Mentés a rémuralom alatt is

1
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

szerző: Unti Ildikó

Közben folytak a tárgyalások a zsidó menekültek befogadásáról Palesztinába. Lehetővé vált, hogy több semleges követség – a svájci, a svéd, a spanyol és a portugál – védleveleket adjon ki. A Vadász u. 29-ben, az “Üvegházban” állították fel a svájci követség védelme alatt álló irodát, ahol a Palesztinába való beutazási engedélyek körüli tárgyalások folytak. Augusztus végén sokan kikerültek a munkatáborokból ezen védlevelek segítségével. Komoly Ottó, az Általános Cionista Mozgalom vezető tagja segítségével sikerült a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt az “A” osztályt felállítani, amely védett házakról gondoskodott az elhagyott zsidó gyerekek számára. Így gyermekek ezreinek életét sikerült megmenteni!

A felnőtt cionisták által teremtett védett központok voltak az első helyek, amelyeket az ifjúsági mozgalmak igénybe tudtak venni. Elsősorban a Vadász utcai, majd a svájci követség égisze alatt iroda nyílt a Wekerle Sándor u. 17-ben. A Hánoár Hácioni tagjai a Vöröskereszt József körúti irodájában is dolgoztak. Innen vezette a földalatti munkát Billitzer Dajnus /Adonijahu/ a Hánoár Hácioni egyik akkori vezetője.

A Vadász utcában kezdték a svájci védleveleket nagy mennyiségben készíteni. Innen indult ki az első mentési akció, mikor a hatóságok kiadták a parancsot, hogy a 18-6o év közötti zsidó asszonyok és lányok a Tattersaalban kötelesek gyülekezni, hogy aztán innen gyalog, nyugat felé vigyék őket. Weisz Mordi felesége, Éva, Billitzer Dajnus és Kandel Laci indultak figyelmeztetni az asszonyokat, hogy ne teljesítsék a parancsot. Ne menjenek a Tattersaalba, mert védleveleket fognak hozni számukra! Ígen ám, de ahogy kiléptek az épületből, detektívek kezébe estek. Dajnust, akinél hamis papírokkal teli táskát találtak a Svábhegyre vitték, a Gestapo székházába. Évát betették az asszonyok közé, akik a Tattersaal felé vonultak, Mordit és Lacit szintén a Tattersaal felé irányították.

Már esteledett, mikor megérkezett autóval a védleveleket hozó küldönc, ám a nők többsége nem fogadta el!

A mentési tevékenység mindig csak egyesekre vonatkozott, több személyre szóló akciónak egyetlen formája a munkaszolgálatosok mentése volt. A kiküldöttek zsebében a Nemzetközi Vöröskereszt igazolványa lapult, keresztény névre kiállítva.

Telt az idő és jött a hír, hogy a románok kiugrottak a háborúból! /1944.augusztus 23./

És a mentőmunka folyt tovább. A magyarországi cionistáktól vezetett zsidó ellenállási mozgalom illegális működése el sem volt képzelhető jól megszervezett élelmiszer-, és anyagellátás nélkül. Ez volt az éltető eleme az álkövetségeknek, gyermekotthonoknak ,chaluci bunkereknek, földalatti csoportoknak, gettóknak és védett házaknak is. E titkos ellátásnak nagy startégiai szerepe is volt. A titkos ellátási vonalak szolgáltak az ellenállás idegrendszeréül, amely vitte és hozta a rendelkezéseket és titkos híreket.

Smulik a lovaskocsin ennivalót és takarót vitt a bunkerekbe. Félelmet nem ismerve indult a legnehezebb küldetésre is. Ime a segítő akciók egyike:

A Klauzár utca 1o szám egy kétemeletes pesti bérház volt, ahol gyermekeket helyeztek el 1944 decemberében. Fáradtan és éhesen terültek el a papírhulladékokon,—12oo fő. Ekkor már bezárult az ostromgyűrű Budapest körül. A várost most már állandóan bombázták, a lakosság többnyire az óvóhelyeken tartózkodott. Mindenki gyanús volt, aki csak ilyenkor az utcán járt, hacsak megfelelő egyenruhát nem tudott szerezni. Ezekben a napokban életben maradni sem volt könnyű, hát még mások megmentéséről gondoskodni!

És Smulik ment. A “Katyusa” egy sorozata levitte a “gyerekház” tetejét!—- így kénytelenek voltak összezsúfolva lent lenni a földszinti szobákban és pincében. Közben az élelmiszer-készletük már alignak sem volt nevezhető, amikor Smuliknak társával együtt sikerült bejuttatni hozzájuk a legszükségesebbekből. Így jutottak hozzá egy csomó hamisított kenyérjegyhez is, bár már nem sokat ért.

A város belsejében már a rémuralom dühöngött! Az emberek a pincékben ültek. Az utcákon nyilas őrjáratok garázdálkodtak. A zsidó házakat éjjel-nappal fosztogatták a gettó területén, s az utcákon, tereken halomba gyűltek a legyilkolt zsidók hullái. A gettókban, bunkerekben megbújt embereket már az éhhaláltól kellett megmenteni, hiszen semmi élelmiszer nem állt rendelkezésükre.

A Teréz körút volt a 111-es és 222-es jegyiroda helyisége. Ez az üzlet a Nyugati Pályaudvarral szemben, a Skála mozi mellett volt. Az üzlet pincéjében a Hánoár Hácioni egyik bunkere működött, amelyben jó néhány chaver volt elszállásolva. Naponta a Ranolder utcából Smulik a lovaskocsival – mintha árút szállítana – a Teréz körúti helységbe ment át. A vizet nagy demizsonokban – mintha kémiai árú lenne – szállították, s mellé a dobozolt konzerveket, valamint 5 kg-os faládákban a marmaládét /lekvárt/. Így biztosították az összeköttetést az ebben a bunkerben lévő emberekkel. Nap mint nap, ebben a formában látogatta, azaz szállította Horókával az élelmet és a vizet.

Ebben az időben Budapestet az orosz haderők már szünet nélkül lőtték. Egy ilyen támadás alkalmával telitalálat érte a Skála mozit, amely rögtön kigyulladt. A falak a bunkerben annyira átmelegedtek, hogy az embereknek fel kellett jönni a felszínre. Ekkor történt a tragédia. Amikor feljöttek, a házmesterné felismerte őket és azonnal hívta a még “működő” nyílasokat. Azok pedig rögtön a Dunapartra vitték és agyonlőtték őket! Csak két chavernak sikerült elmenekülni Smulikhoz a Benczúr utcába, a penzió ötödik emeletére. Így jutott tudomására, hogy a bunkert az emberekkel együtt felszámolták. Később a helyzethez igazodva, hadapród-őrmester egyenruhában folytatta az élelmezési munkát.

Fotó: Clay Gilliland

Folytatás : Az izraeli ejtőernyősök érkezése

1 komment

  1. […] szerző: Unti Ildikó Közben folytak a tárgyalások a zsidó menekültek befogadásáról Palesztinába. Lehetővé vált, hogy több semleges követség – a svájci, a svéd, a spanyol és a portugál – védleveleket adjon ki. A Vadász u. Bővebben » […]

Hozzászólás