Libanoni háború

0

szerző: Unti Ildikó

Térben rendkívül korlátozott, hagyományos eszközökkel folytatott helyi háború volt. A harc nem egyes országok, hanem Izrael és a libanoni jobboldali erők, illetve a palesztin mozgalom – a libanoni baloldali erők és Libanonban az Arab Liga békefenntartó erőiként szereplő szíriai csapatok között folyt. Izrael a katonai erőviszonyok tekintetében mind minőségi, mind mennyiségi vonatkozásban egyértelmű és döntő fölénnyel rendelkezett. A háborút “első palesztin-izraeli háborúnak” is nevezik. Izrael a háborúban katonai győzelmet aratott, alapvető politikai célkitűzéseit azonban megvalósítani nem tudta. Nem sikerült a palesztin mozgalmat felszámolni. A palesztinoknak Bejrutból történő kivonulása nem jelentette a mozgalom teljes vereségét. Tény viszont, hogy katonailag a Palesztinai Felszabadítási Szervezet meggyengült és politikailag a palesztin nép belső összetartozása csökkent.

A konfliktus megszüntetése érdekében a Sz.U. szeptember 1-jén kifejtett egyfajta rendezési tervet:

a./ az Izrael által megszállt összes arab területről való kivonulást

b./ a palesztin nép önálló államalapítási jogát

c./ a közel-keleti térség valamennyi országa számára a biztonság garantálását

Az akkori izraeli vezetés elvetette a rendezési tervet. A háború befejeződése nem jelentette, hogy a fegyveres összecsapások, terrorcselekmények megszüntek volna!

A kibucból az összes tartalékos katona bevonult a tartalékos egységekhez:”Slom Hágálil” néven ment a libanoni háború. Befejeztével visszajöttek a katonák és folytatódott a napi munka.

Ezekben az időkben határozott Smulik úgy, hogy a nicanimi katonai parancsnokságot átadja, hiszen már évtizedeken keresztül végezte. A kibuc “biztonsági” egységében továbbra is bentmaradt.

Még az európai társasutazás előtt megszületett az első unokája, mely nagy öröme volt a családnak. Smulik apja vállalta a kváterságot az első dédunokájának. Mivel Viginek a sport volt a hivatása — valamint a tengert is szerette — így fiának a “Gál” nevet adta, melynek jelentése “Hullám”. Gál születése után, nemsokára megszületett a második gyermek, lányunoka, aki az “Inbál” nevet kapta, ami a “Harang-nyelvét” jelentette.

Közben Smulik felesége megbetegedett. Az állapota napról-napra romlott. Meg kellett operálni, de már hiába végezték el rajta a műtétet. Néhány hónap múlva meghalt. Nagy gyász volt ez mindannyiuknak.

Időközben — mivel a kibuc a tengerparthoz közel volt — kiépítették a tengerpartot. Smulik teherautóját percek alatt át lehetett alakítani emberek szállítására. Így szombatonként ő vitte a kibuci chaverokat és gyerekeket a tengerpartra, azaz a Nicanimi Parkba.

A parkolóhelyen 15oo autó részére volt hely. A vendégeknek csak a parkolásért kellett fizetni. Főképpen szombat-, és ünnepnapokon a külföldről érkező ifjúsági csoportok részére “bungalók” álltak rendelkezésre. De itt folytak az izraeli ifjúsági csoportok táborozásai is. Pálmafa-levéltetős sátrak, zuhanyozók sorakoztak a tengerparti sávon, körbefogva az éttermet. Beljebb az aranyhomokos parton gyermekjátszóterek és kiépített traktorpályák, fenntartva számukra.

Smulik ide is elkalauzolta a “Hánoár Hácioni” Magyarországról érkező fiataljait. A nicanimi naplementék mellett énekelték a mozgalmi dalokat: tábortűznél összefonódva táncolták a “hórá”-t és ismerkedtek új, héber énekekkel. Személyiségük gazdag kinccsel gyarapodott e felejthetetlen napok élményei által! Smuliknak küldött levelezőlapjaik, leveleik — köszönet formájában — erről tanúskodtak.

Smulik az évek során a kibuci munkájában elhatározta, hogyha eléri az izraeli utakon a baleset-, és eseménymentes 2 millió kilométert, “leszáll” a teherautóról. Mivel továbbra is a biztonsági hálózat tagja maradt, így a kibuc területén folytatta “biztonsági őrjáratát”. Tenderével járta a kibuc területét: ellenőrizte az őrséget, a különféle biztonsági helyeket, kapukat és a gyanús személyeket “kiszűrte”.

Folyt: Öböl-háború

kép: nostalgiacentral

Hozzászólás