Ünnepi Könyvhét 2017 – Budapest

1

Zsidó témák, zsidó írók művei az idei budapesti Ünnepi Könyvhéten

Bőhm Ágnes írása

Ha csak a zsidó témájú könyveket keresem az idei könyvnapokon, már az is elég szép számú könyv megvásárlását jelenti.

Nem beszélve az anyagiakról: a könyvek ára – a kiadók zömében 20 százalékos árleszállítása ellenére – az idén is szép summát tett ki.

A családi kassza jelentős megcsapolásának kockázatát ezúttal felvállalva, nagy lendületet véve indultam útnak a Vörösmarty tér földszintes bódéi közé.

A zsidó témák és szerzők nagy múltú kiadóját a Múlt és Jövő standját kerestem meg elsőként. A Kőbányai János által 1988-ban újraalapított Múlt és Jövőt az eredeti lap alapítója, dr. Patai József 33 éven át – annak beszüntetéséig – 1944. márciusáig szerkesztette. A zsidó kultúrális folyóirat 27. évfolyamának legújabb száma most is a magyar zsidók számára szinte kötelező olvasmánynak számító cikkeket, tanulmányokat közöl.

A Múlt és Jövő egyik idei csemegéje Mary Gluck amerikai szerzőtől származik: „A láthatatlan zsidó Budapest” című kötetet eredetileg angolul tavaly adta ki a „University of Wisconsin Press, The Invisible Jewish Budapest” címen. A Lengyel Péter által magyarra fordított művet az írónő szülei, „Gluck Ernő és Irén emlékére” írta meg. A mérvadó kritikákat közlő Times Literary Supplement könyv kritikusa Larry Wolf, Mary Gluck könyvét így méltatja: „Mary Gluck újrarajzolja a zsidó Budapest eltűnt körvonalait. Bemutatja a város kávéházainak, orfeumainak és vicclapjainak népszerű kultúráját, és az asszimilált zsidóknak a modern Budapest megteremtésében játszott óriási szerepét.” Mary Gluck könyvének utolsó lapjain – a Múlt és Jövő cionista eszmeiségével tökéletes összhangban – a Zárszóban a következő mondatra lettem figyelmes: Kiss József költőnek…1922-ben…nem sokkal halála előtt írt végrendeletéhez fűzött záradékban látványosan megtagadta kettős énjét mint zsidó-magyar költő, és a judaizmushoz való hűségét jelölte meg identitása elsődleges forrásaként: „Zsidó voltam, és zsidó akarok maradni. Ha örök álomra hajtom a fejem, fektessenek gyalulatlan koporsóba zsidó rítus szerint. Tiltakozom minden gyászpompa ellen. Emlék se kell. Annyi emlék lézeng már itt minálunk, hogy egy kis revisio sem ártana. Amit írtam, azok között akad egy-két rigmus, amelyet agyonverni nem lehet. Azokat nem féltem az elmúlástól.”

Nemcsak külföldi, hanem magyar zsidó szerzőktől is jelent meg újdonság a Múlt és Jövőnél: a kiadó leggyakrabban kiadott házi szerzője, Heller Ágnes filozófus „Napló” sorozatának következő kötetével jelent meg az idén is. Egy kevésbé ismert szerző: Kármentő Éva, filmes vágóként „Muszter” címen írt önéletrajzi könyvet: A szerző fiatalon, munkaszolgálatosként meghalt édesapja is a filmszakmában dolgozott, nagybátyja pedig a híres operatőr Illés György volt. Éva, vágóként mintegy 70 film elkészítésében vett részt. A Singer Évaként 1937-ben született filmesből most íróvá átalakult szerző így kezdi saját élete filmjének első kockáit: „Elmúlt ötven év, de arról soha nem beszéltünk, hogy ki hogyan élte át gyerekként a háborút. Aztán az egyik alkalommal…mindenki elmondta a maga történetét. Én is elmeséltem hogyan vészeltük át a zsidóüldözést és Budapest ostromát….Ezt a történetet tudatosan őriztem magamban gyermekkorom óta…Nemrég úgy döntöttem, hogy már elég öreg vagyok ahhoz, hogy valamilyen módon rögzítsem is ezt a történetet. Miután írni nem tudok, a film viszont a mesterségem, azt gondoltam, hogy legyen ebből film… (A könyv az elkészült film szövegének leirata.)

