Baloldal – jobboldal

1

Szerző: S. Zoltán

Kedves Olvasóim!

Egy percre se gondoljátok, hogy nem vagytok beskatulyázva! Amint beszélgetni kezdtek és megítéltek egy nem mindennapi eseményt, ami mellett nem lehet és nem is szabad szótlanul elhaladni, abban a percben megbélyegeznek a társaság tagjai és ettől kezdve, mint baloldali vagy jobboldali vagytok elkönyvelve a szemükben.

Én sem vagyok kivétel. Én is be vagyok skatulyázva bármennyire is ellenzem ezt a címkét. Nem ezzel  születtem, nem ezzel nőttem fel. De ha már elkerülhetetlen, hogy viseljem most, megpróbálom megérteni mi a jelentősége ennek a titulusnak, amit most akarva nem akarva, mint kényszerzubbonyt viselek.

Mondanom sem kell, hogy bár ez egy globális betegség, minden egyes országban más és más tünetei vannak. Én csak az izraeli tünetekre korlátozom magam – mit jelent Izraelben baloldalinak vagy jobboldalinak lenni?

Először is kijelentem, hogy nem foglalkozom a fogalom gazdasági oldalával. Azzal, hogy valakinek szocialista vagy kapitalista világnézetei vannak az anyagi javak elosztása terén, bár ezeket a nézeteket is baloldali vagy jobboldali címkével tüntetik ki az egész világon és nálunk is.

Ez a fejtegetés csak arra szorítkozik, hogy ki hogyan látja az Izraelben feltornyosuló politikai problémak megoldását a jelenben és merem állítani, hogyan látja gyermekeinek jövőjét ebben az országban. A “lét vagy nemlét” kérdése ez – mondhatnám Hamlettel, egy kis költői túlzással.

Engedjétek meg, hogy bemutassak egy tipikus izraeli baloldali polgárt (Bal), és egy tipikus izraeli jobboldali polgárt (Jobb) az alapján, hogy miket mondanak, ha szóhoz engedik egymást jutni.

Amona

Bal: lévén, hogy a kormány jogtanácsosa eldöntötte, hogy a nemzetközi jog szerint kötelesek vagyunk kitelepíteni lakosait, akkor ezt meg kell tenni, minden habozás és huzavona nélkül. A település a hatnapos háborúban megszállt területeken, arabok tulajdonában lévő telkeken épült a nemzetközi jogszabályokkal szöges ellentétben. Vagy tiszteljük, fenntartás nélkül az ő döntését (jogtanácsos) vagy elismerjük a a jog felsőbbrendűségének sárbatiprását politikai kalandorok által. Őszinte részvétem a házukból kilakoltatás előtt álló családoknak, akiket az állam húsz éven át félrevezetett, de nincs más választás.

Jobb: először is tisztázzuk, szó sincs megszállt területekről. Ez Jehuda és Shomron, amit a Kadosh Baruch Hu kiválasztott népének adott. A település az állam engedélyével és támogatásával jött létre húsz évvel ezelőtt. Ha közben kiderült, hogy a telkek a környékbeli arab lakosok tulajdonát képezik a nemzetközi jog szerint, akkor is a megoldás méltányos kell, hogy legyen.

A tulajdonjogukat bizonyító lakosokat telkük felbecsült árával kell kárpótolni az állam költségén és az így megvásárolt telkeket a telekkönyvi hivatalban a telepesek nevére kell bejegyezni.

A kitelepítést meg kell akadályozni minden áron!

Valami bűzlik… Izraelben…

Nem, nem Dániában, hanem itt, a mi udvarunkban, Izraelben. Tekintsünk vissza rövid függetlenségi múltunkra, majdnem hetven évre és állapítsuk meg, hogy nem örököltünk uralkodó dinasztiákat. Nem voltak nemesi családjaink, sem grófjaink, sem báróink sőt még hercegeink sem. Nem is hiányoztak nekünk 1948-ban amikor kikiáltottuk függetlenségünket.

