Ziva David/ujkelet.live
Merav hátradőlt a székben és a sábátra gondolt. Úgy tervezte már múlt héten szombat este hazamegy Arielbe és véget vet a szülői házban visszatérő rémálmoknak, de mindig közbejött valami ezért maradt még egy hetet. Indulni készült volna, de amint kiment a sábát és bekapcsolta telefonját megkapta az üzenetet. Sürgősen behívták dolgozni még aznap este. A kiszivárogtatásra hivatkoztak és amikor benyitott a központi iroda ajtaján még akkor sem esett le, hogy megviccelték. A Hivatalban komolyan vették az ünnepeket és ahogyan egy átlátszó trükkel becsalogatták a purimi ünnepségre ez is része volt a perzsa összeesküvésnek. Volt benne egy kis pikírt utalás a Putyin találkozóra és a moszkvai hasonlatra, amit persze a média itthon rögtön még sábát előtt ízekre szedett. A hivatal rosszul és későn reagált, a sajtónak tálcán kínálta a magaslabdát ráadásul mindent lenyomott Trump és Abu Mázen telefonbeszélgetése, amit a másik oldalról a palesztin hírügynökségek fényeztek.
Mi tagadás hibásnak érezte magát, de utólag sosem szabad visszakozni, inkább futó pillantást vetett a társaságra. Mindenki jelen volt, kormánytagok, ellenzék és persze a hétköznapok hősei, akik dolgoznak. A láthatatlanok, akik a rivaldafény mögött teszik a dolgukat az ország biztonságáért és azért, hogy működjön az apparátus akkor is, ha a politikusok saját érdekeikért feláldozzák mindazokat, akik megválasztották őket. Leírva és kimondva úgy hangzana, mint egy klisé, de attól még igaz gondolta, amint kissé hunyorogva újra körülnézett. A miniszterelnök már elment korábban fontos ügyre hivatkozva, ami persze csak átlátszó csúsztatás volt a jelenlegi kényes helyzet miatt. Mordecháj maga volt a kétértelmű gonosz és ott lebegett sejtelmesen a teremben, vajon lemondásra kényszeríthetik a miniszterelnököt és új választások lesznek vagy minden marad a régiben? Ehhez a színjátékhoz öltözve mindenki jelmezben volt, csak ő nem.
Szemrevételezte az ételeket és a felhalmozott italokat majd feladta tervét, hogy hazamegy még ma éjszaka. Reggel bőségesen evett a maradékokból, de úgy látszik estére a ház teljesen kiszívta minden erejét. Megéhezett. Élvezettel kóstolgatta a különféle édes és sós hámán táska újításokat és a saláta kavalkádot, ami úgy tobzódott a színekben, mint a meghívottak jelmezei. A Hivatal kitett magáért, sokba kerülhetett a legdrágább kóser séfet szombat este mozgósítani, de már nem akart semmilyen összeesküvés elméletre gondolni inkább hagyta, hogy állandóan utántöltsék poharát fehér borral. A kötelező protokoll, ami leginkább a már kissé ittas ellenzék humortalan poénkodásainak meghallgatását jelentette és a ruhák dicsérete után visszahúzódott inkább. Nem vágyott társaságra, a sarokban hátat fordított és kinézett az ablakon. Jeruzsálemet bevonta az áttetsző fény, most mindenki Mordechájnak vagy Eszternek képzelte magát és a gonoszt akarta megtéveszteni. A világ mit sem változott, gonosz Hámánokból túlkínálat van csak az Eszterek és Mordechájok száma mintha egyre kevesebb lenne. Minden olyan valószínűtlennek tűnt ezen az éjszakán. A bor hatására kezdett feloldódni, amikor egy kalapos fekete álruhás kivette kezéből a poharat és helyette vodkát öntött egy másikba. Merav hirtelen nem tudta azonosítani, abban sem volt biztos, hogy egyáltalán ismeri. Azt remélte, hogy előbb utóbb megszólal. Magabiztos mozdulattal a férfi némán nyújtotta át a poharat és arra várt, hogy megigya az italt. Szó nélkül engedelmeskedett és várakozóan nyújtotta felé ismét a jellegzetesen moszkvai metszésű kristályt, ami egészen biztos nem a rendezvényszervező készletéből származott, mint ahogyan az első korty után az is bizonyossá vált a vodka sem hétköznapi kiszerelés. A férfi újratöltött, majd amennyire az álarc látni engedte, elmosolyogta magát.
– Aki Moszkvában edződött a vodkához és Nida volt a tanítómestere annak könnyű túljárni a gonosz eszén. Ráadásul és ez csak hab a tortán, neked nem is kell jelmez, hiszen mindig álarcot hordasz. Elismerem könnyű volt téged behívni valami átlátszó ürüggyel, ha munkáról van szó. Szegény Hámán, nem is sejti kivel van dolga – suttogta a sötét maszk alatt a férfi.
– Nem úgy, mint neked Eldan. Elég gyakran lebuktál mostanában és még az álarc sem segített. Egyébként todá, mély jellemzésedet bóknak veszem. Bekerül a személyes nyilvántartásomba is? Apropó Moszkva, milyen volt a mostani utad? – csipkelődött mosolyogva. Amint megszólalt a férfi már nem kellett találgatnia sem, rögtön eszébe jutottak a moszkvai vodka ivászatok még a katonaság előtt. A kiképzés alatt Nida edzette, Eldan tartotta a fejét a mosdóban.
– Nem tudhattad, hogy pénteken én is elutaztam vagy sem. Egyedül a Hartzan szivárogtatott megint néhány kétes értékű adatot a katonai rádióban néhány órája és Te sábátkor nem hallgatsz rádiót, de ha mégis, akkor sem hiszel el semmit, csak ha Te magad bizonyosodsz meg róla. Eldan még nem fejezte be, de hátulról egy olajsejk súgott neki valamit. Röviden kimentette magát és sietősen távozott. Az előbbi viccelődés komolyra fordult. Meravnak elment a kedve a partitól és ha már itt volt és azért hívták be, hogy dolgozzon bement az irodájába és hátradőlt a székében.
Szórakozottan nézte a betűket a keze ügyében levő újságban. Csak felvett egyet az asztalról a pénteki kiadásokból, akármelyiket. Ugyanarról szólt mindegyik, ha eltekintett attól a sajátosságtól, ami a különböző platformok tartalmi adalékait jelentik, de fontosak mivel ennek köszönhetően lehet manipulálni az olvasót. Elég akár csak egy szó jelentésének a megváltoztatása a tényekhez képest és elképesztő hatást lehet elérni azoknál, akik engedik magukat vezetni. Hozzáértő elemző mellőzte a politikai hangsúlyokat és ami maradt abból tudott következtetni, mennyi információ állt a rendelkezésére annak, aki írta a cikket. A hírekben valami nem stimmelt, neki úgy tűnt mintha burkoltan valaki üzenni akarna. Bizonyíték nem volt rá, csak egy megérzés volt, ami nem hagyta nyugodni. A kérdés, hogy kinek szólt és persze az sem volt mellékes, hogy mi az üzenet lényege. Akárkinek is szólt, biztos volt benne, hogy nem neki és csak a purimi vodkázás lehet az oka, hogy gyanút fogott.
Feltűnt, hogy gondtalanul elejtett oda nem illő megjegyzések jelentek meg a médiában, amelyeknek nagy hatása egyelőre nem volt. Az olvasók Izraelben még nincsenek kiképezve Snowdenre, de a jeleket nem is az olvasóknak szánták. Valaki elkezdte utánozni a Hartzant és elkezdett kiszivárogtatni, először a Haaretznek majd a katonai rádiónak. Valaki, akinek meg voltak a belső forrásai, és megpróbálta elhitetni, hogy ő a kiszivárogtató. Nida azt mondta, hogy nem elég bátor és összevissza kapkod következésképpen nincs határozott célja, vagy nem eléggé bennfentes. Nem számolt azzal, hogy létezik egy hamisítvány is vagy legalábbis vele ezt akarta elhitetni.
