Garai Péter Sándor
töröld föl magad után a koszt. ne hagyj mindig nyomot
hogy nekem kelljen utánad összetakarítani.
a konyha folyton úszik, a fürdőszoba már elmerült.
hallgathatom egész nap az ordibálást hétvégén.
mintha nekem nem lenne elég bajom. a szervizben
a fiúk is folyton engem ugratnak. hazajövök.
tea sehol. egy hang nélkül megfőzöm magamnak.
már épp az ajkamhoz emelném a csészét, hogy az első
megnyugtató korty elindíthassa a békefolyamatot
belsőmben, mikor a sárkány jön. betoppansz és
inzultálni kezdesz. a tea csöppek miatt a padlón
és a konyhapulton, amik aztán rászáradnak.
és te súrolhatod. egész állónap súrolhatod utánam
és a gyerekek után a lakást. mert már a kölkök is
az apjukról vesznek példát, szerinted. bejönnek a sáros
bakanccsal a nappaliba. szerinted a gyerekeket
is én rontom el. szerintem, ők is ha tehetik
menekülnek az ordibálás elől. barátokhoz
unokatestvérekhez, náluk aludni. csodálkozom
is hogy még nem kezdted el a patáliát. még egy
pillanat, és a számhoz emelem a csészét. késő.
elkéstél. megittam. még teasüteményt is volt időm
majszolni. talán nyugalomban megnézem a híradót
is. majd a nagyfilmet, aztán, ha kezdődik.
bár egyre jobban nyomaszt egy különös gondolat,
hogy valami hiányzik. a sütemények, mint kövek
a tó fenekén, nyomják a gyomromat. hova tűnt
ez a kibírhatatlan nőszemély?
Címlap fotó: Garai Péter Sándor
a vers ©gps szerzői jogvédelem alatt áll, utánközlése a szerző engedélye nélkül tilos!