De vezetőségre mégis csak szükség volt. Kellettek tehetséges emberek, akik odaadóan tudták betölteni azokat a pozíciókat, amelyeket egy létesülő ország vezetése megkövetelt. És ebben nem is volt hiány. Tisztelettel tekintettünk fel rájuk. Bíztunk abban, hogy hűségesen szolgálják az ország érdekeit. Nagyritkán felbukkant közülük valaki, akiről kiderült, hogy nem méltó a bizalomra.

Annál is furcsább, hogy rövid hetven év alatt ez az ország kitermelt magából egy olyan vezetőséget, amivel legsötétebb elvárásunkban sem számoltunk. Rosszabb, mint egy diktatúra, rosszabb, mint egy monarchia. Egy demokratikusan megválasztott kormányfő, egy Kalapos Király irányítja országunk sorsát és lassan, de biztosan vesztünkbe vezet.

Döntéseiről, politikai nézeteiről lehet vitatkozni. Mi baloldaliak meg vagyunk győződve, hogy a szakadék szélére hozott bennünket és a lépés előre csak idő kérdése. Mindezt talán nem is rosszindulatból teszi. A baj az, hogy egész tehetségét, amit nem lehet tagadni, egy célnak szenteli: megőrizni hatalmát. Ezért hajlandó olyan árat fizetni koalíciós partnereinek, amit ő maga sem hisz hasznosnak az ország érdekében.

Mindezek mellett, ami talán kevésbé fontos, de sokkal felháborítóbb, hogy erkölcsi magatartása, korrupción alapuló kapcsolatai a világ milliárdosaival, fényűző, pazarló életmódja az adófizetők költségén, feleségének hivatlan és alkotmányellenes beleszólása vezető funkcionáriusok kinevezésébe nemcsak a jóízlés határait lépi át, de megközelíti, sőt el is éri a büntető törvénykönyv paragrafusait is.

A fentiek egy baloldalinak skatulyázott magyar származású barátom siralma volt.

És így folytatta:

“Mert minden állam támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma (Izrael) ledől és rabigába görnyed.” (Berzsenyi)

Még azt is hozzátette…

Én ezt írnám az ügyészségnek:

“Sara Natanjáhut bíróság elé állítani nem kell félnetek. Jó lesz, ha mindnyájan egyetértetek, én nem ellenzem.”

A jobboldali így nyilatkozott:

Éppen ma olvastam az újságban, amit BIBI tegnap mondott a kormányülésen.

“Az állami hivatalokra kiírt pályázatokat a mihozzánk közelálló felfogásúak képességére
kell szabni. Nekünk kell elhatározni, hogy adottságuk megfelel-e a tisztség teljesítésére.
Ezt csinálja Trump is, miért ne csinálnánk mi is ?
Hogy tudjunk zavartalanul uralkodni, mint az USA-ban !”

És mennyire igaza van, véleményem szerint. Szerintem nem elfogadható, hogy egy kormányfő, aki az ország vezetésével van megbízva, minden nap kicsinyes, pletykán alapuló vádaknak legyen kitéve. Arról beszélnek, hogy milyen és mennyi fagylaltot eszik családja és mennyi vizet használ Cézáriai úszómedéncéjében. És hogy minden külföldi útjára magával viszi feleségét. Hát nem nevetséges ez ?
Hagyni kell őt dolgozni, hogy minden figyelmét az ország ügyeinek szentelje nyugodt fejjel!

Én meg ezt írnám az ügyészségnek:

Sara Natanjahút bíróság elé állítani nem kell. Félnetek jó lesz. Ha mindnyájan egyetértetek, én nem. Ellenzem.”

(Rejtély, hogy egy baloldali és egy jobboldali Izraelben élő magyar zsidó, hogyan emlékezhet Merániai János, az esztergomi érsek 1213-ban írt kétértelműen pontozható levelének mondatára. Talán együtt látták valaha Erkel Ferenc híres operáját a Bánk Bánt? Könnyen lehetséges.)