Többször egymás után elolvasta a különböző újságokban lehozott hírt, amíg rájött ki kaphatta meg először a szigorúan titkos belső anyagokat vagy legalábbis egy részüket. A cikk előre meg lehetett írva, bizonyítékként a terhelő dokumentumoknak csak a tördekét továbbíthatták, aztán egy kicsit megszerkesztették és úgy jelent meg. A többiek ezt koppintották több kevesebb sikerrel. Újra átolvasta az eredeti verziót, valahonnan ismerős volt a stílus, annak ellenére, hogy már kozmetikázták és annak az újságírónak a neve alatt jelent meg, aki egészen biztos nem írhatta. Újra összehasonlította a kiszivárogtatott cikket a szerző korábbi cikkeivel, nagyon nem stimmelt. Friss levegőre volt szüksége. Kiment az utcára egy iható kávét inni és gondolkozni egy kicsit. Az ünnep miatt nyitva voltak a kávézók, az utcán már régen elszabadult a féktelen purimi hangulat. Az elvitelre kért dupla presszóval próbált visszajutni az ittas karneválózók között a munkahelyére, amikor a szemközti kioszk standján meglátta az egyik címlapot. Hirtelen beugrott minden és összeállt a kép. Nida letette az újságját nála akkor reggel és a szemére is vetette, hogy nem olvassa másnap pedig számonkérte rajta. Biztos akart lenni, hogy átolvasta a cikkeket. Aztán a vacsora és az újonc Alekszej. A stílusa valóban egyedi. Az információkat a Putyinon edzett Alex kapja, megírja és kiszivárogtatja. A felismeréstől megkönnyebülve elmosolyogta magát. Nidától kapja a félig meddig információnak nevezett adatokat, de ő vajon honnan szerzi és kit akar megtéveszteni.
A Hartzannak akar üzeni, vagy inkább elő akarja csalogatni. Megtorpant a hirtelen ötlettől. Meggondolta magát, inkább nem ment vissza az irodába. Sarkon fordult és megkereste az autóját. Nem tisztességes ittasan vezetni, de ez most egyáltalán nem érdekelte. A maradék kávét kortyolgatva teljesen kijózanodott, de még mindig nem értette mi az álkiszivárogtató szándéka. Éjjel kettő is elmúlt mire Arielbe ért. Csendesnek tűnt minden, itt nem volt purimi vigadalom, legalábbis nem az utcán. Amint befordult a házához vezető úton az éjszakai csendet megtörő veszekedés zaját hallotta a lakásától nem messze. A félhomályba burkolózó vitatkozók nem tűntek ismerősnek. Hangosan kiabáltak, lökdösődtek és ahogyan közeledett a helyszínhez tettlegességig fajult a konfliktus. A földön fekvő arab láthatóan megsérült. Leblokkolt a látványtól, majd ahelyett hogy beszólt volna a rendőrségre inkább kiszállt az autóból. Először ösztönösen visszalépett, de aztán elindult feléjük. Egy álomszerű világban ismét olyan valószínűtlennek tűnt minden, mint a Hivatalban a színjáték. Keveredtek a szereplők ő volt Hámán, de azt hitte senkinek sem fog feltűnni és Eszter is hol álruhában bujkált hol pedig az olajsejket üldözte miközben áttetszően változtatta helyét a verekedők között. A lökdösődés mostmár durva verekedéssé fajult, késő volt visszafordulni. Kiáltani akart pedig tudta, hogy semmi értelme aztán hirtelen elsötétült előtte a világ, amikor hátulról fejbe vágták egy kővel.
