Szerző: Sáfrán István
Már többszörösen is bejárta a hír a magyar és a nemzetközi sajtót, így aligha tudunk újat mondani, de azért csak álljon itt, mert jól esik újra leírni, s remélhetőleg olvasni is: az Izrael Díjat, Izrael Állam legmagasabb kitüntetését az idei Függetlenségi Napon más, érdemes társak mellett Keleti Ágnes is megkapta. A díjat Naftali Bennett közoktatási és diaszpóra-ügyi miniszter nyújtotta át az államelnök és a miniszterelnök társaságában a nagyszámú ünneplők jelenlétében a most 96. évében járó sport nagyasszonynak.
Ezt a kiemelkedően magas, 1953-ban alapított elismerést Keleti Ágnes előtt már több magyar származású izraeli polgár is megkapta. Pártos Ödön zeneszerző, Fekete Mihály matematikus, Farkas Jenő karikaturista, Hajdú András zeneszerző és népzenekutató, Efrajim Kishon író és Dan Reisinger grafikus is.
De mit kell feltétlenül tudni, erről az aprócska, törékeny asszonyról?
A magyar, az izraeli, s egyben a nemzetközi tornászsport kiemelkedő egyénisége ötszörös olimpiai bajnoki címe mellett számtalan nemzetközi versenyen aratott babérokat. Negyvenhat alkalommal nyert magyar bajnokságot és hétszer volt csapatbajnok is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy aktív sportolói pályafutásának nem csekély hányada a magyarországi zsidóüldözésre, benne a vészkorszak éveire esett …!
Tizennyolc évesen már válogatott volt és 1940-ben nyerte az első aranyat – Magyarországon, amikor pedig már, mint tudjuk, meglehetősen korlátozott volt a zsidók érvényesülésének lehetősége. Édesapja Auschwitzban odaveszett, édesanyja és testvére a Wallenberg megmentettek csoportjába tartozott, Keleti Ágnes (született: Klein Ágnes) Juhász Piroska név alatt bujkált végig a vészkorszakot. A felszabadulás után azonnal belevetette magát a sportéletbe, 1946-ban Balkán-bajnokságot nyert, de már az 1948-as londoni olimpián is csapattag volt, ám egy váratlan sérülés miatt nem állhatott társai rendelkezésére.
Többszörösen is kárpótolta rajongóit. Rá egy évre, 1949-ben négy aranyéremmel jegyezték nevét a főiskolai világbajnokságon, az 1952-es Olimpián pedig a talajon bajnok lett, de bezsebelt még egy ezüst és két bronzérmet is. 1954 a felemás-korlát sikeréve volt: világbajnokságot szerzett ezen a szeren.
1956, Melbourne maga volt a diadalmenet. Egyéniben talajon, gerendán és felemás-korláton, csapatban kézi szerrel állhatott a dobogó legmagasabb fokára.
Melbourne után már nem tért vissza Magyarországra. Rövid időre Ausztráliában maradt, majd Izraelben telepedett le. Aligha méltatlanul, de a nevéhez kötik az izraeli tornasport meghonosítását. A teljesen köznapi testnevelő tanárságtól a nemzeti válogatott edzőjének megbízásáig vitte. Miközben volt főiskolai tanár, sőt rövid időre az olasz nemzet legjobbjainak felkészítését is elvállalta. A jeruzsálemi ünnepségen szép számú tanítványai is ott szorongtak a lelkesen ünneplő tömeg soraiban.
Nem kevésbé volt lelkes Keleti Ágnes fogadtatása a Magyar Nagykövet rezidenciájában, ahol a kitüntetés átadásának harmadnapján Nagy Andor nagykövet hatalmas virágcsokorral és jókora csokoládétortával fogadta az ünnepeltet. A hivatal vezetője nem sajátítja ki magának a meghívás érdemét. Köszöntőjének első mondataiban sietve elárulja, Josi Weis barátjának ötlete volt, hogy külön is köszönteni kellene az ünnepeltet. Két napjuk volt rá, sokak együtt-munkálkodásának eredménye, hogy sikerült.
Nemcsak Magyarországon, hanem Izraelben is igazi hős. A statisztikák szerint Keleti Ágnes a második legsikeresebb zsidó olimpikon, akit csak az úszófenomén, Mark Spitz múlt fölül – aki 11 olimpiai érmet szerzett.
Fotók: Kodrucz Sándor