A nemi kihágások járványa

Valami belső hang azt súgja nekem, hogy nem kéne erre az aknamezőre lépnem, mert előbb utóbb aknára lépek…De nem tudok szótlanul elmenni mellette, mert ez a jelenség az utóbbi időkben mindennapivá vált, és szinte nem telik el nap, hogy ne értesüljünk arról, hogy egy közéletű kitűnőség hirtlen támadt nemi gerjedelmének lett áldozata és megerőszakolt egy ártatlan hajadont. Szinte járványszerűvé vált a dolog, és ennélfogva a mindennapi beszélgetések fő témájává vált.

Ki hinné, hogy még ebben a semlegesnek látszó témában is megoszlanak a vélemények, baloldalira és jobboldalira.

Hogyan viszonyul egy baloldali az eseményhez, amivel az izraeli közvélemény már hónapok óta foglalkozik:

“Eszem ágában sincs a feminizmus vívmányaival foglalkozni, mint minden mozgalomnak, ennek is megvannak a maga túlkapásai. De ez az, ami a nőnek testük felett való szabad rendelkezésükhöz tartozik, el kell ismerni és be kell tartani. Minden más, ami ezzel ellentétben történik büntetendő eljárásnak tekintendő, akkor is ha a minden kétségen felülálló bizonyíték kiderítése óriási nehézségekbe ütközik.

Bucharisz, példás családfő és magasrangú katonatiszt, úgy gondolta egy szép napon, hogy rangjára és tekintélyére támaszodva megengedheti magának egy kis múló nemi kalandot titkárnőjével, aki szolgálta őt katonai egységében. A leány másképp gondolta, panaszt emelt ellene és megindult egy rendőrségi vizsgálat, ami vádirattal végződött.

Nem elfogadható az, hogy a közéleti kitűnőségek ellen emelt vádak megkülönböztetett módon legyenek kezelve a törvényszékek által. Ellenkezőleg, közéleti tisztségük kötelezi őket a magas erkölcsi normák betartására.

Mit mond egy jobboldali?

Bucharisz szavahihető, nagy katonai múlttal rendelkező egyéniség, tagadta az egész vádat. Az egész egy tákolmány, ismételte minden fórum előtt, hónapokon keresztül. Semmi ok nem volt arra, hogy ne higgyünk neki. A közvélemény erősen mellé állt, támogató cikkek jelentek meg az újságokban, hangsúlyozták katonai rangját és azt, hogy I-félő, kipát viselő jámbor egyéniség, aki nem bűnözött, hanem csak megbotlott. Nem érdemli a börtönbüntetést, hanem “Tikun Midot”-ot kell rászabni, mint büntetést. Rambam is így nyilatkozott annak idején az ilyen megbotlásokkal kapcsolatos esetekről.

Tudom jól, hogy az utóbbi időkben kezdtek lassan lassan a vádat megerősítő bizonyítékok felhalmozódni. Védőügyvédjei azt tanácsoalták neki, hogy változtassa meg taktikáját és vallja be, hogy volt nemi érintkezése a leányzóval, de ez a leány beleegyezésével történt. Bucharisz elfogadta tanácsukat és felhatalmazta ügyvédjeit, hogy nevében vádalkut kössenek az ügyészséggel.

A balodali türemetlenül hallgatott, végül mégis így válaszolt:

Persze te eltekintesz attól, hogy Rambám idejétől a mai napig eltelt vagy nyolc évszázad és ezalatt történt egy és más. Többek közt kiderült, hogy a Föld nem lapos és az igazságszolgáltató állami rendszerek is lényegesen megváltoztak. Tehát, a nézetem az, hogy hagyjuk a Halachát és Rambámot a maguk tiszteletére méltó helyükön és éljünk 2016-ban a  felvilágosodás vívmányai szerint.

Nem mintha a mai rendszer tökéletes lenne, de ennek ellenére kétségtelenül jobb, mint valaha, még az sem szól ez ellen, hogy az utolsó századforduló idején föltalálták a vádalku eleve kétes értékű alkalmazását, mint bírósági eljárást. Nem hiszem, hogy a legjobb talámányok közé lehetne sorolni.

xxxxxxx

Mi a vádalku? (Magyarázat az olvasónak, aki nem jártas a fogalomban)

A vádalku Izraelben nagyon gyakori, de nem tudom mennyire használatos a magyar törvényszéki eljárásokban. Kétségtelen van előnye is. Megrövidíti a rendőrség és az ügyészség elfoglaltságát az üggyel.