De nemcsak a Múlt és Jövőnél, más kiadóknál is találtam zsidó témájú műveket. Ha zsűritag lettem volna, akkor az én idei választásom szerint Körner Andrásnak „A Magyar zsidó konyha” című, igazán gyönyörű kiadásban megjelent könyve vitte volna el az első díjat. A Budapesten 1940-ben született, majd 1967-ben az Egyesült Államokba disszidált/kivándorolt és ott építészmérnökként alkotó szerző az utóbbi időben kezdett bele a könyvírásba: egyik nagyszabású műve még 2013-ban jelent meg két vaskos kötetben a Corvina kiadónál „Hogyan éltek? A magyar zsidók háború előtti hétköznapi élete 1867-1940-ig címmel. Az idén is a Corvina adta ki az új Körner-könyvet, amelyet maga szerző így ajánl: Kultúrtörténetet akartam írni, nem pedig szakácskönyvet, abból van épp elég. Ez a kötet a mai zsidó konyha történetén, a hétköznapok és ünnepek ételrepertoárján kívül az étkezés kultúra szinte minden más fontos jelenségét is bemutatja. Újdonságai közé tartozik például többek között a világ első jiddis szakácskönyvének a részletes ismertetése – melyről kevesen tudják, hogy Pesten adták ki 1854-ben. A gondos és igen szép kiadásban megjelent műben az 1945 előtti kézírásos receptfüzetekre támaszkodó szöveget közel 200 kép, fotó egészíti ki. (A könyv láttán, én magam csupán azt sajnálom, hogy a világon az én, saját, legjobban főzni tudott Nagymamám – háború után írt – kézírásos receptjeit nem juttattam el Körner Andráshoz!)

Még két, zsidó szerzők által írt fontos könyvről szeretnék röviden írni: A tudós szerzőpáros, Hargittai István és Hargittai Magdolna, vegyész akadémikus házaspár idén megjelent újabb könyvéről a „New York-i séták a tudomány körül” című művéről. Az először angolul megjelent könyv, amelyet ugyancsak az idén az Oxford University Press adott ki, lényegében egy két évvel ezelőtt megjelent sorozat második kötete. 2015-ben angolul és magyarul is megjelent első mű: a „Budapesti séták a tudomány körül” címet viselte. A magyar nyelvű köteteket a nagy presztizsű Akadémiai Kiadó jelentette meg.

Hogy mi ebben a tudományos és egyben turisztikai jellegű könyvsorozatban a zsidó vonatkozású? Erről a szerzők maguk így írtak a Budapesti tudományos ’guide-book’-ban: „A könyvünkben megjelenő emlékművek főleg a 19. század első felétől napjainkig keletkeztek… Az I. világháború, a forradalmak, a fehérterror és Horthy Miklós autokrata és antiszemita rendszere nem kedvezett a tudományos fejlődésnek. Ebben az időben hagyta el Magyarországot nagyon sok olyan kutató, aki később sikeres lett Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Az 1920-as „numerus clausus” néven elhíresült törvény, majd az 1930-as évek végétől elfogadott egyre brutálisabb zsidóellenes törvények a magyar holokausztban kulmináltak, ami egyben a magyar tudományos közösség tragédiája volt.” Az könyvsorozat új darabja, a New York-i is nagy számban mutatja be a világváros eddig ismeretlen oldalát, azokat a zsidók által alapított tudományos intézményeket és kiemelkedő zsidó tudósokat, akik New York-ban éltek, alkottak.

Végül még rátaláltam Ozsváth Zsuzsanna könyvére, amelynek a címe: „… és vér folyt a Dunán…” nem hagy semmi kétséget afelől, hogy 1944. végének Budapestjéről van benne szó. A Corvina kiadó gondozásában, Heltai András kitűnő fordításában megjelent mű magyar nyelvű kiadása részben azért is lett itt népszerű ’bestseller’, mert a gyerekkori történetet felnőtt fejjel megírt szerző háború alatti emlékeit hozza közelebb és teszi – az olvasó számára – érthetőbbé. Az 1957-ben Magyarországról emigrált, 1962 óta Amerikában élő zsidó szerző elmeséli a saját, kislánykori történetét, akinek életét 1944-ben Budapesten keresztény cselédlányuk mentette meg.

Ez a könyv is eredetileg angolul jelent meg először: Zsuzsanna Ozsváth: When the Danube Ran Red címmel, amelyet a 2010-ben adott ki a Syracuse University Press kiadója.

1 komment

  1. Volt szerencsém ott lenni az ünnepi könyv héten. Csak annyit füznék hozzá, hogy tőbb magyar zsidó irótól jelentek meg zsidó témájú könyvek. A kiadó neve: Abovo .

Hozzászólás