בית קפה

Ahogy esik, úgy puffan

szerző: Gideon Peer

Izrael nem egy felnőtt ország. Vagy, hogy ne fogalmazzak ilyen sarkosan, serdülő korban van, jóval érettségi előtt. Más, igazi országokhoz képest még gyerekcipőben jár, és gyakran folyik az orra.

Tudom, akik egy kicsit is ismernek, mást várnak tőlem, amikor Izraelről beszélek, de nem tehetek róla, néha felmegy a pumpa, tulajdonképpen állandóan föl-, és alá jár.

Arra, hogy Izrael még mindig nem mondhatja el magáról, hogy igazi ország, ma jöttem rá. Az igazat megvallva máskor is voltak hasonló gondolataim, amikor ezt, vagy azt láttam kicsi, de annál slendriánabb országunkban. Már többször is volt olyan érzésem, hogy sok mindent másképp kellene csinálni ahhoz, hogy normális ország legyünk. Nem azért, mert máshol másképp van, hanem, mert úgy jobb, ahogy ők teszik, több száz évük volt rá, hogy kipróbálják, rájöjjenek, megtanulják és használják is, és a szerint éljenek.

Tanulhatnánk másoktól, ezzel szemben mi a tüskékkel kirakott utat választjuk. Ilyenek vagyunk, izraeliek vagyunk, mondjuk ilyenkor, és még büszkélkedünk is azzal, hogy nem látunk túl az orrunkon. Igaz, az sem semmi.

Mi történt ma?

Ígérem, rövid leszek, csak a lényegről szólok, a felesleges érzelemkitöréseket elkerülöm.

Nálam ma van az a nap, amikor szerény hajlékomat egy hölgy meglátogatja, és porszívóval, partvissal, felmosóronggyal és mindenféle szerekkel addig pucolja, fényesíti azt, amíg tiszta nem lesz. Úgy is mondhatnám, ha irodalmi stílusban akarnék fogalmazni, hogy kitakarít és rendet tesz nálam.

Én ilyenkor – másokkal ellentétben – elmenekülök a tett színhelyéről, és próbálom tisztuló lakásomat olyan nagy ívben elkerülni, amennyire az emberileg lehetséges. Ijedtemben Tel Avivig futok (Raananaról), máskor meg – mint ma is – a gyárnegyeddel is beérem. Reggel kilenc óra tájban bevetettem magam a bevásárló központ rengetegébe.

Három óra sok idő, különösen, ha semmi dolga az embernek, és csak arra vár, hogy lakása friss, üde és kívánatos legyen. Mit csináljak? Van néhány kávéház újságokkal, sőt, még kávét is lehet inni, hogy az ember az által vezesse le felgyülemlett izgalmát.

És – persze – lehet nézelődni. Csak úgy. Nem vagyok kirakatok előtt ácsorgó típus, de még ha az is lennék, mennyit bámuljam a cipőket, ruhákat, kalapokat? Inkább – gondoltam dőrén – bemegyek valamelyik üzletbe, ott töltöm az időm nézelődéssel, talán még veszek is valamit, bár az nincs belekalkulálva a takarítási költségvetésbe, és megnyomhatja az órabér előre kialkudott összegét.

Az üzletek még zárva voltak. Egész pontosan, volt, amelyik kinyitott, és volt, amelyiket hatalmas, átláthatatlan roló zárta el a külvilágtól. Például a Hamasbir óriási üzletét, vagy a HM csarnokait, hogy ne soroljam tovább.

Mikor nyitnak ki ezek a boltok? – tettem fel magamnak a kérdést, és kövezzenek meg, ha ez különleges kívánság az adott helyzetben. Mármint megtudni, hogy egy üzlet mikor nyit, és – horribile dictu – mikor zár be.

De sehol egy kiírás, sehol semmi. Úgy látszik, Izraelben az üzletek nyitvatartási ideje katonai titok, tessék a Moszadnál érdeklődni (nem ajánlatos).

Miért? Ha reggel 9:30-kor elfojthatatlan vásárlási vágy kerít hatalmába, miközben ott állok az üzlet előtt, ahol semmiről sem tájékoztatnak, mi a teendőm? Sátorozzak le, vigyek magammal keresztrejtvényt, vagy – miután időm, mint a nyű – vállaljam magamra a környék összes ceruzájának kihegyezését? Vigyek magammal tízórait és ebédet is, mert ki tudja, mikor rándul meg a roló alja? Forduljak jósnőhöz?

Időm volt, tejem volt, elhatároztam, alapos felmérést végzek, tudományos alapon próbálok a helyzet végére járni. Végigkoslattam mind a három emeletet (több tucat elegáns üzlet), azokat is, amelyek kinyitottak, és a többieket is. Mindet. Sehol egy szó a nyitvatartási időről.

Próbáltam kitalálni, miért? Nálunk minden, ahogy esik, úgy puffan módon történik? Nem lehetne a vásárlót – legalább ebben a dologban – tiszteletben tartani, hogy ne tátott szájjal várja a sült galambot. Mennyibe kerülhet egy kis, szabatosan megfogalmazott táblácska a nyitva tartásról és egy telefonszám vészhelyzet esetére, ha netalántán kigyulladna az üzlet?

Persze, az igazat megvallva, egy szavam sem lehet. Mire végeztem a három emelettel, lejárt a száműzetésem ideje, mehettem haza. Jövő hétre is kellene találnom valamilyen időhúzó taktikát. Isten engem úgy segéljen, nem lesz nehéz…

kép: illusztráció

Advertisements

7 replies »

  1. Ez egy bargyu,eroltetett iras.Ha nincs is kiirva,tudja mindenki,hogy tizkor minden uzlet kinyit,sok mar elotte is.Egyszeruen nem ertem,miert ez a legnagyobb gondja az ironak.Talan esetleg menjen dolgozni,es a munkaido utan biztos nyitva van az uzlet,ahol irasa szerint nem is akart vasarolni.

