Talált tárgyak

0

Politzer Tamás/ujkelet.live

Megkérdezném akkor magukat, fiatalemberek, hogy minden világos-e ? Mindenki tudja a dolgát ? Úgy gondolom, nem kell a mészoltáshoz nagyon magas iskola, elég a maguk két, ja, bocsánat, három gimnáziuma is.

Nem, nem arról beszéltem, hogy kigyulladt volna a mész és azért kell oltani. Én nem vihognék ezen. Ennyit azért illenék tudni, gimnazista uraim. Szóval a mészoltás az a folyamat, amikor a por és darabos állapotú meszet összekeverjük vízzel. Ez alatt a folyamat alatt a szilárd mész a hozzá adott vízben feloldódik, ugyanakkor – én úgy mondanám – bugyogni kezd, mintha forrna az egész hóbelevancos folyadék. Na, ekkor már nagyon kell vigyázni, mert ha a bőrre fröccsen, annak eredménye egy kutya fájdalmas égési seb, oszt mehetnek a sebészetre. Még egyszer mondom, nagyon óvatosan kell a vizet adagolni, még óvatosabban kell kavarni, keverni. Nem, ez a nyeles szerszám nem kapa, nem, ez a kőművesek által használt, úgynevezett malterkeverő. Azért van rajta két lyuk, hogy minél eredményesebb legyen a szilárd anyag és a víz összekeverése.

Na, már lyukat beszélek itt magukba, remélem érthető vagyok. Igen, jól értették, előbb kell ásniuk egy gödröt, ahová a már megoltódott, nem bugyogó, nem fortyogó, megoltott meszet kieresztik a ládából. Ezt az időpontot is el kell találni, különben a ládában öregszik meg a mész és akkor csak lapáttal lehet kiemelni onnan. Pedig ugye a láda még kell nekünk a következő oltáshoz. Értjük ? Látják a láda végén azt a vaskampót ? Na, majd azt kell húzni és akkor a láda nyílása úgymond kinyílik és a mész szépen belecsurog a tároló gödörbe, a kifolyást ugyebár segíteni kell a malterkeverő szerszámmal. Francokat, dehogy lehet rögtön használni, minimum egy hét kell, míg kihűl az oltott mész, mire a kőművesek használhatják majd a malterhoz.

Kérdés ? A gödör ? Az kérem, legyen olyan hatvan-hetven centi mély, a hossza és szélessége ugyanakkora, mint az oltó ládáé. Majd, szóljanak, ha kiásták, mert jön az asztalos és kibéleli a gödröt deszkával, hogy ne szivárogjon ki a mész. Ha jól dolgoznak, akkor a gödörbe jutott mész majd olyan állagú lesz pár nap után, mint a kenhető vaj, vagy lekvár, keverhető, satöbbi, satöbbi. Szóval, ha már nem fortyog a massza, csak akkor ereszteni át az oltott anyagot a gödörbe. Jó munkát. És tudják, hogy aztán senkinek egy szót se, hogy mit melóznak, mert ezt isten igazából nem lehetne fiatalkorú, képzetlen fiúkra bízni.

Sándor és Miklós vihogtak egy sort miután Nemes technikus eltávozott a falu legnagyobb fűszerüzletének hátsó udvarából. Hol az egyik, hol a másik ismételgette a hallott instrukciókat, mindig hozzátéve, hogy értve vagyok-e, és az utánzásból az sem maradt ki, hogy az izzadó homlokukat folyton törölgették, ahogy a munkavezető is. Örültek, hogy megkapták ezt a munkát, mert az ígéret szerint egy hét alatt annyit kereshetnek, amiből megvehetik a rég áhított bokszkesztyűket. Az ökölvívó edző ugyanis, csak azokat oktatja, akik kesztyűt visznek az edzésre.

Mielőtt ásni kezdtek, szétnéztek a kertben. Megnyerte tetszésüket a termés alatt roskadozó sárga barack fa. Nem kellett felmászni, csak úgy ágaskodva szedegették a mézédes, sárga gyümölcsöt. Mosatlanul majszolták a gyümölcsöt. Aztán nekivetkőztek. Csak a tornacipő és a fecske nadrág maradt rajtuk és elkezdtek ásni. Tíz percenként szünetet tartottak, elsétáltak a barackfa árnyékába és majszoltak néhány szem barackot. Lassan készült a meszes gödör, egyre vadabbul sütött a júliusi nap. Miklós többször kinyitotta a kerti vízcsapot, lelocsolta izzadó, forró testét. Sándor hallani sem akart a vizezésről, hogyne, még lemossa a nagy gonddal magára kent „Bronz barnító” napolajat.

Azt tervezték, hogy három óráig dolgoznak, aztán fájront és uzsgyi a strand. Várták, hogy a bolttal szemközti templom toronyórája mikor üt hármat. Már a háromnegyedet ütötte, amikor Sanyi ásója téglát fordított ki a földből. Még ez hiányzik, mit keres ez itt, a kerti földben ? Négy tégla fordult ki. Aztán valami furcsa csomag tűnt elő, ami alatt és mellett újabb téglák hevertek. Kézzel lekaparták a zsírpapírba bugyolált, dróttal átkötött valamiről a földet. A rozsdás drót szinte önmagától levált, a zsírpapír se volt már erős, szinte magától lepergett és előtűnt egy bádogdoboz. Az is át volt drótozva.

