Ziva David/ujkelet.live
Jonathan Pollardot, hírszerzési információ engedély nélküli eljuttatása az Egyesült Államok egy szövetségeséhez vádjával, harminc évvel ezelőtt életfogytiglanra ítélték.
Az eset precedens nélküli, ugyanis először történt meg az Egyesült Államokban, hogy egy amerikai a kémkedésre vonatkozó törvény (Espionage Act) megsértéséért ilyen szigorú ítéletet kapott. Jonathan Pollard szabadon bocsátása érdekében tett kísérletek évtizedekig nem jártak sikerrel. Hosszas tárgyalások után végül tavaly novemberben szabadult. Harminc év börtön után drákói korlátozások mellett szabadlábon folytathatja tovább életét, az 1995 óta immár izraeli állampolgár Jonathan Pollard.
Az országot nem hagyhatja el, folyamatosan megfigyelés alatt tartják és természetesen nem adhat interjút. A szabadlábra helyezés feltételeként GPS nyomkövetővel ellátott elektronikus bokalánc viselésére kötelezik, amely sérti a szabad vallás gyakorlásában sábátkor és a zsidó ünnepeken. New Yorki otthonának elhagyása szigorú kijárási menetrendhez kötött, este hét és reggel hét óra között nem távozhat a lakásból. Bármilyen számítógépet használ – akár saját, vagy munkáltatójának tulajdonában lévőt, folyamatosan nyomon követik.
A szigorú feltételek kiszabása Katherin Forrest, kerületi bíró döntése volt még tavaly és a szabadlábra helyezés alkujának sarkalatos pontját képezte. Jonathan Pollard és ügyvédje, Eliot Lauer most úgy döntöttek, hogy fellebeznek a durva feltételek kiszabása ellen. Forrest bíró indoklása szerint, azért van szükség ilyen korlátozásokra, mivel Pollard 1986-ban egyszer már megszegte a vádalku feltételeit azzal, hogy az akkori Jerusalem Post újságírójának, Wolf Blitzernek a megállapodás ellenére interjút adott.
A Pollard-ügyről a teljes igazságot valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, bárhogyan is történt azonban egy biztos, ez az igazság meglehetősen törékeny. A kémregények kedvelői legfeljebb következtethetnek az amúgy is kevés rendelkezésre álló tények alapján. Jonathan Pollard a Stanfordon végzett politikai tudományok szakon, a diploma megszerzése után hírszerzési elemzőként az amerikai haditengerészetnél kapott állást. A nyolcvanas évek elején (’83-’84) úgy gondolta, hogy az Egyesült Államok jogtalanul visszatart információkat a szövetségeseitől, mint például Izraeltől és ezért úgy döntött a maga módján oldja meg a hiányosságokat. Letartóztatásáig (1986), néhány hónapig izraeli ügynökként dolgozott. Pollardot munkatársai buktatták le miután rájöttek, hogy információkat juttat ki munkahelyéről.
Az összeesküvés-elmélet része, hogy mikor és mennyi titkos információt adott tovább. Egyesek szerint egy szobányi anyagot, mások szerint “mindössze” egy bőröndnyi dokumentumot adott át izraeli ügynököknek. Elfogatása előtt az izraeli nagykövetségen próbált menedéket kérni, ahol egy telefonhívást követően jelentkeztek akkori feleségével, Ann Pollarddal. A nagykövetségen azonban nem fogadták, kint pedig a szövetségiek várták őket. Jonathan Pollard végül tárgyalás nélkül, 1987-ben vádalkut kötött. Bűnösnek vallotta magát és elismerte, hogy titkosnak minősített információkat adott át Izraelnek.
Ann Pollard követte férjét a börtönbe. Öt év után szabadult és Izraelbe költözött. Ann Pollard és férje mellett betöltött szerepe nem tudni miért, de méltánytalanul a süllyesztőbe került. Tavaly novemberben, volt férje szabadulása után egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a válást máig sem tudta feldolgozni.
Ann Pollardot a börtönből való szabadulása után férje válókereste várta. Jonathan Pollard azzal indokolta házasságuk felbontását, hogy nem szeretné, ha felesége egy életen át hiábavalóan várna rá. Abban a helyzetben mindez logikus döntésnek tűnt, azonban a válás érvénybe lépése után Pollard újból megnősült. Második felesége, Eszter Pollard (Elaine Zeitz) aktivista volt férje szabadon bocsátási kampányában.
Jelenleg Jonathan Pollard szabadulása után egy évvel, megromlott egészségi állapotában azért küzd, hogy emberibb körülmények között élhessen harminc év börtönbüntetés után. A fellebezésben Eliot Lauer arra hivatkozott, hogy törvénsértő harminc évvel ezelőtti eseményre hivatkozva indokolatlanul szigorú feltételeket szabni azok után, hogy Jonathan Pollard minta magaviselettel töltötte le büntetését a börtönben. Másrészt a Blitzer féle interjú idején Pollard szövetségi börtönben ült, tehát a Jerusalem Postban megjelent riport semmiképpen sem jöhetett létre hatósági engedély nékül.
Pollardot 1987 márciusban ítélte életfogytiglani börtönbüntetésre Aubrey Robinson bíró, annak ellenére, hogy a vádalku részeként Pollard beleegyezett, hogy együttműködik az ellene folyó vizsgálatban. Cserébe ígéretet kapott arra, hogy az ítélet börtönbüntetés lesz.
Robinson bíró a vádalku megszegésére hivatkozva szigorított az ítéleten.
Eszter Pollard szerint sem Robinson bíró, sem a kormány nem tiltotta meg egyértelműen, hogy a férje beszéljen a sajtóval. A feltétel mindössze annyi volt, amennyiben találkozni akar egy riporterrel előzetes írásbeli engedélyt kell kérnie.
A Blitzer-interjúban, amelyet először a Jerusalem Post, majd a Washington Post és a New York Times is lehozott, Pollard részletes adatokkal szolgált a kémkedés okairól és Pollard motivációiról, kihangsúlyozva, hogy az izraeli kormánynak tudomása lehetett róla, és helyeselte Pollard tevékenységét.
Eszter Pollardnak évekkel később Blitzer bevallotta, hogy szerinte az interjú része volt a tervnek, mintegy mézesmadzag a vádalku megszegésére. Josehp DiGenova ügyész a The Village Voice-ban évek múltán megerősítette az újságíró gyanúját: a Blizter-interjú volt a “kötél”, amellyel Pollard felakasztotta magát.
Jonathan Pollardot sokan hazavárják Izraelbe és sokan szeretnék minél előbb biztonságos helyen tudni. Azt viszont kevesen tudják, hogy ő mit szeretne. Nyilatkoznia valószínűleg már sosem lesz szabad. Az is lehet, hogy már nem is akarna. Néhány hete az utcán sikerült rövid ideig szóra bírni. Üdvözletét küldte az izraelieknek Rosh Hásánára, minden más kérdést kikerült mondván: nem tudom. Elemzők azt várják, hogy a leköszönő Barack Obama utolsó gesztusa az izraeliek felé, hogy minden jó, ha vége jó pontot tesz az ügy végére. Nem túl sok esély van rá és az is lehet, hogy ehhez mindkét félnek egyformán kellene engedményt tennie.
Chanuka hónapja következik, bármi megtörténhet.
kép: REUTERS/Baz Ratner
