Kémtörténet – 32. fejezet

0

szerző: Halász András

32.

A figyelőcsoport teljes létszámban gyűlt össze. Kényes ügyben kellett dönteniük: elengedjék-e Hármast Burger partijára. Charlsnak, Egyesnek az volt a véleménye, csak abban az esetben mehet el, ha közülük valaki elkíséri.

– Egyáltalán nem tudjuk, mi folyik ezeken a partikon. Nincs jogunk olyan helyzetbe hozni, amelyben a testi épsége, vagy akár az élete is veszélybe kerülhet.

Hármas nem értett egyet vele. Szerinte Burger úriember, és semmi olyanra nem kényszeríti, amire önszántából ne lenne hajlandó. Nincs szüksége kísérőre.

Kettes Charls véleménye mellett kardoskodott, a fiúk megosztottak voltak. Nem maradt más hátra, szavaztak. Ketten Charls véleményével értettek egyet, négyen Hármast támogatták. Ezzel a kérdés eldőlt, Hármas egyedül megy a kastélyba.

Abban nem volt közöttük vita, hogy biztosítaniuk kell Hármas visszavonulását. Charls vállalta, hogy nem messze a kastély kapujától fog várakozni, a másik kocsi pedig távolabb, az út menti motel mellett. Mindnyájuknál lesz adó-vevő, ezzel tartják a kapcsolatot.

Hármas felvetette, ha Burger kompromittáló helyzetbe kerül, hasznos volna, ha rögzíteni tudná. Mindnyájan a technikai kütyükért felelős társukra pillantottak. Nyolcas nem jött zavarba.

– Nem rég kaptuk ezt a vadonatúj, apró kamerát, amelyet egy láncon függő medálba helyeztek. Hármas ezt fogja viselni az estélyen. Tartozik hozzá exponáló készülék is, amelyet a medálhoz illő gyűrű rejt magában. Ha Hármas megérinti a gyűrűt, a kamera működésbe lép, és addig készíti a képeket, amíg Hármas újra hozzá nem ér a gyűrűhöz.

Hármas estélyi ruháját a két nőre bízták. Újabb bevásárló körút következett. Hosszabb válogatás és fejtörés után egy olajzöld, földig érő, nyakban erősen kivágott estélyi ruha mellett döntöttek. Megvették hozzá a kellékeket is: a hozzá illő cipőt, és az apró táskát.

Hármas este telefonon értesítette Burgert, elfogadja a meghívást. A férfi hangján hallatszott az öröm.

– Biztos vagyok benne, nagyon jól fogja érezni magát. Szombat este kilenckor várom a kastély kapujában. Én leszek a kísérője.

Kilenc óra előtt pár perccel érkeztek meg a kastélyhoz vezető bekötőúthoz. Charls leállította a motort, és jó száz méterre eltávolodott társától. Tudni akarta, működik-e az adó-vevőjük. Mindkettőjük kitűnően hallotta a másikat. Megvárták, hogy kilenc óra legyen, de az autóba Charls már nem szállt vissza. Hármas egyedül hajtott a kapuhoz. Burger valóban várta. Beült mellé, és megmutatta hol parkolhat le. Kiszálltak a kocsiból, és beléptek a kastélyba.

Hármas Burgerbe karolt, amikor a vörös szőnyeggel letakart lépcsőn felfelé haladtak. Hatalmas bálterembe léptek be, ahol velencei csiszolt tükrök borították a falakat. A tükrök megsokszorozták az erősen megvilágított terem fényét. Minden hölgy estélyi ruhát viselt, a férfiak frakkot vagy szmokingot.

A terem egyik sarkában állították fel a büfét. Az ételekkel teli asztalok mögött fehér ruhás pincérek lesték a vendégek kívánságait. Burger odakísérte Hármast.

– Mit kér? Ajánlhatok előételnek szarvasgombát? Vagy jobban kedveli a kaviárt? – nézett kérdően Hármasra.

– Nagy bűn volna, ha kihagynám az előételt? Inkább egy falat libamájat és salátát kérnék. – Burger intett a fejével a pincérnek, aki hallotta Hármas kérését.

Miután végeztek a finom falatokkal, Burger pezsgővel kínálta vendégét, és körbevezette a teremben. Többeknek bemutatta, nőknek, férfiaknak vegyesen. Hármas észrevette a férfiak udvarias mosolya mögött, ahogy tetőtől talpig végig mérik, aztán egymásra pillantottak, mintha a másiktól várták volna véleményük megerősítését. A nők szemében pedig az elismerés mellett féltékenység tükröződött.

Hármas valóban csodálatosan nézett ki. Vörös haját hátul kontyba rendezte, amelyet fekete csat fogott össze. Zöld szeméhez és vörös hajához illett a mélyen kivágott estélyi ruha, amelyről az éhes férfi szemek nehezen vándoroltak el. A vörös medál a nyakában, időnként megvillant, amikor a terem fénye rávetült.

Burger felajánlotta, körbevezeti a kastélyon. Hármas nem ellenkezett. Elhagyták a nagytermet. Hármas minden új helységről fényképet készített. Egy emelettel feljebb a férfi elegáns, de modern búrokkal berendezett szobába vezette. A falakon – ahogy meg tudta ítélni – XIX. századi festmények lógtak. Tengeri vihar, csaták, és néhány csendélet. Burger hellyel kínálta. A bárszekrényből újabb üveg pezsgő került az asztalra.

– Kedves Katy, szeretném jobban megismerni. Mély benyomást tett rám, ahogy félbehagyta a versenyt, hogy kórházba vigye versenytársát. Nem mindenki viselkedett volna így.

– Ugyan, ez természetes.

– Régen él Genfben? – váltott témát Burger.

– Néhány hónappal ezelőtt költöztem a városba. Kiváló ajánlatot kaptam az egyik újságnál. Ja, még nem is említettem, fotóriporter vagyok.

– És az a szép Mercedes, a magáé?

– Igen, édesapámtól kaptam, amikor felvettek a genfi laphoz. Tudja Burger úr, ez az első állandó és komoly munkahelyem. Az apám nagyon boldog volt. A szüleim jómódúak, megengedhetnek maguknak drága ajándékot. Gondolom, ez érdekelte, vagy tévedek?

– Jaj, nehogy félreértsen Katy, nem volt szándékomban a magánügyeiben vájkálni. Egyébként, kérem, hívjon Ottónak. Rendben?

– Ha már itt tartunk, én is föltehetek egy személyes kérdést?

– Miért is ne? Egész nyugodtan.

– Maga nagyon gazdag ember lehet. Mi sem vagyunk szegények, de azért nincs kastélyunk. Nyilván nemesi származású, és a kastély családi örökség.

– Úgy valahogy. De nehogy azt gondolja, hogy nincs rendes, polgári foglalkozásom. Gyógyszervegyész vagyok, a genfi gyógyszergyárban.

– Ez nagyon szép dolog. Nyilván szereti a munkáját.

– Természetesen. De ne beszéljünk munkáról. Tudja, nagyon meglepett, amikor ma este kiszállt a kocsiból. Ez a ruha, és persze, amit takar, igen figyelemreméltó. Katy, maga ragyogó nő, remélem, tudja?

– Ne hozzon zavarba, Ottó. Elárulok egy titkot. Ez az első alkalom, hogy ilyen elegáns helyre meghívtak, – sütötte le a szemét.

– De ugye nem azt akarja mondani, hogy teljesen tapasztalatlan? Ilyen csinos és okos nőnek biztosan voltak már kalandjai.

– Ha arra céloz, nem vagyok szűz. De be kell vallanom, még mindig nem ismerem ki magam a férfiakon.

– Mire gondol? – kérdezte Burger.

– Eddig kétfajta férfival találkoztam. Az egyik típust semmi más nem érdekli, csak hogy megkaphasson. Ezek úgy viselkednek, mintha vadászaton volnának. Ha kilőtték a vadat, megnyugszanak, és a továbbiakban már érdektelen vagyok a számukra. A másik fajta viszont imád érzelegni, inkább beszél az érzelmeiről, de nem cselekszik. Valahogy össze kéne keverni a két fajtát, – mosolyodott el, – akkor többre jutnék velük.

Burger felkacagott. Felállt, ismét tele töltötte a poharakat.

– Érdekes megfigyelés. Az én meglátásom szerint manapság a fiatalok többsége nem az érzelmet, hanem a szexet keresi egymásban. Élvezni akarják az életet, amíg módjuk van rá.

Hármas halogatta a választ. Érezte, Burger kezd közeledni ahhoz a témához, ami miatt valójában meghívta.

– Eddig még nem gondolkoztam ezen. De talán nem is lehet rossz, ha az ember már a kapcsolat előtt tisztában van vele, sem ő, sem a partnere nem akar mást, csak szexet.

– Pontosan erről beszélek. Mit szólna, ha ilyen fajta kapcsolatot ajánlanék fel magának?

Talált, süllyedt, gondolta Hármas. Most azt akarja, hogy feküdjek le vele, de kapcsolatot nem akar? Nem hiszem, túl egyszerű volna. Kell lenni valami másnak is a háttérben.

– Szóval, ha jól értem, le akar feküdni velem,- nézett mosolygó szemekkel Burgerre.

– Mielőtt válaszolnék, hadd kérdezzek én is valamit. Ahhoz mit szólna, ha ismeretlen emberekkel szexelne? Összejön néhány férfi és nő, kizárólag ebből a célból. Előtte nem ismerték egymást. És hogy még izgalmasabb legyen, a párok nem vonulnak el, hanem egymás előtt szeretkeznek. Részt venne ilyen partin? – nézett kérdően Hármasra.

– De honnan tudjam, hogy a résztvevők nem erőszakosak? Hiszen semmit sem tudok róluk.

– Azt én garantálom. Egytől egyig rendes emberek, csak változatosságra vágynak. Én pedig rendelkezem az ehhez megfelelő környezettel, és összehozom őket. Ha bennem bízik, bennük is megbízhat.

– És maga is részt vesz a partiban? – nézett kérdően Hármas Burgerre.

A férfi felugrott a helyéről, idegességében megigazította a bonbonos szelencét a sublódon. Odaállt Hármas elé, és azt kérdezte:

– Katy, megbízik bennem?

– Most ezt mért kérdi?

– Mert magát nagyon egyenes és megbízható lánynak tartom, azután, amit az összetört motorossal tett. Mégsem vagyok biztos benne, hogy megoszthatom magával a titkomat.

– Mivel kapcsolatban?

– A szex partival kapcsolatban. A kérdésére a válaszom, igen, de más módon. Fogalmam sincs, magára bízhatom-e a titkomat.

– Ezt magának kell eldönteni, Ottó. Mindenesetre, nem az a típus vagyok, aki kikotyogja mások titkait.

Burger nem vette le tekintetét Hármasról. Mi történik, ha mégis eljár a szája? Csak az én nevemet tudja, a partin részt vevőkét nem. A legrosszabb esetben kikürtöli a sajtónak, és megírják rólam a lapok, hogy leselkedő vagyok. Vajon kihajítanák a gyárból? És mi lenne az Autóklub vezetésével?

Senki sem tudta, – annak ellenére, hogy a kastély az övé -, hogy se birtokkal, se más vagyonnal nem rendelkezik. A kastélyban tartott partikért pénzt kap, ezzel egészíti ki jövedelmét. Minden azon múlik, megbízik-e Katyban, vagy sem. Nem tudott rá válaszolni, hiszen alig ismerte. Mégis, egy belső hang azt súgta, van valami a lányban, ami azt sejteti, neki is kedvére való lenne a szex parti. Önmagát nyilván nem akarja bajba hozni. Most lépett be az új munkahelyére. Neki sem hiányzik a botrány, neki sem mindegy, mit írnak róla az újságok. Vagyis, tartani fogja a száját.

– Rendben van. Nézze, az én esetem egészen különös. Csak úgy tudok kielégülni, ha szeretkező párokat nézek. És minél többen vannak, annál nagyobb az élvezet. Tessék, most már mindent elárultam magamról. De maga még nem válaszolt: hajlandó részt venni a partin?