A doboz tetejét levették, a dobozban több kisebb, celofánba tekert kis csomag volt. Izgatottan kibontották mindegyiket és csodálkozással vegyes izgalommal megállapították a leltárt: arany zsebóra lánccal, három arany karkötő, öt nyaklánc, két karika gyűrű, egy cirádás S M betűkkel díszített férfi gyűrű, húsz darab Horthy Miklóst ábrázoló ezüst pénzérme, ezüst keretes kézi tükör, ezüst nyelű hajkefe és fésű, ezüst képkeretben barnás árnyalatú fotó: öltönyös, nyakkendős, kalapos, bajuszos férfi, kendőt viselő asszony, két fehér ruhás kislány… A fotó sarkában: Vargha fényképész műterme.

Miklós és Sándor tanácstalanul nézték egymást. Mit kell tenni ilyenkor ? Úgy döntöttek, bemennek a boltba, megmutatják a boltvezetőnek, ő talán okosabb.

A fehér köpenyes boltvezető lesújtó pillantással fogadta az úszó nadrágos kamaszokat: fürdőgatyában jöttök a boltomba? Milyen viselkedés ez ? A két fiú elmondta mit találtak és megmutatták a dobozt. A boltvezető először a fényképet vette kézbe: uramatyám, teremtőm, a Móric bácsi, az Ilonka néni, a kis Berta, a kis Elluka ! Ez a Stark család, gyerekek. Övéké volt ez a bolt negyvenöt előtt. Elvitték őket. Az egész család elpusztult. Én Móric bácsinál voltam kereskedő segéd, tudjátok. Jó kereskedő, szigorú gazda volt. Amit egy boltról tudni kell, azt én tőle tanultam. Ott a pénztár fülke mögött láthattok egy ajtót, az nyílott a lakásukba, most az a raktárunk, mióta a szövetkezeté lett az egész ház. A kertbe volt elásva ? Rendesek vagytok, hogy… Jó, hogy nem valamelyik surmó paraszt kezébe került, ezt is elvitték volna. Negyvennégyben is elzabráltak szinte mindent az elhurcolt családok házából, lakásából, üzletéből. Mindegy volt nekik, még a zománcos bilit is vitték… Micsoda népség ! Amikor a csendőrök elvitték Stark nénit a gyerekekkel a téglagyárba, aztán az állomásra, már rohantak is talicskával, szekérrel, hogy zabrálják a zsidó vagyont… Szégyentelen csürhe. Az a bitang Sümegi volt a főkolompos, az volt itt a fő nyilas… Most meg ő a postamester. Háborog a gyomrom, na. De már nincs mit tenni. Szerintem öltözzetek fel, elvisszük a dobozt Bandi bácsihoz, aki most a hitközségi elnök. Megkérdezzük, mit kéne tenni.

Vonított, ugatott a deszka kapu mögött a kutya, amikor dörömböltek az elnökék kulcsra zárt kapuján. Sokáig tartott, míg a két bottal lépkedő, izzadt arcú, kalapos férfi beengedte őket. A kapuhoz közelebb lévő akácfa alatti padra ültek le.

A boltvezető elmesélte, hogy mit találtak a fiúk és megmutatta a dobozt.

A hitközség embere nagyot sóhajtott, s miután a lelet minden darabját megnézte, megszólalt: szegény Móric, az apósától kapta ezt az arany zsebórát az esküvőjére.   Együtt voltunk muszosok, meg Buchenwaldban is. Ő szegény ott maradt. Az egész családját megölték, senki nem élte túl. Én amondó vagyok, hogy ezek tárgyak nem kerülhetnek az államhoz, bár jog szerint… Ne, ne mondjál nekem ellent, Jóska. Tudom én, ne félj, hogy ami gazdátlan dolog előkerül a föld alól, az mind az államé. De nem érdemli meg ez az állam, tudjátok ! Az állam üldözött bennünket, az állam intézte, hogy ebből a faluból majd kilencszáz zsidó elpusztult…Jó, jó én is tudom, hogy nem a mai állam tette… Én azt mondom, hogy a rablógyilkos ártatlan örököse sem lehet törvényes örököse az elődje bűnéhez tapadó javaknak. Értitek ?

Ezt a dobozt el kéne küldeni a Beneschofsky-nak. Ő? Ő a Zsidó Múzeum vezetője. Megírnám neki, hogy tegye a múzeum valamelyik vitrinjébe és írja oda: ezek a tárgyak maradtak az elpusztított Stark család után. Így lesz, akár tetszik, akár nem. Szólok azért előbb a rendőrkapitánynak. Szarember volt világéletében, levente oktatóként botozta a fiúkat, ha nem elég hangosan és lelkesen énekelték futás közben a háborús nótákat. Ne féljetek, egy szóval sem mer tiltakozni. A tanácselnöknek is előadom, hogy coki, tudjátok ? Ő sem fog ellenkezni vagy követelőzni, mert minden rendszerben lelkes pártember volt. Ahogy telik az idő, lassan az egész falu elhiszi, hogy azért viselt egykor nyilas karszalagot, mert illegális kommunista volt…Ő sem mondhatja, hogy nem a zsidó emlékek gyűjteményébe való ez a néhány tárgy…

 

Fotó: Politzer Tamás

Hozzászólás