Tis’á böáv 5777 – Jeruzsálemi emlékezés az időtlenre

0
JERUSALEM, ISRAEL - AUGUST 08: (Israel out) Religious Jews read from the biblical Book of Lamentation as they observe Tisha B'av on August 8, 2011.in Jerusalem's Old City, Israel. Jews around the world begin to mark the destruction of the First and Second holy temples. The Tisha B'Av ceremony, literally the ninth day of the month of Av in the Hebraic calendar, is the darkest day of the year for Jews, marking the destruction of both the temples, by the Babylonians in 587 BC and later by the Romans in 70 AD. (Photo by Uriel Sinai/Getty Images)

Halmos László/ izraeli-hírlevél

Hétfő estétől kedd estéig emlékezünk a két jeruzsálemi Templom pusztulására. Két, az ókor különböző időszakaiban állt Szentélyről, amelyet egy-egy, az országra törő nagyhatalom az állami léttel együtt megsemmisített. A két Templom elpusztítása a zsidó hagyomány szerint ugyanarra a napra, Áv hónap 9.-re esett: az elsőt Nebukadnécár babilóniai hadai rombolták le a keresztény időszámítás előtt 587-ben, a másodikat Titusz római légiói, a keresztény időszámítás 70. évében.

(A gyásznap héber elnevezése: tis’á böÁv. A tis’á jelentése kilenc, Áv pedig a zsidó időszámítás ötödik hónapja.)

A modern Izrael zsidó lakossága különbözőképpen viselkedik ezen a napon. (És ezen a ponton idéznem kell a feledhetetlen Popper Pétert, aki elmesélte, hogy egy indiai asramban megmagyarázták neki, mi az, hogy ’vallás’. Vallás az, ahogyan viselkedsz, amikor egyedül vagy.)

A hagyományt követők egész napos böjtöt tartva a zsinagógákban, földön, vagy felfordított székeken ülve mondták az „Éjchá” kezdetű sirámokat.

A zsidóságot nemzeti azonosságként megélő többség böjtölve, bár kevésbé imádkozva emlékezik a minden későbbi „soá”-t megelőlegező vészre.

Mások – köztük amúgy büszke izraeliek – teljesen negligálják az emléknapot. Úgy gondolják, hogy a zsidó állam feltámadt, Jeruzsálem megépült, az országban virágzó városok és községek százaiban él a nép – a gyász és a böjt ideje lejárt.

Ha segítségül hívjuk a logikát, kideríthetjük, hogy utóbbiak nem járnak el helyesen. Jeruzsálem még nem épült meg. Még nem ép.

A „Jiszráél” nép- és országnév, a „Jehuda” személynév (ebből származik a magyar „zsidó” népnév is), és, persze, Jerusálájim, azaz Jeruzsálem neve mind, mint a héber Szentírásból származik, amelyet minden kultúrnép ismer. Akkor is ismer, ha nem ismeri el (ami az ő baja, nagy baja).

Ennek az Írásnak az alapján voltunk itt, vagyunk itt, leszünk itt, és a bennünket ért katasztrófák is az Írás függvényében értelmezhetők, ha nem is mindig érthetők.

Ugyanez az Írás hagyományozta Izraelre a Templom megépítését, majd az Első Templom lerombolása után hetven évvel a Második megépítését.

És a Második lerombolása után közel 2000 évvel az Írás-tudók vitatkoznak a Harmadik megépítésén. Nem a szükségességén, arról nincs vita. A módján és a lehetőségén.

Mint ismeretes, a Templomhegyen ma, több mint 1300 éve, két muzulmán mecset áll.

A Templomnak a zsidó léthez nélkülözhetetlen voltát a közismerten ateista Herzl Tivadar (1860 – 1904) is felismerte. Lapozzuk csak fel Herzl „Ősújországát”, fantasztikus regényét, amelyben a megvalósult zsidó államot álmodja meg:

Beteljesült az Idő, és a Templom újra állott. Úgy, mint egykor, a történelem kezdetén, ismét az ég felé törtek az ércoszlopok Izrael szentélye előtt. Balról Boáznak hívták, a jobboldalit pedig Jáchinnak. Az előcsarnokban óriási ércoltár emelkedett s a víztartó medencék, amiket vastengernek neveztek, úgy voltak lehelyezve, mint Salamon király dicsőséges napjaiban. A hatalmas csarnokban most ének és lant zendült fel.

A Templom lényegének és feladatának kutatása az elhivatott bölcsek feladata, de a zsidó történelem mindenki számára sejtet lehetséges utat a jövő felé. Jeruzsálem a Templom megépülésével „ép”, teljes, héberül „slémá”, amely szót és fogalmat maga a „Jerusálájim” városnév is feltételez.

Templom a Templomhegyen

A jeruzsálemi Óvárossal kapcsolatban kétféle falról szoktak beszélni.

A külső fal a ma Óvárosként ismert muszlim- zsidó- örmény- keresztény-negyedeket fogja körbe 4 kilométer hosszan. „Dicsőséges” Szulejmán török szultán építtette a 16. században. Ennek a falnak a héber neve: „chomá”.

