szerző: Gideon Peer
Az Egyiptomi Kivonulás csodájára a mai napig emlékezünk. Ahogy hagyománytisztelő népemet ismerem, ünnepelni is fogjuk azt, amíg világ a világ, az idők végezetéig.
Az elbeszélések szerint Izrael népe nagy sietve, csapot-papot otthagyva hagyta el Egyiptomot haragos fáraójával egyetemben, még az útravalójukat is kovásztalanul, keletlenül vitték magukkal.
És lőn a pászka.
Azt tudjuk, hogy van teve egypúpú, van kétpúpú, van négypúpú, sőt több… Viszont őseink nem válogathattak a pászkaféleségek között, örülhettek, ha a prototípusból jutott mindenkinek.
Ma már ez sem így van. A Szupermarketek polcai roskadoznak a macesz súlya alatt, nemcsak a mennyiség, hanem a sokfélefajta is ámulatba ejtené őseinket, ha valamilyen csoda folytán útjuk elvezetne egy bevásárló központ mellett.
A maceszgyártók azt szeretnék, ha Pészách ünnepén minél több pászka fogyna, vallási meggyőződésből, nem kevésbé üzleti megfontolások jogán is. Kibővítették választékukat: a hagyományos pászka mellett asztalunkra kerülhetnek az újabb vívmányok is, amelynek se szeri, se száma.
Van csokoládés macesz, tojásos, mézesből is lehet válogatni, rozsos is megtalálható a polcokon, és a korpából készült is. Újabban van olyan, amelynek nem a liszt az alapanyaga. Ezt a fajtát még Amerikában is kultiválják, az össztermék 90 százaléka az Egyesült Államokban ünnepli majd a szabadságot. Ez a fajta burgonyalisztből készül, amely fontos információ a glutén-érzékenységben szenvedők számára.
Izrael egyébként macesz-nagyhatalom, 30 országba szállítjuk a szabadság hírnökét: az Egyesült Államokon kívül Új-Zélandra, Nigériába, Angliába és Franciaországba, újabban pedig – sok más ország mellett – Ukrajnába is.
Felmérések szerint az izraeli pászkát nemcsak a zsidók kedvelik, az idők során a húsvéti lakoma részesévé is vált.
