Az embermentés egyre veszélyesebb

1

szerző: Unti Ildikó

A mentőmunka egyre nehezebbé vált. Az irat hamisítás már nem volt probléma, de lakás, élelem, bunkerek szervezése, üldözöttek kimentése a “kiürítéssel” fenyegetett zsidó házakból egyre nehezebbé vált. Ebben az időben még a keresztényeknek is veszedelmes volt kimenni az utcára. Nemcsak a repülő bombák és az aknabelövések miatt, hanem mindenütt folyt az igazoltatás, szökött katonákat és zsidókat hajszoltak. A jó fellépés, az árja külső többet jelentett, mint a hamis vagy akár eredeti papír. A zsidó házak kapui éjjel-nappal zárva voltak és már a megközelítésük is gyanús volt. Minden akció kockázattal járt!

Lőwenheim Smulik (Kibuc Nicanim), Grosz Jichák(Haifa) és Cvi Nedivi – Mocvi (a natanjai Csernyichovszki Gimnázium tanára) voltak a tagjai egy másik “Hánoár Hácioni” rajnak, melyet Dajnus irányított. A Vaskapu utcán, egy fuvaros elhagyott romházának a pincéjében bújtattak öt szökött munkaszolgálatost.

Ebben az időben tűnt fel egy harmincegynéhány éves fiatalember is, aki magára vállalta az úgynevezett “Regfugee Board” megbízását és kifejezetten zsidómentési céllal Budapestre utazott. A külföldi zsidóságnak merész és kétségbeesett akciója volt ez, olyan, mint Szenes Chana és társainak ejtőernyős akciója és más mentési kísérletek, amelyeket nem is igen ismer a világ! Ez a fiatalember, Wallenberg mint svéd diplomata érkezett Budapestre. Munkaköre: zsidómentés minden módon és minden áron, s mint harmadosztályú követségi titkár az akkori Danielsohn budapesti svéd követ mellett nyert beosztást. A svéd követség svéd védleveleket állított ki olyanok számára, akik Svédországban rokonokkal vagy üzlettársakkal rendelkeztek. Az ilyen védlevelek tulajdonosainak nem kellett felvarrniuk a sárga csillagot, s nem kellett csillagos házba költözniük. Külföldi állampolgároknak minősültek. A minta a cionista akció volt, a budapesti Palesztina Hivatal által kiszolgáltatott igazolások, azok számára, akiknek az akkori Palesztinából certifikátok érkeztek. Ebből fejlődött ki később a svájci védlevél akció, hiszen Svájc képviselte a háború alatt Magyarországon Angliát és a mandatárius Palesztinát.

Wallenberg megteremtette a kapcsolatot más semleges országok még Budapesten működő képviselőivel, akik aztán maguk is elkezdtek védleveleket kiállítani. Így kerültek forgalomba portugál, spanyol, sőt pápai védlevelek is. Török követség is működött Budapesten, de a zsidómentő munkában nem vállalt részt és védleveleket sem állított ki! — Szomorú, hogy a török követség néhány zsidó alkalmazottja is svájci, vagy svéd védlevéllel a zsebében végezte munkáját.

A külföldi intervenciók egymást érték és Horthy végül is Rooseveltnek, az Egyesült Államok elnökének második, drámai hangú tiltakozó sürgönye után megszüntette a deportálást. Úgy látszott, hogy a budapesti zsidóság sok áldozat és szenvedés árán, de megmarad! És ekkor következett be a tragikus fordulat: A Lakatos-kormány helyét a Szálasi-kormány vette át két program-ponttal: folytatni a háborút a németek oldalán és végezni a maradék pesti zsidósággal.

– Nem akarunk tanúkat magunk ellen a háború befejezése után —- mondták.

A nyilasok kezdetben semmilyen védettséget nem ismertek el. Például az egyik svéd védettház összes lakóját — a külön megfizetett csendőrségi őrizet dacára — mind egy szálig megölték. Több mint háromszáz embert! Hatalmas harcba és jelentős áldozatba került, amíg hajlandók voltak minden követség számára bizonyos számú védlevél érvényességét elismerni.

Tudjuk, hogy már 1944 nyarán gettósították Magyarország egész zsidóságát. A mentőmunka javában folyt! Smulik és chavejai már a Vadász utcai “Üvegházba” szállították a Nagyfuvaros utcai szabó századból kihozott embereket, amely svájci védettséget élvezett, vagy a már meglévő bunkerek egyikébe.

