Magazin

A Scudok rohamában – 3. rész

szerző: Unti Ildikó

Január 2o.

Iraki rakétatámadások Izrael ellen!

Ezek voltak az első újsághírek. Mi történt? Sorozatos rakétatámadásokat szenvedett el az ország lakossága. Az első támadásnál hét ember megsebesült, a másodiknál az irakiak rájöttek, hogy észrevették kitolt rakétapadjaikat és visszatolták a bunkerba. A harmadiknál kis sérülések történtek. A világlapok szerkesztői szerint,

 ha Izrael beavatkozik, megértésre számíthat.

Szadam családja Svájcba menekült. Este láttuk a televízióban, hogy megérkeztek a Patriot légvédelmi rakéták.


Január 21.

Megkezdődtek a közvetlen harcok Kuwait felszabadítására. A légiveszély nem múlt el. Az emberek gázálarcos dobozokkal közlekedtek az utcákon, buszokon. A damaszkuszi kormány kijelentette, hogy “Nem akarunk háborúba keveredni Izraellel.”

Az Izrael elleni rakétatámadások láttán 84 ország szolidarítását fejezte ki. Közben Irak minden vonatkozásban megtévesztette a nemzetközi közvéleményt. Menachen rabbi kijelentette: “Minden, amit az Örökkévaló most tesz, az Izrael javára szolgál.”

A rakétatámadás miatt a Dan körzetből délre és északra özönlött a nép! Sajnos három asszony és egy kislány megfulladt a gázálarctól.

Január 22.

Ezen a napon ebédtől estig dolgoztam. Feszültségben éltünk. Már befejeztem a munkát és fent voltam, mikor meghallottam az 5. AZAKA-t, fél kilenc volt.

Felkaptam a gázálarcot és rohantam le a lépcsőkön a már lefeküdni készülő lakókhoz. A riadók megtették a magukét. Már gyakorlottabban tettem fel nekik a gázálarcot. Most Roon professzorral maradtam: alul nem engedte meghúzni a szíjat, beszélni akart! Az olasz hercegnő most már nagyon félt, kezei jéghidegen terültek szét a szék karfáján és az egész teste egy kifeszített dárda volt! Nekem nem volt időm félni. Érdekes, hogy amíg nem volt neve a félelemnek, könnyebben viselték az emberek. S aztán, miután megtudták, hogy a SDUD-rakéták jönnek és vagy sikerül megsemmisíteni őket még a levegőben, vagy nem, azóta elviselhetetlenebb volt a bizonytalan várakozás.

A hadsereg szóvivője, Nacham Saj dandártábornok családtaggá lépett elő! Feszülten itták minden egyes szavát. Sajnos én nem értettem. Lajos bácsit kellett kérdeznem a részletek felől. Az ágyon feküdt a mai újság:

– Izrael védelmére Amerika még egy repülőgép-anyahajót küld a Földközi-tenger körzetébe.

– Patriot légvédelmi rakéták vasárnap éjjel megsemmisítettek kilenc Irakból Szaúd-Arábiára kilőtt SCUD föld-föld rakétát.

– Norman Schwarzkopf tábornok szerint az USA harci gépei eddig az Irak tulajdonában lévő húsz hordozható rakétakilövőből már tizenhatot megsemmisítettek! Mint kiderült az iraki hadsereg erős védelmi vonal mögé ásta be magát: így még egy hét kellett ahhoz, hogy a rakétakilövőket teljesen megsemmisítsék.

– Mose Arans hadügyminiszter hangoztatta: “Izrael reagálni fog az iraki rakétatámadásra, de figyelembe veszi az amerikai álláspontot is.”

– Dan Somron tábornok, vezérkari főnök szerint:  Van határa a mi türelmünknek is! A mi önmegtartóztatásunk az erő pozíciójából fakad!”

És ekkor világosan hallottuk a HARGAA-t, mégis nehezen mozdultunk. Vajon kiket ért a ma esti rakétatámadás?- ez a kérdés motoszkált a fejekben, de kimondani senki sem akarta.

Holnap reggel kezdek. Gyorsan lementem készíteni egy kávét, amikor megszólalt a lenti csengő!

Abramov Lina, a bolgár nő a földszinti sarokszobából. Hol az éjszakás? A csengő berregve szólt. Benyitottam.

– Erev tov! Eh margisa, Lina?

És megindult a szóáradat, melynek a legrövidebb ideje is tíz perc. Mind a két lába vizes volt, ráadásul az egész hölgy húshegyként tornyosult, mert abnormálisan sokat evett. A szobájában külön hűtőszekrényben tárolta a neki kedves csemegéket. Minden este be kellett hozni az erkélyről az éjjeli székét, s elhelyezni az ágya mellé, miközben ontotta a kéréseit. Igyekezett minél tovább magánál tartan minket. Diplomái a falon sorakoztak: Rifka mellett ő volt a második piperkőc hölgy az Otthonban. Büszke volt a kakukkos órájára és a divatlapjaira. Nehezen nyugodott bele az egyedüllétbe, bár a fia minden héten meglátogatta. Végre kint voltam a folyosón! Már a lépcsőn álltam, kezemben a kávéval, mikor vigyorogva megjelent Braha, nyakában a szoknyájával!

Január 23.

Hajnalban már mentem az újságárushoz, hogy még a reggeli munkakezdés előtt megtudjam a híreket. Az Új Kelet megbízható napilap volt.

Ma sem jött be az arab munkás, kire lehetett számítani? Így ismét nehéz nap elé néztem.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s