A partizán-munkák a megszállás alatt

0

szerző: Unti Ildikó

Még a németek bejövetele előtt a “Hánoár Hácioni” küldöttei megindultak a vidéki városokba, újra szervezni a csoportokat és figyelmeztetni nemcsak a cháverokat, hanem minden zsidót a közelgő veszélyre. Azonban az idősebbek, a vezetőség, mereven elutasított minden figyelmeztetést!

Közben bekövetkezett a német megszállás 1944 március 19-én, vasárnap. A Gestapo, miután magához ragadta a hatalmat, szokott, sima, ravasz álarcával kijelentette, hogy nem avatkozik az ország belügyeibe, csupán a zsidók fölötti rendelkezési jogot tartja fenn magának. Ezentúl a Magyar zsidó — német tulajdon. Meg kell alakítani a “Judenrat”-ot, a központi Zsidó Tanácsot, amely közvetítő szerv lesz a Gestapo és a zsidóság között, és a Gestapo rendeleteinek a végrehajtója. /Eichmann, mint a “gyilok” orgiájának karmestere./

“Nincs mitől félni”– mondták. Ugyanakkor sűrű egymás utánban tűntek fel Budapest utcáin a riadóautók! Megálltak egy közéleti nagyság, iparmágnás, politikus háza előtt és vitték az embereket, zsidók csoportjait, akikre váratlanul, villámként csapott le a végzet!

Az első napon feltünően sok ügyvédet vittek el, korra való tekintet nélkül. Kistarcsa ijesztő gyorsasággal megtelt, valamint a Tatterzál internáló táborrá alakult át. Azonkívül a Mosonyi utcai rendőrség is átmeneti gyűjtőtáborrá vált.

Új, borzalmas valóság született 1944 áprilisában.

Halálos ítélet lehetősége lebegett minden zsidó feje felett. Sárga csillagokat kellett felvarrni a kabátokra, s megindult a vidéki zsidóság gettóba zárása, deportálása! Csillagos házakat kezdtek felállítani Pesten, s a zsidóságot hatalmába kerítette a deportálástól való rettegés: ugyanakkor reménykedtek, hogy a semleges követségek segítséget nyújtanak.

A nyilasok uralomra jutásával a pesti gettó is felállításra került, s elindították a halálmeneteket. Közben bekövetkezett az ostrom, majd 1945. január 18-án a gettó felszabadulása. A háború azonban még nem ért véget, s a veszteségek nagysága csak sokkal később derült ki.

A cionista mozgalmak nem bíztak a Zsidó Tanácsban. A hitközségek székháza – a Síp-u 12.- az elején, mint lehetséges találkozóhely jött számításba, úgy, hogy az ottani vezetőség nem tudott a chaverok “külön tevékenységéről.”

A különböző chaluci mozgalmak kapcsolatban álltak egymással, azonban célszerű volt, hogy közös parancsnokság nélkül működjenek, és ne számoljanak be egymásnak minden tevékenységről! Ugyanis, ha valaki a chaverok közül a Gestapo kezébe kerül, azt villanysokkal vallatnák, szülei kivégzésével fenyegetnék, s ki tudja, hogy meddig bírna ellenállni?

Minél kevesebb adatot tudott a földalatti mozgalom embere, annál könnyebb volt kitartania, amikor vallatták!

S ebben az életveszélyes helyzetben kezdte meg munkáját a cionista ifjúság — köztük Smulik, az ő 16 évével— hogy éjjel-nappal, életüket kockára téve mentsék zsidó testvéreiket! Az erőt a hitük adta, hogy hittek a zsidó nép jövőjében az ősi földön, Izrael országában.

Smulik “árja” kinézésű chaver volt, s mikor visszakerült Balatonboglárról, már szülei lakásán elkezdte a hamis iratok beszerzését.

A németek bejövetele után a zsidóknak már nem volt szabad utazniuk. Smulik elköltözött otthonról. A lengyelek illegális tartózkodási helye Pesten, a Kossuth Lajos utcában lévő Krakovits -penzió volt, a Gestapo tiszti szállása fölött a harmadik emeleten. Smulik megváltoztatta a nevét és felvette a Klement Zoltán keresztény nevet, amelyet 1946-ban történt alijázásáig használt. Az előljáróságokon, plébániákon és különböző más hivatalos közegeknél születési és házassági igazolványokat szereztek be. Párokban dolgoztak. Az egyik bement a VII. kerületi előljáróságra, ahol az anyakönyvi kivonatok voltak és kérte K.J. születési bizonyitványát, aki 1925. augusztus 11-én született. Az előljáróságon minden évnek megvolt az anyakönyvi kivonata. Az illető tisztviselő elővette az évkönyvet és fellapozta az 1925. augusztus 11.-i bejegyzést. A tisztviselő megmutatta a lapot és közölte, hogy itt valami tévedés van, mert ezen a napon ez a név nem szerepel. Így Smulik bele tudott nézni a könyvbe és K. Sándor nevét találta. Megjegyezte a nevet és mentek tovább a VIII. kerületi elöljáróságra, s ott ugyancsak K. Jánost kerestette meg. A válasz ugyanaz volt, de ott K. Pétert találta ezen a dátumon. Ezt is megjegyezte. Másnap, vagy harmadnap a társa ment vissza a VII. kerületi elöljáróságra és kérte K. Sándor születési anyakönyvi kivonatát.

— Egy héten belül meglesz — volt a tisztviselőnő válasza.

Erre borravalót adott a tisztviselőnőnek és egy órán belül a kezükben volt a kért születési anyakönyvi kivonat!

Ebből megtudták, hogy K. Sándornak kik voltak a szülei —és hogy hol esküdtek meg. Így eltudtak menni arra a plébániára, ahol az esküvőt tartották és kérték a házasságlevelüket! Ebből pedig megtudták, hogy ki volt a két nagyszülő! Ugyanúgy a nagyszülőknek is kiváltották a születési anyakönyvi kivonatát!

Ezzel a módszer három nemzedék “hamis” iratait szerezték be, zsidók illetve chavérjaik részére, akik keresztény papírokhoz jutottak. A legtöbb ilyen papírt még tovább sokszorosították.

KÉP: A mozgalom által hamisított “Schutpass”/Védlevél/ Dr.Billitzer Dezső /Adonijahu/nevére

FOLYT: Hamisított “valódi” iratok tovább -csempészése.

Hozzászólás