szerző: Unti Ildikó
A rakétatámadások következtében “Tanácsadó állomásokat” állítottak fel a stressztől szenvedőknek. Az ország felé irányított iraki rakéták már eddig is súlyos károkat okoztak. Ám a vesztességeken túl, ezek a támadások komoly lelki szenvedést is okoztak, mert idegörlőek voltak. Ezt mutatja, hogy teljes negyedek ürültek ki Tel-Avivban. A legtöbben naponta visszatértek a városba munkájuk folytatására. Ám családok százai kerestek menedéket a Dan körzeten kívül lakó rokonoknál és barátoknál. Sokan pedig a galili kibucokban találtak helyet, s ott dolgoztak, hogy fedezzék ott-tartozkódásuk költségeit.
Egy német lap jelentése szerint Jasszer Arafat több száz hamisított tuniszi, marokkói és algériai útlevelet bocsájtott az iraki titkosszolgálat rendelkezésére, hogy felhasználják azokat az Irak-ellenes koalícióban résztvevő országokban végrehajtandó terrorcselekményeik megszervezésére.
És mit mond Bush elnök? Kijelentette, hogy mihelyt megoldódik a perzsa-öböli válság és Irak kivonul Kuwaitból, a Közép-Kelet egyéb problémáinak a megoldására is sor kerül. A hírt az olasz kormány szóvivője közölte./Palesztin és libanoni kérdésre gondolt./ És újra a világ reagálásából: a brit sajtó soha nem volt ennyire megértő és rokonszenvező Izrael iránt.
Ma és minden jom sisin délutános voltam. Már az uzsonnáztatásra készültünk, mikor beállított Dominika lányom a Kicsivel, aki épphogy egyéves volt. Örültünk egymásnak. Ők Hercelián laktak, Ramat Gan mellett. Felmentek a szobámba, mely Cheder Atum-ként is működött.
Éppen Georgia körmét vágtam, mikor belehasított a levegőbe a 8. AZAKA. Az óra fél hatot mutatott, de már sötét volt. Úgy látszik előbbre hozták a támadásokat a szombat beköszöntésének tiszteletére. Az asztalok már levoltak terítve fehér abroszokkal és minden asztalt virág díszített. A konyhában két nagy tálcán az előre elkészített “dagim” /halak / várakoztak. Csak ketten voltunk munkában, Alon meg én. Rohantam fel a gázmaszkomért. Itt lent nem szólt olyan élesen a sziréna, mint fent! Dominika már nem volt megijedve, tudta mit kell tennie. Megpusziltam őket és gyorsan rájuk csuktam az ajtót, hogy ne lássa gyengeségemet. A gázmaszk alatt csorgó könnyel rohantam összeszedni a lakókat. Félelem helyett a méreg dolgozott bennem: hogy ilyen passzívan kell tűrnünk ezt a helyzetet! Alon lent dolgozott, én fent, mikor csapódott a vasajtó. Megjött Jichák Nirrel és körbejárták az Otthont gázálarcban. Fél hét volt, mikor lefújták a Riadót.
A televízióban nem közölték, hogy volt-e találata a Patriotnak, s ilyenkor mindig nyomasztó érzéssel vettük le a gázmaszkjainkat. Fél óra volt a “Kidus” kezdetéig, még épp elég idő ahhoz, hogy elkészüljünk.
Január 26.
Ma csak egytől ötig dolgoztam, hogy a lányomékat legalább Tel-Avivig vissza tudjam kísérni. Így a tegnapi légiriadó időpontjában az utcán voltunk, egy csecsemővel és egy gázálarcos dobozzal. Az utca teljesen kihalt volt s a “Tahana Merkazit”-on is alig voltak. Az izgalomtól nem beszéltünk. Tel-Avivban még megvártam a busz indulását s aztán rohantam a jeruzsálemi járatra. Visszafelé a busz nyelte a kilométereket Tel-Aviv és Jeruzsálem között. Imádkoztam Izraelért, értük és magamért. Bármelyik percben megszólalhatott a sziréna. “Vajon mit tenne a buszvezető, megállna vagy továbbmenne?”
Mikor negyed tízre az Otthonba értem, tudtam, ez Isten rendezése! Megfürödtem, tréningruhába bújtam és mondtam: “MOST”! és megszólalt a 9. AZAKA! Este 1o óra volt. Annyira igaz volt, hogy kételkedtem saját hallásomban! Kinyitottam a mirpeszetre az ajtót, és az Ég újra zengett, üvöltött kérlelhetetlenül a sziréna hangjától !