    Kedvelés

    • Nem értek veled egyet. Először is a “mindenki tudja”, az nem egy időpont, egyébként nem is igaz, hogy mindenki 10-kor nyit. Másrészt pedig minél több és minél pontosabb információt akkor is mindenről közölni kell, ha már unos untalan ismerjük. Példa: Bécsben minden metróállomáson ki van írva, hogy vasárnap, mivel akkor rövidebbek a szerelvények, az utolsó kocsi itt áll meg, ne fuss még 5 métert feleslegesen. Németül van kiírva, mindenki tudja, – mégis. Ellenpélda: sok izraeli lakás ajtaján nincs kiírva a lakó neve. Ő cdak tudja, hogy itt lakik, a többieknek meg minek tudni, nem? Ugyanígy sok házon sem utcanév, sem házszám nincs. Aki tudja, az tudja. A buszokon sokáig csak egy szám volt – de hogy hova megy, hol vannak a megállók, az nem. Máig nincs a buszon belül az állomások neve minden ajtó fölött, az átszállási lehetőségekkel, mint Európában. Aki tudja, tudja, aki nem, nem. Aztán sóhajtozunk, hogy “hja, Európa, az olyan rendezett!”.
      Ne védd a levantin slendriánságot!

      Kedvelés

  2. Azt tudjuk, hogy a nap reggel kél, és este nyugszik, oszt mégis van óránk. Azt is tudjuk, hogy a 48-as számú ház után az 50 következik, oszt mégis kiírják. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a kákán nincs csomó, oszt – egyesek – folyton-folyvást azt keresik. Különben meg, majd elfelejtettem – hiába, a kor -, nyugdíjas vagyok, így oszt időm, mint a pelyva, vagy, mint a csillagos ég. Jóccakát!

    Kedvelés

  3. Nekem tetszett a téma felvetése, már csak azért is mert nemhogy nem találtam kritizálni valónak, hanem egyenesen a dicsérendő tulajdonságok közé soroltam. Demokratikus bensőm ugyan teljes joggal ruházza fel a szerzőt ez esetben Peer Gideont ( akinek írásait élvezettel olvasom ) Izrael karakterizálására vonatkozóan és egyébként, bár szerintem az ország igenis egyedi, és megvan az istenadta joga, hogy saját maga gyártsa a hibáit, önsanyargatás céljából és ne utánozza le megvénült országok dohos mellélépéseit. Ha már hiba legyen az újszerű…!!! Ezért is sorolom az feldobott ügyet, az említésrevalóság példái közé. Milyen, lélektelen, sematikus, szürke, unalmas tevékenység elindulni, vásárlás céljából, amikor tudjuk, hogy a balek bemegy a boltba elveszik a pénzét és hóna alatt ott a vásárolt bugyor, vagy cucc. Mi történt ? Semmi izgalmas..! De ha a vásárolni igyekvő nem tudja, hogy mikor megy fel a redőny, akkor a vásárlás oly izgalmak eredője lesz, mintha kimennénk az erdőbe vadászpuskával a válunkon, vadlesre. Abból az egyszerű, említésre sem méltó tranzakció elnevezésre is méltatlan semmiből a bolttulajdonos egy rejtvény értékű valamit kreál. A vásárlót, akinek sikerült a boltot nyitva találni pedig egy nyertes érzésével ajándékozza meg. Ezt tanulhatják meg a német, angol, olasz, vagy amerikai kereskedők. Sőt ha még humora is van akkor nyitás elött félméternyit emelhet a redőnyön és kukucsot játszhat a várakozókkal. Persze egy apróságról teljesen megfeledkeznénk, ha említés nékül maradna, hogy éppenséggel az az érzése támad a vevő kandidátusnak aki várakozóan sétálgat a lehúzott redőny elött,, hogy itt érdemes várakozni, mert nem utaznak a pénzére, ha ilyen körülményessé teszik annak elköltését. A főnök játékosan felhúzza a redőnyt, ( persze csak háromnegyedig ) és kiszól : —Na jó, ha mindenáron be akarnak jönni…! Ám legyen — A redőny felszalad és nyitva a bolt..!! Ilyen egyszerű ez….Ja, hogy mettől meddig vannak nyitva …?? Azt én sem tudom, Valahogy úgy tünik, hogy azért egészen jól eltudják költeni ami a zsebben csörög. Hát csak éppen ki kényszerült belőlem.

    Kedvelés

  4. Kedves Schalex22! Értékelem a humorát, arra még nem gondoltam, hogy a hátrányból előnyt lehet faragni, és akár büszkék is lehetünk slendriánságunkra. Legközelebb az autóbuszmenetrendet próbálom majd körbejárni, ott aztán lesz mit tanulni tőlünk a világ népeinek… Kellemes ünnepeket!

    Kedvelés

  5. 👍🏻

    Új Kelet live ezt írta (2016. október 21., péntek):

    > Új Kelet online posted: “szerző: Gideon Peer Izrael nem egy felnőtt > ország. Vagy, hogy ne fogalmazzak ilyen sarkosan, serdülő korban van, jóval > érettségi előtt. Más, igazi országokhoz képest még gyerekcipőben jár, és > gyakran folyik az orra. Tudom, akik egy kicsit is ismerne” >

    Kedvelés

  6. Ha eddig nem tetszettek volna észrevenni, megérkeztünk. Erről szólnak a fentebbiek is. Itt van már a Kánaán! Hogy mikor nyit, az még bizonytalan, de hogy itt van, abban semmi kétség.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s