Hátránya nyilvánvaló az igazsászolgáltatás szempontjából. Ebben az esetben az ügyész a bíró talárját ölti magára, a vádlott beismer egy bizonyos fokú felelőssséget elkövetett bűneiért és ez enyhítő körülménynek lesz elismerve a bíróság által, akinek jóvá kell hagyni az alkut.

Nem nagy népszerűségnek örvend ez az eljárás. Nagyon sokan csak az ügyészség lustaságát és a védőügyvédek bankszámlájának növekedését látják benne. Nem mintha a bíróság, és akár a legfelsőbb bíróság is, mentes lenne a nem igazságos ítéletek meghozatalától. Mégis ritkábban történik meg, mint vádalku esetében.

A megerőszakolás vádja törölve lett és csak az erkölcsi normák megsértése és visszaélés katonai parancsnoki rangjával alattvalójával szemben, lett rovására írva. Lefokozás, pénzbüntetés, fegyház nélkül.

A szerző megjegyzése: a napokban megjelenő hírek szerint a bíróság nem elégszik meg a vádalkuban megegyezett tettek beismerésével és követeli, hogy a vádlott kérjen bocsánatot. Ez, eddig még nem történt meg.

A baloldali utolsó szavai a vitában:

Mit szólnak ehhez, sok év börtönbüntetésre ítélt hasonló bűnözők? El tudom képzelni. Mindezt tekintetbe véve, nem hiszem, hogy a magasrangú katonatiszt megkapja méltó börtönbüntetését elkövetett gyalázatos tettéért.

A jobboldai utolsó szavai a vitában:

Nincs nagyobb erköcsi értékünk vallásunkban, mint a megbocsájtás megbánt bűneinkért. Ha tévedett is, baruch hásém, hogy ez így végződik.

Um-Smum

Bár nevetségesen hangzik, de úgy hiszem, hogy magasan a legfontosabb témát képezi ez a cím. Attól tartok, hogy meg kell magyaráznom ennek a különösen hangzó fogalomnak a származását, jelentőségét.

UM- rövidítése a héber Umot Meuchadot -nak, magyarul az Egyesült Nemzeteknek.

SM – jiddisből számazó kicsinyítő jelző, amit minden főnévhez és jelzőhöz hozzá lehet toldani gúnyolódás céljából és így alakult ki a SMUM elnevezés.

A mondás, állítólag Ben Guriontól számazik, de nem jelenik meg parlamenti jegyzőkönyben. Moshe Sharet naplójában azonban többször is meg van említve, és több mint valószínű, hogy a kettőjük között lévő erős nézeteltérés kapcsán, heves négyszemközti vitájukban révén született meg. Hosszúnak és fölöslegesnek találom leírni az ehhez fűződő irodalmat, ez már a múlté.

Csupán azért foglalkozom egyáltalán a témával, mert ez a mondás politikai, nemzetközi életünk mivoltát határozza meg a jelenben és kihatással van és lesz is mindig a jövőnkre.

Mindez benne van a két kis rövid szóban, melyeknek gyakorlati alkalmazása több, mint sorsdöntő elhatározáshoz vezethet az ország nemzetközi, politikai és biztonsági helyzetével kapcsolatban.

Ezek után nézzük meg, hogy mi a véleménye erről, valakinek, aki baloldalinak van elkönyvelve:

Ne legyünk önteltek, túlzottan elbízottak, itéljük meg reálisan, racionálisan jelentésünket, a világ népeinek térképén. Van mire büszkék lennünk hetven év után, de ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy semmibe vegyük a világ közvéleményét. Mindenek felett ne áltassuk magunkat azzal, hogy egy Felsőbb Hatalom, a Mindenható Ú-n védnöksége alatt élünk, aki minden válságos helyzetben segítségünkre jön.

A Vészkorszakot említettem már?

Igaz, saját erőnkre vagyunk utalva, de ne feledjük el, hogy hányszor fordultunk segítségért barátságos  nemzetekhez és nem utasították vissza kéréseinket. Talán sokak fülében hihetetlennek hangzik, de Gójok voltak!

