Mindennapi kenyerünk

0

Szerző: Gideon Peer

Egy bizonyos helyen egy bizonyos fajta kenyeret szoktam vásárolni. Az ember már csak ilyen, ez alól én sem vagyok kivétel, szeretem a megszokott dolgokat. A kenyér, amit veszek, állítólag jó az emésztésre, serkentően hat az érrendszerre, és minden más ismérvei is vannak, a kevésbé pozitív, hogy nem olcsó.

De hát mi olcsó manapság?

Elfogyott a megszokott, és úgy adódott, hogy egy másik üzletet tüntettem ki bizalmammal, elhamarkodottan, mert a jól ismert kenyér ott ismeretlen volt, vagy a nálam fürgébb vevők már felvásárolták előlem. Maradt, ami maradt.
Közülük próbáltam válogatni. Az ilyen-olyan kenyér, amely ezt is tud, meg azt is tud, 15 és 17 sékelért kellette magát, ráadásul kb. fél kilós kiszerelésben. Nem tartozom a kenyérszakértők népes táborába, nem is ellenőrzöm az árakat napra készen, de úgy gondoltam, egészség ide, egészség oda, ennyi pénz sok egy alig-vekni kenyérért.

Nem adtam fel, folytattam a kutatómunkát abból a célból, hogy elfogadható áron megfelelő kenyeret találjak.
Így leltem rá a szeletelt egyen-kenyérre, amely 5,50-es áron, 750 grammos kiszerelésben illegette magát. A liszt, amelyből készül, nem csodaliszt, de már én is túl vagyok azon az állapoton, amit csodásnak neveznek.
Nyilvánvaló, a drágább kenyér drágább, és főleg egészségesebb lisztből készül, amely a szervezetre nézve beláthatatlan előnyökkel jár.

Gondolkodóba estem. Igen, van emésztőrendszerem, csövek, huzalok, mindenfelék, elképzelhetetlen mennyiségben, amelyek abból a szent célból funkcionálnak, hogy én a végtelenségig, illetve, ameddig csak lehet, egészséges legyek. Ezek szerint rá kellene csapnom a 17,70-es kenyérre, amíg el nem viszik az orrom elől.
Igen ám, de az említett szerkezettől nem teljesen függetlenül működik bennem egy másik is, felteszem bonyolultabb az előbbinél, amelyet idegrendszernek neveznek. Ha nem az olcsóbb kenyeret veszem, akkor – amennyire magamat ismerem – azok a gubancok gubancolódnak össze kibogozhatatlanul.
Mit tegyek, melyik alattvalóm javára döntsek?
Ha a drágát veszem, kicsattanok az egészségtől, és feltehetően emésztési zavaraim sem lesznek. Viszont, ha belegondolok, hogy akár harmadáért is vehettem volna kenyeret, és én mégis a drágábbat választom, helyben megüt a guta.

Némi megfontolás után a gutamentes, 5,50-est választottam.

Hozzászólás