Hazafelé

Szerző: Politzer Tamás

JBS

Budapest, 2001 augusztus egyik vasárnapja, 15 óra:

• Shalom, Ilus beszélek. Megérkeztünk tegnapelőtt, a Béke szállóban vagyunk, ahogy szoktunk. Mikor találkozunk ? Bandika is nagyon várja, hogy lásson titeket.
• Szervusz Iluska, örülök, hogy jelentkeztél. Nekünk ma is jó, holnap is…
• Akkor egy óra múlva eljöttök ? Szóljatok fel a portáról, 312-es szoba.
• Megyünk.

Budapest, 2001 augusztus egyik vasárnapja, 16 óra 10 perc:

• Igen uram, azonnal hívom. Most ment el tőlük az orvos… Tessék, átadom a kagylót…
• Jöttetek ? Én megyek a lobbiba.
• Szervusz Ilus.
• De jó, hogy látlak benneteket. Bandi most nem jön le. Van egy kis problémája, volt itt nemrég orvos. Nagyon hercig unzere fiatalasszony. A követségi ismerős ajánlotta. Szegénynek a szíve vacakolhat, fáradékony, gyenge… Igen, kapott gyógyszert, de hoztuk is a szokásosat. Az is baj lehet, hogy tegnapelőtt nagyon felizgatta magát a bankban. Tudod, keresi az apja bankbetétjét… Hiába mutat bármit, anyakönyvi kivonatot, útlevelet, nem állnak vele szóba, azt ismételgetik, hogy ő nem volt bejelentve a bankszámlához…

Nem, nem tud most lejönni. Mióta a doktornő elment, alszik a drágám.

Jól utaztunk. Csütörtök este jöttünk. Péntek délelőtt a temetőt jártuk. Jaj, gyerekek, hogy ott mi van ? Sűrű erdő, minden csupa bozót, gaz hátán gaz, szúnyog hadsereg ! Alig tudtuk megközelíteni a sírokat. Mit csinál itt a kile ? Igen, igazad van, mit nem csinál.

Engem szinte megettek a szúnyogok, mire végeztünk. Szörnyű. Húszezer forintot adtunk az embernek, hogy irtsa ki a bokrokat a három sír körül. Nem összesen, hanem síronként, persze.

Voltunk a Bandika unokaöccsénél is aztán. Az is csupa izgalom volt. Nagyon fennhordja az orrát és egyébként nagyon nem kedvelik egymást. Ő ? Újságíró. Külügyes. Most jöttek haza valahonnan nyugatról. Bandi hiába faggatta, ő sem tud vagy nem akar tudni, hová lett a papa pénze. Mert volt neki, sok. Tudom, hogy ismered ezt az ügyet, emlékszem, amikor kint voltatok, álló délután mesélte neked a kávéházban, hogy ki volt a papa élettársa, aztán az eltartója, meg az ápolója, kinek adták el a pestlőrinci házat lakottan.

Nem tudunk elmenni hozzátok drágáim. Lemondtam a gyulai gyógyfürdőzést is. Nem merek elindulni Bandikámmal. Köszönöm a vacsora meghívást, ne haragudjatok, arra sem tudunk vállalkozni. Megyünk haza, nem maradunk egy hétig. Jichak, a követségi ismerős már segített, hogy az Elal áttegye a jegyünket kedden délutánra. Addig pihen a drágám és megyünk haza…

Budapesten, 1986 tavaszán

• Így mondjad, hiszen Pesten vagyunk, itthon ezen a néven ismernek. A nejem is Bandikának hív negyvenhét óta…Jakov ben Smuel vagy haveroknak JBS vagyok otthon, Izraelben.

Nagyon szép, nagyon hasznos volt a program, amit nekünk szerveztél. A delegáció minden tagja dicséri. A miniszternek becézett Avi-t mindenki cukkolja, hogy otthon majd megíratják a pletyka lapokba, hogy nagyon ízlett neki a tejfölös csirkepaprikás galuskával. Milyen élvezettel ette, emlékszel ?

Külön köszönöm, hogy a hivatalod autója elvitt apuhoz és meg is várt. Nehéz, nagyon nehéz vele szót érteni. Kilencvenkét éves, mit lehet tenni ? Amikor én alijáztam 47-ben, ő vacillált, mert nem volt hajlandó a házat, a kis boltját bagóért eladni, itt hagyni… Különben is, akkor már együtt élt Sárival, aki… Hagyjuk.

