Kultúra

Szombati gondolatok

Gideon Peer/ujkelet.live

Az ember hétvégén megpróbálja átnézni az újságokat. Az átnézés szó nem elírás, hanem tényleg kifejezi a száraz tényállást. Elolvasásról szó sincs ugyanis, nem is lehet, ember képtelen megemészteni azt a nyomtatott betűözönt, amely hét végén az újságokból rázúdul. Többféle lap, többféle pártszócső, vélemények egyik szélsőségtől a másikig, nem kifelejtve azt sem, ami közte van.

Izrael

Fenn lehetne akadni ezen, mármint, hogy milyen sokféleképpen lehet látni ugyanazon dolgokat, jobbról, balról megvilágítva, fentről lentről nézve.
Fenn lehetne akadni, de ha az ember jobban belegondol, valahogy így természetes. Nem vagyunk egyformák. Vannak jobboldali beállítottságú emberek, akiknek világnézete 180 fokban eltér a baloldali nézeteket vallóktól, és akkor még nem beszéltünk a köztes nézetek sokaságáról, amelyek hívei szintén a saját véleményükre esküsznek.
De hát így van ez jól, végül is. Nép vagyunk és nem csorda, amely gondolkodás nélkül követi a vezérkost, megy utána mindenfelé, ha esik, ha fúj.

Mondják, Izraelben annyi párt van, ahány ember, és ha ez a megállapítás kicsit túloz is, nem jár mérföldekre a valóságtól. Van benne valami, és nem is kevés. De ez a jó, arra vall, hogy gondolkodó emberek vagyunk, sokszínű, izgalmas, érdekes felfogással, hozzáállással. Mondhatnám, így teljes az életünk.

Nincsenek tabuk, nem kell lakatot tennünk a szánkra. Véleményünk van. Sokféle. Próbálunk másokat is meggyőzni igazunkról, akkor is, ha az a bizonyos más szerint nincs igazunk. Érvelünk, és ugyanazokról a dolgokról képesek vagyunk pont az ellenkezőjét állítani, tudni, elfogadni.

Különböző véleményünk van a világról, Izraelről, a miniszterelnökről, a miniszterekről, a bankigazgatókról, és horribile dictu, még az írókról, költőkről, muzsikosokról és színészekről is. Nem ugyanabban a bölcsőben ringattak bennünket, nem robotok, gépek vagyunk, hanem gondolkodó, normális emberek, természetes, hogy sokféleképpen látjuk a világot.

Úgy gondolom, jó, hogy vannak jobboldaliak, jó, hogy vannak baloldaliak, ilyen és olyan vallásosok, vallástalanok, középutasok, nem elkötelezettek, szélsőbalosok, vannak arabok, vannak mindenféle emberek, mindenféle meggyőződéssel. Ettől vagyunk nép, nemzet és nem csorda. A tobzódó színek szebbé, érdekesebbé, elfogadhatóbbá, emberibbé teszik életünket. Ettől válunk igazán néppé és felvilágosult emberré egyaránt.

Egyetlen dolognak nincs helye országunkban: a gyűlölködésnek. Ha azért gyűlölünk valakit, mert ezt, vagy azt így, vagy úgy látja, gondolja, és nem pont úgy, ahogy mi azt elvárnánk tőle, ha ő más, mert ilyen, vagy olyan, vagy semmilyen a vallása, nő, vagy férfi, arab, zsidó, vagy keresztény, rossz úton járunk.

A gyűlölet méreg, ami tönkreteszi az életünket.

Meg kell tanulni elfogadni a másikat a másságával: ha különbözik a véleménye, a vallása, vagy a bőrszíne, akkor is. A gyűlölködés métely, amelyet ki kell okádnunk magunkból, emlékezetünkből, életünkből.
Ha megtanulunk egymásra odafigyelni, ha képesek leszünk arra, hogy meghallgassuk azokat, akik másképp látják a világot, akiknél más a fontossági sorrend, és elgondolkodjunk a hallottakon, nos, akkor elmondhatjuk, hogy… nem, még akkor sem jön el a Kánaán, az út még hosszú, és tövisekkel van kirakva, de egy nagy lépéssel már közelebb kerülünk hozzá.

Kiemelt kép: illusztráció. Forrás: internet

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s