Hármas előrehajolt a fotelban, két tenyerébe hajtotta a fejét. Úgy tett, mintha most döntene. Aztán felnézett.

– Egy feltétellel. Megengedi, hogy első alkalommal én is, magával együtt, kívülről nézzem a partit?

Megdöbbenés ült ki Burger arcára. Arra gondolt, az életben csak egyszer lehet ekkora szerencséje. Lehet, hogy Katy is csak így tud elélvezni? Mindenképpen meg kell tudnia.

– Rendben van. Együtt fogunk kukucskálni. Még ma éjszaka.

*

A következő napokban Kamu sok mindenre megtanította magyar tanítványait. Megtanulták a követés szabályait, és azt is, hogyan vehetik észre, ha követik őket. Néhány délelőttöt a közeli kis városban töltöttek. Az volt a feladatuk, hogy úgy kövessék egymást, hogy a társuk ne szúrja ki. Először lehetetlen feladatnak tűnt, hiszen ismerték egymást. De Kamu erre is tudott megoldást: Elvitte Lacit egy paróka boltba. Laci, amikor feltette a fejére élete első szőke parókáját, elnevette magát. Más ember tekintett rá a tükörből. Ha felvesz még egy szemüveget is, meg néhány olyan ruhadarabot, amelyeket Saci nem ismer, készen áll a feladatra.

Saci úgy gondolta, sokkal könnyebb dolga lesz, de erről Lacinak nem kell tudnia. Először Lacinak kellett követnie Sacit. Az asszony biztos volt benne, legfeljebb húsz percre lesz szüksége, hogy felfedezze és lebuktassa partnerét. Tévedett. Bárhogy is igyekezett, nem tudta kiszúrni a férfit. Hiába vetette be az ilyenkor szokásos trükkjeit: megállt egy kirakat előtt, hirtelen sarkon fordult, és elindult az ellenkező irányba, felszállt, majd nyomban leszállt a buszról. Nem járt eredménnyel. Lacit, mintha a föld nyelte volna el. Nem tehetett mást, jelentkeznie kellett Kamunál, az előre kijelölt helyen. Két perc múlva odalépett hozzájuk egy szőke hajú, szarukeretes szemüvegű, magas férfi, és hihetetlen magas hangon azt kérdezte tőle:

–  Asszonyom, megmondaná, hol lehet almát kapni?

Saci a férfi szemébe nézett. Először elpirult, aztán kitört belőle a nevetés. Lekapta a férfi szemüvegét és szőke parókát.

– Végig a nyomodban voltam, – dicsekedett Laci. – Akarod, hogy elsoroljam, merre jártál?

– Nem szükséges, te győztél. – ismerte el vereségét Saci. – De ígérem, még visszakapod.

Megtanulták, hogyan teremtsenek kapcsolatot ismeretlenekkel, és megismerkedtek a legújabb technikai eszközökkel. Közösen, olyan titkosírást dolgoztak ki, amelynek a megoldási kulcsát kizárólag ők ismerték.

Délutánonként, miután elfutottak a kerítésig és vissza, Kamu önvédelemre tanította őket. Ez a tantárgy Sacinak is újdonság volt. Az edzőteremben Kamu arra szólította fel őket, hogy egyszerre rohanják le, és tegyék harcképtelenné. Laci és Saci megbeszélték, Laci előröl, Saci pedig hátulról fog támadni. Laci jobban járt, mert őt egy mozdulattal a földre lökte Kamu. De szegény Saci átrepült Kamu vállán, és nagyot csattanva ért földet a birkózó szőnyegen. Megértették, a nyers erőnél sokkal fontosabb a begyakorolt technika. Naponta gyakoroltak. A tanfolyam végére mindketten képesek voltak lefegyverezni támadójukat, és kivédeni ütéseiket.

