Modern világ

0

Gideon Peer/ujkelet.live

Az első, felejthetetlen találkozásom az úgynevezett okos-telefonnal a Kameri színház nézőterén történt, Tel Avivban. Az első felvonás kezdetére vártunk. Mellettem egy fiatal pár ült, a fiú akkor jött haza Amerikából. Hallgatózás nélkül jutottam a fontos információhoz, mivel elég hangosan osztotta meg azokat partnerével. Az ifjú hölgy szemrevaló volt, én mégis nem róla, hanem a fiatalúr kezében lévő valamiről nem tudtam levenni a szememet. Jelzem, a hölgy sem.

A fiúnál Amerikából hozott mobiltelefon volt, a legújabb, az okosnak nevezett. Megbabonázva néztem az alkalmi bemutatót: előre-hátra pörgette a képeket, szinte bűvészkedett vele.
Megannyi csoda, amiről akkoriban már hallottam pedzeni, de látni még soha nem láttam, és elképzelni sem tudtam.
Aztán, ahogy az lenni szokott, elmúlt a csodák számára kicentizett három nap, az okos-telefon is bevonult életünkbe, mindennapjainkba, mára az megy csodaszámba, ha valaki még mindig ragaszkodik régi készülékéhez. Talán megszokásból, nosztalgiából, vagy, mert képtelen megismerkedni az új játékszer nyújtotta számtalan furfanggal.

A második élményem okostelefon-ügyben már szintén történelem. Annak idején Izrael-szerte tüntettek a telefonantennák felállítása ellen. Ahol mégis megtörtént, demonstrációba, zavarkeltésbe torkollott az ügy.
A környék lakói, tanárok, házbizalmiak, szülők, gyerekek protestáltak, mondván, az antennák rákkeltő anyagot sugároznak. Olyan helyre kell vinni – mondták – ahol nincs emberi koncentráció. Televíziós riportok, interjúk készültek a szakemberekkel, méregbe mártott tollal írt újságcikkek ostorozták és átkozták az antennák építőit és üzemeltetőit. Azok trükkökkel éltek, antennáikat eldugtak a háztetőkön, fának, növényzetnek álcázták azokat.

Aztán ez a csoda is véget ért. Nem az antennák lettek veszélytelenebbek, hanem a szokásaink változtak. Mostanra a mobiltelefon nem csak csatát, de háborút is nyert, legszívesebben telefonunkkal töltjük napjainkat. Az orrunkat mobilkészülékeinkbe dugva járunk-kelünk, utazunk, szemünket egy pillanatra sem emeljük fel kis készülékünkről. Az ország 8 és félmillió lakosa közlekedik éjjel-nappal lehajtott fejjel, okos-telefonnal ülünk le ebédelni, így olvasunk újságot, így iszunk kávét, így beszélgetünk és így is alszunk el.

Ma már ott tartunk, hogy veszélyesebb a járdán, mint az úttesten való közlekedés, nem látunk, nem hallunk, csak bújjuk a kis képernyőt.

A modern kor másik vívmánya a mobileye. Csodaszerkentyű, amelyet autókba, autóbuszokba szerelnek. Izraeli fejlesztés, nem kifejezetten aprópénzért, megközelítőleg 14 milliárd dollárért adták el, és aki megvette – Intel – az is nagyot fog rajta kaszálni.
Mit tud? Ezer szemmel vigyáz ránk, megóv, hogy túlságosan közel kerüljünk egy másik autóhoz, vagy letérjünk sávunkról. Ilyenkor megállás nélkül csipog, csilingel, figyelmeztet, nehogy veszélybe kerüljünk.

Mi az összefüggés az okos-telefon és a mobileye között?
Ha így megy tovább, elképzelhetőnek tartom, hogy a mobileye rövidesen kifejleszt majd egy, a járókelőkre aggatható típust is.
Csak majd tudjuk eldönteni a nagy káoszban, kinek csipog a micsodája.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .