Kultúra

Ajándék ló foga

szerző: Gideon Peer

Ajándék lónak ne nézd a fogát, tartja a közmondás, és most mégis mindenki, aki csak teheti, a fogról szónokol. A Kneszetben arról folyik a vita, hogy a pezsgő, szivar, ékszer apró baráti szívességnek számít-e, vagy meghaladja annak mértékét.

Én, ha vendégségbe megyek, nagy általánosságban bort viszek, de ez nem olyan példa, amelyet mindenkinek kötelessége követni, egy milliárdos és egy miniszterelnök kapcsolatában valószínűsíthetően mások a léptékek.  

Ilyenkor az ember óhatatlanul megkérdezi önmagát, vajon az évek során minden esetben helyesen járt-e el? Nem kapott-e olyan ajándékot, amellyel az ajándékozók bizonyos előnyökben reménykedtek, illetve azt várták el?    

Győzködöm magam, hogy egy desszert, egy likőr, egy csokor virág, vagy a munkatársaim által születésnapomra kapott ing nem tartozik ide, azok, akik megleptek vele, legszebb álmaikban sem gondolhatták, hogy figyelmességükért cserébe milliós biznisz üti majd a markukat.  

Fényévnyi távolságra vagyok azoktól, akikkel manapság minden újság teli van, a tévécsatornákról csak a szivarfüst és a pezsgősüveg durranása jut el hozzám – mosolyogtam saját naivitásomon.

És akkor megdermedtem. Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél, mondja a második, idevonatkozó magyar közmondás. Nekem is, döbbentem rá, vaj van a fejemen.

Hírtelen rájöttem, hogy évek óta csurog rólam a vaj. És itt az ideje, hogy végre tiszta vizet öntsek a pohárba. Talán töredelmes vallomásom az illetékeseket jobb belátásra bírja, rádöbbenti őket, hogy alapjában véve tisztességes adófizetője vagyok az államnak, ha itt-ott meg is ingok néha.

Mint a most következő történetben.

Kerek születésnapom közeledvén – évekkel ezelőtt – hozzám közelálló körök, tudtomon kívül, komolyabb ajándékkal kívántak meglepni. Ismerték szokásaimat, titkos vágyaimat, mondhatnám, biztosra mentek. Mindamellett kikérték bizonyos, felettük álló körök véleményét is. Lépésről lépésre kiszámítottak mindent.

Akkoriban olyan pozícióban voltam, ami révén bizonyos hatalmam volt felettük, és nem csak az adott pillanatban, hanem hosszútávon is. Befolyással lehettem további életükre.

Nem volt nehéz rájönni gyenge pontomra. Az idő tájt fedeztem fel Magyarországot, és minden adandó alkalmat megragadtam, hogy egy kis kikapcsolódásra oda utazzak. Ismerem a nyelvet, a szokásokat, a konyha sem idegen tőlem, erre épült a társaság terve.

Ültem a szépen megterített születésnapi asztalnál, amelyet családom apraja-nagyja vett körül, amikor legkisebb unokám hét, hasonszőrű társa nevében ajándékborítékot adott át.       

Gyanútlanul kinyitottam, az ember családi körben elengedheti magát, gondoltam akkor – ma már tudom – tévesen. A borítékban egy rajz volt, amely felszálló repülőgépet ábrázolt. Ákombákom betűkkel ráírták, hogy ez egy repülőjegy Pestre, és hogy Mázál Tov, 120 évig!

Akkor nagyon meghatódtam, a mai napig féltve őrzöm a nem mindennapi ajándékot.

Most viszont felötlött bennem, hogy a hét kis gézengúz nem csak örömet akart szerezni, hanem hosszútávon bizonyos előnyökre is számított.

Amit – töredelmesen bevallom – a tőlem telhető módon igyekszem is beváltani… 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s