Az első bunker védőhelyet a “Machpela” barlangot, még 1944 nyarán kezdték építeni a Rózsadombtól Északra, egy igen nagy barlangban. Erőd Dov és Weisz Mordi kapcsolatba kerültek egy keresztény mérnökkel, aki tudott a barlangról munkája kapcsán és aki gyűlölte a németeket. Hajlandó volt szemet hunyni afelett, hogy a zsidók élelmiszer- és fegyverraktárnak használták a barlangot. A fiatal chalucok, barlangkutatói igazolványt is szereztek maguknak rendőri igazoltatás esetére. Sajnos a barlang nem vált be, túl nagy volt a nedvesség, senki se bírta sokáig bent. A fegyverek, amelyeket a bunkerekben rejtegettek csak önvédelemre voltak jók.

A József köruti és Baross utcai Vöröskeresztes iroda nemsokára lebukott és a nyilasok kezébe került. Az események kiindulópontja az élelmiszerszállítás volt, a bunkerekben rejtegetett emberek számára. Az egyik bunker a Nyugati pályaudvarral szemben, egy jegyiroda pincéjében került elhelyezésre. Az iroda tulajdonosának kémiai laboratóriuma is volt a Ranolder utcában. Ott is rejtőztek fiatalok a vegyszerekkel teli hatalmas üvegek mögött. Itt a raktár mellett istálló is volt és ebben az időben a lovaskocsival való szállítás még mindennapos jelenségnek számított. A kocsis, Horóka szintén mozgalmi tag volt. Született kárpátaljai parasztfiú lévén nagyon jól álcázta kinézésénél fogva ezt a beosztást.

Már késő délutánra járt, mikor Smulik befogta a lovakat, s elindultak a lovaskocsival. Élelmiszert kellett felrakni rá az álcázott Vöröskereszt irodából. Megérkeztek a Baross utcai irodahelységbe, amelynek két szobája élelmiszerraktárként müködött. Elkezdték a kartonokat- amelyekben a konzervek voltak – lehordani, az ott várakozó kocsira. Néhány karton már a kocsin volt, amikor megjelent négy fiatal, felfegyverzett nyilas. Őrjáratban voltak. Ketten a kocsihoz mentek, ketten pedig a kapuban maradtak.

– Mi van a kocsin? Honnan hoztátok? – kérdezték.

– Engem felfogadtak, s ezeket a csomagokat kell elszállítanom az illető úrral, aki itt van mellettem – válaszolta Horóka, Smulik felé biccentve.

– Gyerünk! Előre! – bökdösték a puskatussal – Menjünk az áruhoz.

A kapu elhagyása után a másik két nyilas is hozzájuk csatlakozott. Horóka, a kocsis ment elől, s utána a négy nyilas Smulikkal a végén. Sötét, kacskaringós lépcsőházban jutottak fel az emeletre, s az utolsó kanyarnál Smulik már nem volt velük. Meglépett. Fent vették csak észre.

– Hol a tulajdonos, aki felfogadott téged? – néztek fenyegetően Horókára.

– Én se látom! Úgylátszik megijedt tőletek!

– És mik vannak a kartonban?! Kinyitni!- ordította a másik.

Egyszerre látták meg, hogy konzervek vannak benne. A nyilasok meglepődtek, s a kocsis szintén meglepetést színlelt.

– Honnan vagytok ti? – kérdezte Horóka.

– Az Andrássy út 6o-ból. – volt a válasz.

Ez volt a nyilas központ, azaz a “Hűség háza”.

– Akkor tudjátok mit? Elviszem hozzátok! – folytatta nagymellénnyel Horóka. – Csak éppen nem tudom, hogy ki fogja nekem ezt a fuvart megfizetni? – aggodalmaskodott tovább.

– Arra ne legyen gondod! Indulás! – és kezdték lehordani a másik két nyilas kíséretében az árut.

Majd a kocsis elszállította őket az Andrássy út 6o-ba, s ott Horóka még borravalót is kapott. Így az élelmiszer a bunkerek helyett a nyilasházba került.

Ezalatt már Smulik értesítette a cháverok mozgalmi központját a Wekerle Sándor utcában:

A Baross utcai Vöröskeresztes iroda lebukott, tilos megközelíteni!

 

Fotó : Wallenberg

Folyt: MENTÉS A RÉMURALOM ALATT IS!

1 komment

  1. […] szerző: Unti Ildikó A mentőmunka egyre nehezebbé vált. Az irat hamisítás már nem volt probléma, de lakás, élelem, bunkerek szervezése, üldözöttek kimentése a “kiürítéssel” fenyegetett zsidó házakból egyre nehezebbé vált. Ebben az időben még a keresztényeknek is veszedelmes volt kimenni az utcára. Bővebben » […]

Hozzászólás