44-ben csak a csodával határos módon sikerült kimenekülniük a nyilasok karmaiból. Aztán az oroszok jöttek, megitták a gyár likőrkészletét, ami említésre méltó teljesítmény, mert egymillió liter volt a hordókban. Aztán a megüresedett fahordókat szétbontották, pontonhidakat készítettek belőlük.

Ponton alapanyaga. Fotó: Gideon Peer

A folytatás sem volt sokkal jobb. A demokrácia új zászlóvivői 1948-ban megsúgták a családnak, jobb, ha távoznak az országból, természetesen a saját érdekükben. Addig is államosították a gyárat és elkezdték gyártani a saját Zwack-likőrjüket. Persze, ők sem voltak csalhatatlanok. A recept eredeti volt, majdnem… Az igazit Péter szülei magukkal vitték külföldre, az emigrációba.

New Yorkban landolt a család, szinte minden nélkül. Ha a receptet nem számítjuk…
Ki is volt Zwack Péter? – kérdeztük fentebb. Új hazájában, az Egyesült Államokban is igyekezett érvényt szerezni a Zwack névnek. Szerződést kötött a Jim Beam céggel, hogy Zwack márkanéven gyártson és forgalmazzon gint, vodkát és slivovitzot. Bevetette magát az amerikai szeszesital szakmába, évekig dolgozott különféle cégeknél.

Amikor 1988-ban visszatért Magyarországra, 61 éves volt. Mondják, 20 millió dollárért vásárolta vissza családja vagyonát. A rendszer keblére ölelte. 1991-ben kinevezték Magyarország amerikai nagykövetének, de volt parlamenti képviselő is. Dolgozószobája falán ebből a korszakból való fényképeken az Egyesült Államok elnökeivel, külügyminisztereivel, ismert emberekkel parolázik. Az, aki 40 évvel azelőtt menekültként érkezett új hazájába…

Ma gyermekei, Sándor és Izabella vezetik a céget. Sándor nevéhez fűződik a szuperprémium Nemes Pálinka család bevezetése, amely sárgabarackból, továbbá 15 más, különleges gyümölcsből készül. Izabella a bor üzletágat vezeti, övé a Dobogó pincészet Tokajban, amelynek hatputtonyos aszúi és furmintjai évről évre aranyérmet nyernek rangos nemzetközi versenyeken.

Ebédidő. Fotó: Gideon Peer

A gyár udvarán áll a főépület, amelyen a mai napig egy harang függ. Ezzel jelezték annak idején az ebédidő eljöttét. Meghúztuk, csengő hangja betöltötte a teret.
Felnéztünk az átjáróra, amely két épületet köt össze. A sóhajok hídjának nevezik az ott dolgozók. Innen indul a lepárlóba a megfelelő összetételű gyógynövény-kompót. A titok megőrzése érdekében a hídra összesen öt embernek van joga belépni.

Láttuk a negyvenféle gyógynövény zsákjait. Tonnaszámra érkeznek különböző országokból, főleg Afrikából és Dél-Amerikából. Keverésük arányát, pontosabban a gyártási titkot tartalmazó leírást ne is próbáljuk a polcokon keresgélni: tucatnyi bank széfjében őrzik az egyes részleteket…
Harminc országba szállítják a gyár termékeit, kilenc millió litert évente. Köztük az Egyesült Államok, Olaszország, Németország. Újabban a kínai piac is felfigyelt a Zwack-italokra, amely a híres Unicum mellett a Fütyölőst, a Vilmost, a St. Hubertus likőrt és a Kalinka vodkát is jelenti.
A gyárépület alatt végelláthatatlan folyosók, hordó-utcák vannak. Ötszáz van belőlük. Azokban tárolják az Unicumot.

A titokok nyitja. Fotó: Gideon Peer

Szerencsénkre az egyiket csapra verték. Megkóstoltuk a hagyományos Unicum likőrt. Találtunk egy másik megbontott hordót is, abban egy újabb termék volt, az Unicum Szilva. Ő a világ első gyümölcságyon, tölgyfahordóban érlelt keserű likőrje. A leírás szerint ugyanazon recept alapján készül, mint az Unicum, az aszaltszilva-ágyon történő érlelésnek köszönheti egyedi ízét és bársonyosságát, eközben megőrzi az Unicum erős karakterét is.

Ennél jobban mi sem tudnánk megfogalmazni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy két-három kupicával is kóstoltunk belőle…

Megcsapoltuk. Fotó: Gideon Peer

Hozzászólás