A közel 1 négyzetkilométer területű Óváros déli hatodán helyezkedik el a Templomhegynek nevezett 18 hektáros térség. Nevével ellentétben nem hegy, hanem lapos tér. Ezen a térségen állt a keresztény időszámítás utáni 70. évig a Heródes által épített monumentális Szentély, a „Bét Hámikdás”. E térség közepén áll több, mint 1300 éve a Sziklamecset (feltételezik, hogy a Szentély helyén), a tér szélén pedig az Aksza-mecset áll (Salamon király palotájának a feltételezett helyén).

A Templomhegyet egy sokkal régebbi fal vette körül, amelyet Heródes korában emeltek. Ennek a falnak a héber neve: „kotel”. Mára csak a nyugati és déli részéből maradtak meg szakaszok.

A kétféle fal az Óváros déli falainál egy néhány száz méteres szakaszon megegyezik; Szulejmán építészei a Heródes-féle „kotel”-falat felhasználták az egész Óvárost körbevevő „chomá” fal építéséhez.

A Templomban nem imádkoztak. A szertartás látványosság volt, mely megrendült áhitatot keltett a félmillió emberben, akik Pészách (az egyiptomi kivonulás), Sávuot (Hetek ünnepe) és Szukot (Sátoros ünnep) alkalmával Jeruzsálembe zarándokoltak. (A ma gyakorolt zsidó vallás ennek az Isten-szolgálatnak a pótléka.)

A zarándok-tömegek befogadására hely kellett.

Heródes újjáépítette az ő születése előtt fél évezreddel épült Második Templomot, amely a még korábbi, Salamon király által épített Első Templom helyén épült.  Az egész Moriá-hegyet, amely az Even Ha-stijját, a világ alapját jelző sziklát hordta a hátán, laposra gyalultatta és a környéket feltöltette. (A sziklát ma az aranykupolás Sziklamecsetben mutogatják. Innen a mecset neve. Eredeti a szikla? Ki tudja…)

A feltöltés után a sok százezer tonnányi földet meg is kellett tartani. E célból négy grandiózus támfallal (héberül „kotel”) vétette körül a területet: észak, kelet, nyugat és dél felől. A támaszfalak ciklopsz-kövekből épültek és a legalsó sort az alapsziklába vájt vályúkba mélyesztették. Ezeknek a támfalaknak a legnagyobb megmaradt része a Nyugati fal: Hákotél hámáárávi.

Az egyes kövek méretei lenyűgözőek: 12 méter×1,2 méter×4 méteresek; súlyuk meghaladja a hetven tonnát!

A Nyugati fal kétharmadára a muzulmán negyed házai könyökölnek. A szabadon maradt 180 méteres szakasz része az ismert Siratófal: 57 méter széles, 18 méter magas, amelynek látható hét alsó kősora Heródes korából való. A hétből a két legalsót 1967, a Templomhegy bevétele utáni ásatások tárták fel. További tizenkilenc sor a föld alatt van. A föld alatti kősorok egy szelvénye a Fal szélén nyíló boltíves bejárat mögött, a fedett folyosóban, a Fal folytatásában, egy kivilágított aknába lenézve megtekinthető.

A támfalak nemrégen felfedezett legalsó sorai a Templomhegy alapjával érintkeznek. A legfelső sorok a templomhegy szintjének a magasságáig emelkedtek: ez volt az a bizonyos „legyalult”, planírozott sík terület. Ebből a  szintből emelkedett ki a Templom, és az azt körülvevő oszlopcsarnokok – ma pedig a helyén álló Szikla- és Aksza-mecset.

A Templomhegy térsége trapéz alakú volt. Északon szélesebb, 313 méter; délen keskenyebb, 280 méter; hossza nyugaton 485 méter, keleten 470 méter.

Az utolsó előtti fejezet

Mota Gur tábornok „fiai”, az 55.-ös ejtőernyős dandár katonái 1967. június 7-én, kedden reggel 10 óra után foglalták el az Óvárost, benne a Templomhegyet a jordániai légiótól. Röviddel ezután kitűzték az izraeli zászlót a Sziklamecset félholdja mellé, majd a Fal egyik kiemelkedő pontjára.

A mecsetről Mose Dajan honvédelmi miniszter rövid idő múlva levetette a zászlót. A békülékeny és jóhiszemű izraeli vezetés a Templomhegy fölötti védnökséget a zsidóság iránt gonosz szándékú Wakf-nak, a muzulmán hitbizományi testületnek adta át.

Azóta a hegy gyomrában palesztinok által folytatott úgynevezett „területrendezési munkák” örve alatt a szándékosan megsemmisített, darabokra zúzott két-háromezer éves zsidó eredetű régészeti leleteket a kelet-jeruzsálemi szeméttelepre szállítják. Izraeli régészek vezetésével önkéntes fiatalok ezrei túrják át a szemétdombot, mentve próbálva a nehezen menthetőt.

Palesztin és más muzulmán hangadók naponta ismétlik: a jahud-nak, a zsidónak nincs köze „Palesztinához”, még kevésbé Jeruzsálemhez, ahol – szerintük – soha nem állt zsidó szentély.

Gyakran hangoztatott közhely: a Templomhegy a Közel-Kelet gyújtópontja. Pontosítani kell: a Templomhegy Föld bolygó gyújtópontja.

A Templomhegy és körülötte Jeruzsálem regéje befejező fejezete előtt áll. A történelem – illetve eseményei által a Tér és az Idő Teremtője – elmondja még a magáét. 

A tanulmányhoz felhasználtam (Halmos László): Jesurun Élijáhu z”l „Jeruzsálem” 
című könyvét

Hozzászólás