A második hetet a lőtéren kezdték. Ez is új terület volt Sacinak. Soha nem volt fegyvere, nem volt szüksége rá. Most kénytelen volt ebbe is beletanulni. Laci katonáskodott az egyetem előtt, jól ismerte a lőfegyvereket. Viszonylag jól is célzott, ezért Kamu Lacira bízta Sarolta tanítását. Az asszony, amikor első ízben sütötte el a pisztolyt, megijedt a dörrenéstől, ráadásul kiejtette kezéből a fegyvert. Laci türelmes tanár volt. Minden apró lépést begyakoroltatott Sacival. Hogyan fogja a fegyvert, hogy célozzon, mikor és hogyan húzza meg a ravaszt. Saci nehezen békélt meg a pisztollyal. Utálta a hangját, hiába tett a fejére fülvédőt. Nem szerette, ahogy megugrott kezében, amikor meghúzta a ravaszt. Egy hét gyakorlás után már keményen tartotta a pisztolyt, nem csukta be a szemét, amikor elsütötte. A második héten azzal is törődött, hol értek célba a lövedékek a céltáblán.

Az egyik éjjel arra ébredtek, hogy durván megragadják, és erővel kirángatják őket szálláshelyükről. Másik barakkba kerültek, külön-külön helységbe. Erős lámpákkal világítottak a szemükbe, és azt üvöltötték a kihallgatóik, azonnal árulják el személyazonosságukat, és azt is, milyen célból jöttek a szigetre.

Saci nagyon megijedt. Először arra gondolt, betörtek a táborba, és elrabolták. Aztán próbált logikusan gondolkodni. Mélyen aludt, aztán felrázták, megragadták, és elcipelték. De nem telt el két perc sem, amíg a fénnyel elárasztott szobába hozták. Még mindig a bázison vannak, a vallatói sem idegenek. Ez is gyakorlat, nyugtatta magát. De ez a kellemes érzés nem tartott sokáig. Valaki váratlanul kirántotta a széket alóla. A földre zuhant. Mivel kezét, lábát összekötötték, nem tudott talpra állni. A vallatói tovább üvöltöztek, követelték, mondjon el mindent. Hallgatott. Hiszen nyilván azt akarják gyakoroltatni vele, hogy semmit se áruljon el magáról. Váratlanul csönd lett, ott hagyták egyedül a padlón. Fogalma sem volt mennyi idő múlva, ismét nyílt az ajtó, és valaki belépett a helységbe.

– Nézze Sarolta, hiába hallgat ilyen konokul, pontosan tudjuk, miért érkeztek ide. Mindent meg akarnak tudni a bázisról, az itt dolgozókról, és ha hazatérnek, részletesen beszámolnak az orosz összekötőiknek. Ha elárulja, mikor és hol szokott velük találkozni, leveszem magáról a kötelet.

Mégsem próba? Ezek azt hiszik, hogy árulók vagyunk, vagy legalábbis kettős ügynökök. Valami furcsa volt ebben az emberben. De mi? Hirtelen rájött. A férfi akcentus nélkül beszélt magyarul. A korábbi kihallgatói angolul szóltak hozzá. Ennek oka van. Miért jött be hozzá egy magyarul beszélő ember? Lehet, hogy azért küldték ide őket, mert már otthon is gyanakodtak rájuk? Hogyan győzze meg, hogy rossz úton járnak? Nem volt lehetősége tovább törni a fejét, mert bejött még valaki a helységbe. Lábra állította. Akkor vette észre, egy idegen nő áll vele szemben. Kioldozta a kötelékeit, és azt üvöltötte angolul:

– Vetkőzzön!- Saci ott állt megdermedve. Az erős fény miatt nem látta, a korábban magyarul beszélő férfi bent van-e még a helységben.

– Ha nem hajlandó egyedül levetkőzni, én szedem le magáról!- mondta gúnyos mosollyal a száján a nő.

Nem volt mit tennie. Vetkőzni kezdett. Levette a pizsamáját. Ott állt egy szál bugyiban. Karjait a melle elé tette. Borzongani kezdett.

– A bugyit is! – jött az újabb parancs.

Kibújt belőle. A nő felkapta a ruhadarabjait, és kiment a helységből. Hirtelen kialudt a fény. Semmit sem látott. Nem volt ablak a helységben. Háta mögé nyúlt, a falat tapogatta. Leült, hátával a falnak dőlt. Nagyon fázott. Már nem érdekelte, hogy meztelen, és semmit sem lát. Kényszerítette magát, hogy gondolkozzon. Akár a kiképzés része, ami itt történik vele, akár valóságos, végül kiderül az igazság. Nem fogják hagyni, hogy itt fagyjon meg. Azzal semmit nem érnek el. Lehunyta a szemét. Nagy levegőket vett, próbálta megnyugtatni magát.