Leveleztünk, persze. Nem, én nem voltam Pesten 47 óta. Apu a hetvenes években volt nálunk három hetet. Hiába marasztaltuk, nem maradt. Pedig akkor már nem az övé volt a ház, hanem Sári meg az unokaöccse fizetett érte havi járadékot… Fájlalom, hogy így…Mindegy már. Azt súgta most nekem a fülembe, amikor elbúcsúztunk, hogy a járadék minden fillérjét bankba teszi, úgy végrendelkezett, nekem jár majd a pénz. Dehogy kell nekem. Mire ? Lakásunk van, autónk van, Ilus is, én is dolgozunk még, a moshavos almáskertem is hoz profitot…

Akár üzletileg, akár privát jössz Izraelbe, hívjál, hívjál. Mindent megmutatok…

Tel Aviv, 1987 októberében  

• Ken, JBS…Ó, te vagy az ? Akkor itt Bandi beszél. Vártam már, hogy jelentkezel, ki sem mozdultam ma, pedig sakkpartim lett volna délután. Nu, beülök a kocsiba, megyek hozzád a hotelba. Tudom hol van, ne aggódj.
• Szervusz Bandi. Itt vagyok öt napig, hivatalos úton. A többiek lementek a tengerpartra sétálni, én azt mondtam, hogy gyerekkori ismerősömmel találkozom… Már két napja vagyunk itt. Őszinte leszek, engem most csak az foglalkoztat, hogyan és mikor juthatnék el apám sírjához. Nem mondtam neked Pesten, ő itt élt, itt halt meg…
• Nekem mondod ? Ismertem Mordit. Mivel az én pesti utamon nem hoztad szóba, én nem akartam bizalmaskodni…
• Ismerted ?
• Régebben a mostoha lányával egy házban laktunk. Ha kutyaugatás hallatszott a házban, tudtuk, hogy apád jött hozzájuk. Ő kutya nélkül ki nem mozdult. Sokat dumcsiztunk… Még rólad is. Voltam a temetésén, tudom hol van a sírja. Majd én elviszlek oda. Mikor tudod szabaddá tenni magad ? Ken, nekem is jó a holnap délután kettő.

Úgy számolom, hogy egy óra oda, egy óra a temetőben, egy óra vissza. Na jó, egy órát rászámolok még, mert visszafelé talán már a kora esti csúcsforgalom lesz. Ziher, hogy itt leszel a hét órai vacsorán, ne félj.

 Másnap

• Bandi, nem szeretek bele szólni, ha más vezet, de szerintem gyakran az út közepén megyünk, nem valamelyik sávban, hanem kettőben is… Kürtölnek is, villognak is ránk a mögöttünk jövő autósok…
• Ne aggódj, tudnod kell, itt nagyon agresszíven vezetnek. Gondolod, hogy… Már megint villog…Az az igazság, hogy két hete vettük ezt a Citroent, még elég szokatlan nekem…Kicsit kicsi vagyok hozzá, alig látok ki belőle…Ilus ígért nekem egy párnát az ülésre, de még…Na, megint villog valaki…
• Az ülést talán lehetne feljebb emelni, hogy jobban kiláss…
• Ja, tényleg, mondták a szalonban. El is felejtettem…Kis termetű vagyok szó se róla…A katonaságnál Pici volt a becenevem…Most nézz oldalra, oda fel a hegyoldalba. Látod azokat a rozsdás vasdarabokat ? A 48-as csaták emléke…Valahol ezen a környéken sebesültem meg én is…Hogy ezek miért és hová sietnek ? Minden zsidó megőrül, ha autót vezet ?

Ez a temető. Tessék, hoztam neked is kipát. Megkérdezem pontosan hol a sír. Menjünk…Ez az ő sírja. Ja, nem tudod elolvasni a feliratot… Lefotózom neked…. Szóval nem tudod a kaddist. Hoztam magammal imakönyvet. Ebben latin betűs szöveggel is van, tessék….Olvashatod. Értem, nem akarod, mert ő nem tanította meg neked ? Szliha, nem szólok semmit…

Budapest, 2001 augusztus egyik vasárnapja, 21 óra körül:

• Halló, én vagyok, Ilus. Ahogy elmentetek a lobbiból, felmentem a szobába. Bandikám felébredt, szomjas volt… Alig hallhatóan, suttogva, akadozva beszélt… Csak annyit értettem, hogy papához…

Akkor nem is értettem, mit akar ezzel mondani. Hívtam a szobapincért, hozzon valami könnyű ételt, a reggeli óta nem is ettünk… Elég sokára kopogott, hozott sajtot, gyümölcsöt, pirítós kenyeret, cukormázas kiflit…

Akartam, hogy Bandika egyen pár falatot. Aludt, hiába ébresztgettem…Egyedül maradtam…Nem, semmi nem kell…Már elvitték őt…Másik szobába költöztem…A követség mindent intéz… Most már értem, mit akart mondani azzal, hogy a papához…Nem, nem hagyom itt, viszem haza…Az őshazába, ott többet és szebben élt, mint a szülőhazában…