Lássuk be bármennyire is sértheti egyes honfitársaink önérzetét, mi nem vagyunk egyedül a világon és meg kell alkudni ezzel racionálisan, méltányosan.

És mit válaszol egy jobboldali?

A válasz egyszerű – dobjuk a szemétkosárba ezeket a mondatokat !

Mit nekünk az Egyesült Nemzetek ? Mit érdekel bennünket, hogy mit mondanak a gójim? Mi csak a mi erőnkben bízhatunk, a többi nem fontos.

Az egész világ ellenünk van, de ami I-k nem hagyja el kiválasztott népét.

Utánanéztem, hogy mi az igazság abban, hogy Ben Gurion valóban hangoztatta-e az Um Smum kifejezést. A rendelkezésemre álló forrásokból nem derült ki az igazság. Egyesek azt mondják maga Ben Gurion sem emlékezett erre, de számos autentikus idézetében találtam többek között olyanokat, amelyek arra vallanak , hogy ambivalensen viszonyult az Egyesült Nemzetek iránt. Például:

A nemzet jövője nem attól függ, hogy mit mondanak a gójim, hanem attól, hogy mit tesznek a zsidók.

Nincs még egy olyan nép, mint a miénk, aki jobban hisz az Egyesült Nemzetek alapvető elveiben, de az az Egyesült Nemzetek, amely tekintélyének és hatáskörének megerősítése minden kívánságunk, egyelőre csak meg nem valósult ideálnak tekinthető.

Generációk tapasztalata alapján, ismerjük el szerény mivoltunkat a világot vezérlő erők rendszerében és ne hivalkodjunk győzelmeinkkel és hódításainkkal. Ne alázkodjunk meg mások előtt, de távolodjunk el minden önteltségtől és beképzeltségtől.

A fenti idézeteket olvasva és főleg írva csalódottan kellett megállapítanom, hogy nem lehet Ben Guriont beskatulyázni sem baloldalinak, sem jobboldalinak, az ő kifejezései illenek mindkét táborhoz.

Most mi lesz? A többi eseményt tárgyalva nem találtam fontosnak foglalkozni azokkal, akik az ambivalens középutat választották. Egyszerűen eltekintettem tőlük. Hogy tehettem ezt meg Ben Gurionnal, akire én hódolattal fogok emlékezni, amíg élek?

Találtam egy kielégítőnek látszó megoldást. A fenti idézeteket egy politikusnak, egy államférfiúnak nyilvánosság előtt tartott beszédeiből merítették. Az ambivalencia, az egyidejűleg két irányban érvényes mondások elkerülhetetlenek a politikusok életében, és ezért megbocsájthatók.

Nem így a helyzet privát embereknek, a körülöttük történő eseményhez való viszonyulása terén. Méltó, hogy egy ember elvei szerint formálja világnézetét és azt szabadon, minden gátlás nélkül hangoztassa is.

Nem mintha nem ismerném el, hogy úgy a baloldali, mint a jobboldali beállítottságban nem lenne létjogosultséga az ányalatoknak, de ez még nem ronthatja el a beskatulyázás elméletét.

Igyekeztem minden állásfoglalás elkerülésésével, kiegyensúlyozott kezeléssel vázolni azt, amit baráti köreimben hallottam kávéházi, vagy otthoni szalonomban tartott beszélgetéseink folyamán. Talán sikerült. És talán ahhoz is hozzájárultam, hogy olvasóim tudják, minek skatulyázzák be önmagukat.

Kiemelt kép: baloldali tüntető az “antidemokratikus” parlamenti törvények ellen 2011/illusztráció. Forrás: internet

1 komment

  1. […] Szerző: S. Zoltán Kedves Olvasóim! Egy percre se gondoljátok, hogy nem vagytok beskatulyázva! Amint beszélgetni kezdtek és megítéltek egy nem mindennapi eseményt, ami mellett nem lehet és nem is szabad szótlanul elhaladni, abban a percben Bővebben » […]

Hozzászólás