Fogalma sem volt mennyi idő telhetett el, amikor kinyílt az ajtó. Az előbbi férfi jött be, kezében lámpával. A szemébe világított.

– Nem lesz ez így jó, Sarolta. Hajlandó végre beszélni?

– Először adják vissza a ruháimat.

– Nem. Először mondja el, ki maga. – makacskodott a férfi.

– Dr. Kővágó Sarolta vagyok, gyógyszerkutató, Budapestről.

– És mit keres itt?

– Ide küldött a gyár pihenni és feltöltődni.

– És kinek dolgozik?

– A budapesti Fonten Gyógyszergyár munkatársa vagyok. Mit nem lehet ezen megérteni?

– A társa egyszerűbb eset volt,- sóhajtott fel a lámpás férfi. – Beismerte, azért küldték ide magukat, hogy felkészüljenek egy szuper titkos akcióra.

– És azt is bevallotta, hogy hol hajtjuk végre ezt az állítólagos szuper titkos akciót? – kérdezte felháborodva Saci.

– Nem. Azt állítja, nem tudja. De abban biztos, hogy maga tudja.

– Na, ebből elég volt. Kezdőkkel nem tárgyalok. Hozzák ide a társamat, hadd halljam, mit mondott maguknak.

A férfi kiment a szobából. Megint koromsötét lett. Saci felállt, és körülbotorkált a fal mentén a helységben. A negyedik falnál, nem messze az ajtótól, belebotlott egy kötélcsomóba. Ezzel kötözték meg korábban. Rátekerte mindkét csuklójára. Nagyjából húszcentis darab maradt szabadon. Ezzel már tud valamit kezdeni. Odaállt az ajtó mellé, és várta, hogy valaki belépjen. Közben azon törte a fejét, vajon igaz-e, amit az előbbi férfi állított. Lacinak csakugyan eljárt a szája?

És akkor váratlanul rájött a dolog lényegére. Ha a magyar titkosszolgálat emberei szórakoznak vele, akkor arra kíváncsiak, meddig hajlandó elviselni a tortúrát. Ha viszont a görögök a fogva tartói, csak annyit tudhatnak róluk, hogy Budapestről érkeztek, hogy kiképezzék őket a táborban. Hogy milyen feladatot kell Genfben teljesíteniük, azt nyilván nem kötötték az orrukra. Ebben az esetben a Céget kijátszva akarnak titkos adatokhoz jutni. Most már eltökélt volt, semmiképpen nem járhat el a szája.

Valaki közeledett az ajtóhoz, aztán kinyílt. Saci megvárta, amíg a férfi belép, mögé lépett, és áthurkolta a nyakát a kötéllel.

– Most pedig elvezet a kijáratig. De ha egy hang is elhagyja a torkát, megfojtom. Higgye el, megteszem, – sziszegte angolul, mert fogalma sem volt, kit tart fogva.

Szorosan a férfi mögött haladt. Mosoly ült ki az arcára. Arra gondolt, vajon mit szólhat, aki látja őket: egy pucér nő kötéllel kényszerít egy férfit, hogy vigye ki innen. Pillanatok alatt kiértek a barakkból. Az önvédelmi órán tanultak szerint vesén rúgta a férfit, aki a fájdalomtól néhány másodpercre elvesztette az eszméletét, és a földre zuhant. Sarolta körülnézett, észrevette, hogy közvetlenül a kiképzőbázis kapuja melletti barakkból jöttek ki. Innen már ismerte az utat a szállásukig. Futásnak eredt. Óvatosan benyitott a barakk ajtaján. Nem hitt a szemének. Laci az ágyán feküdt, és édesdeden horkolt. Saci felkapcsolta a villanyt. Amikor a férfi meglátta meztelenül, éktelen kacagásban tört ki.

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.