בית קפה

Kémtörténet – 29. fejezet

szerző: Halász András

29.

Éva genfi, albérleti szobájába a reggeli napsugarak a lehúzott redőny résein kukucskáltak be.

Charls Tailor az ágyból figyelte, milyen furcsa ábrákat rajzolt a fény az ablakkal szemközti falon. Éva mélyen aludt mellette. Nem volt rajta se hálóing, se pizsama. A férfi hozzábújt, és óvatosan átölelte. Éva felsóhajtott álmában, aztán Charls felé fordult. Hadd aludjon, vasárnap van, gondolta Charls, nem kell munkába mennie.

Nem csináltak gondot belőle, hogy munkájuk időnként Európa vagy Amerika más-más csücskébe szólította őket. Volt, hogy hónapokig nem találkoztak.

Évának gyorsan kellett beilleszkednie genfi munkahelyére. A figyelőcsoport egymást váltva kísérte figyelemmel a célszemély, vagy a hozzátartozója mozgását. Hol gyalogosan, hol gépkocsik segítségével. Arra is ügyeltek, időben váltsák egymást, nehogy kiszúrják őket. Négy gépkocsit használtak: egy fekete furgont, egy sötétkék Ford Escortot, egy fehér Fiatot és egy acélszürke Opelt.

Ezen a napon a figyelőcsoport többi tagja is pihent. Nemcsak azért, mert vasárnap volt, hanem azért is, mert Éva még nem talált új jelöltet. Pedig igyekezett. Az összes gyári mulatságon részt vett, és könnyen ismerkedett. A férfiak úgy ragadtak rá, mint virágra a méhek. De legnagyobb sajnálatára, egyiküknek sem volt köze a gyár kutatólaboratóriumához. Teltek-múltak a napok, de nem talált rá az emberére.

Valamelyik reggel, a gyógyszergyár éttermének hirdetőtáblájára felhívást ragasztottak ki. Éva kifelé menet vette észre. A gyár egységeinek kispályás focicsapatai vasárnap mérik össze erejüket. Éva örömmel fedezte fel, a versenybe a kutatólaboratórium csapata is benevezett. Megjegyezte a mérkőzések helyét és idejét. Este találkára hívta Charlst, aki megörült a jó hírnek. Megbeszélték, hogy a mérkőzésekre együtt mennek ki. Éva a mérkőzések alatt lefényképezi a labor összes focistáját, és az eseményen megjelenő hozzátartozóikat is.

Charls riasztotta a figyelő csoportot. Az ő feladatuk lesz, hogy a mérkőzések után, autóval kövessék a kutatólaboratórium versenyzőit, és hozzátartozóit. A kispályás labdarúgócsapat hat tagból, a figyelőcsoport pedig nyolc főből állt. Úgy döntöttek, a kutatólaboratórium focicsapatának minden tagját követni fogják. A feladat teljesítéséhez szükségük volt még két autóra. A csoport két nő tagja bérelt magának egy skarlátvörös, és egy ezüstszürke sportkocsit. Így már szétválhattak.

Charls feltételezte, hogy a focisták mezein számok lesznek. Éva a mérkőzések alatt mindenkit lefényképezett, rövid időre kiment a kocsijához, a képeket átmásolta a laptopjára. Ezután a fájlt elküldte a figyelőcsoport tagjainak. Megállapodtak, ki milyen számú játékosra fog ragadni a mérkőzés után.

Először meg kellett állapítaniuk a rájuk osztott focista nevét és lakóhelyét.

A mérkőzések napján gyönyörű idő volt, hét ágra sütött a nap, és enyhe szél érkezett a tó felől. Négy labdarúgó csapat mérte össze az erejét a SWISMAD kupán, a gyár sportpályáján, nem messze a gyár főépületétől. Éva és Charls a pálya széléről figyelték a laboratórium csapatát. A figyelőcsoport többi tagja a pályán kívül várta Éva fényképeit. Charls örömmel állapította meg, a focisták hozzátartozó is megjelentek.

– Honnan fogjuk tudni, ki kihez tartozik? – kérdezte Éva Charlst.

– Még nem tudhatjuk, de abban bízom, a félidőben a hozzátartozók odamennek a játékosokhoz, hogy beszéljenek velük. Légy készenlétben a gépeddel. Mindenkit kapjál le, aki a kutatólaboratórium csapatához megy.

Pontosan az történt, amire Charls számított. Éva igyekezett közeli képeket készíteni. Amikor elkezdődött a második félidő, Éva kisietett a kocsijához, átmásolta, majd szétküldte társainak a képeket.

A kupát nem a laboratórium csapata nyerte meg, de emiatt nem fájt a fejük. Sokkal fontosabb dologgal voltak elfoglalva. A fekete furgonban ültek, nem messze a sportpályától, és türelmetlenül várták társaikat.

Mind a hat játékos címét sikerült felderíteniük, közülük négyük nevét is megtudták. Két esetben a követett személy nem használta a kapucsöngőt, kulccsal jutott be a házba, ahol lakott. De ez nem okozhatott gondot a csoportnak.

Másnap a két ismert címhez egy-egy felderítő érkezett. Leparkoltak a célszemély házával szemben, és türelemmel megvárták, amíg a célszemély munkába indult. Előző este feljegyezték a két ház postaládáiról a házban lakók nevét. Az egyik házban nyolcan, a másikban négyen laktak. Éjszaka az okiratokkal foglalkozó társuk minden lakó számára készített egy küldeményt, amelyeket a felderítő magával vitt. Amikor a célszemély kilépett a házból, a felderítő odalépett hozzá, és megszólította:

– Jó reggelt uram. Kérem, legyen segítségemre. A Polgármesteri Hivatal köztisztasági részlege a ház összes lakóját meg szeretné hallgatni az utca takarításával kapcsolatban. Azzal bíztak meg, hogy a meghívókat személyesen adjam át. Megtudhatom, kit tisztelhetek önben?

A férfi megmondta a nevét. A felderítő a nála lévő táskából kivett egy borítékot, és a férfi kezébe nyomta.

– Nagyon hálás vagyok a segítségéért. Minden jót kívánok.

A másik férfi esetében is ezt a módszert alkalmazták. Nagy lépést tettek meg. Hat olyan személynek a nevét és lakcímét derítették fel, akik a genfi SWISMAD gyógyszergyár kutatólaboratóriumában dolgozott.

A következő napokban meg kellett ismerniük a hat férfi életvitelét. Mikor indulnak és térnek haza a munkából. Milyen a családi életük. Amennyiben nősek, a feleségek életvitelét is górcső alá vették. Kik a barátaik, mik a hobbijaik. Van-e titkos nő vagy férfi kapcsolatuk, és ha igen, a felderítést ezekre a személyekre is kiterjesztették.

Este Charlsnál gyűltek össze, hogy megbeszéljék, hogyan kezdjenek hozzá a személyek megfigyeléséhez. Nyilvánvaló volt, képtelenség mind a hat célszemélyt egy időben megfigyelni. A figyelő csoport nyolc tagból állt, és hat kocsi állt rendelkezésükre. Nem rúgták fel azt a szabályt, hogy kettesével dolgozzanak. Ebben az esetben viszont csak négy célszemélyt tudnak követni egyszerre, nem beszélve arról, hogy nem marad kocsijuk a cserékhez. Ahhoz viszont, hogy a célszemély ne vegye észre, hogy követik, minimum két kocsinak kell váltania egymást. Addig osztottak szoroztak, amíg arra jutottak, hogy naponta két célszemélyt fognak követni. Lassabban, de célratörőbben akartak eljutni a megfelelő személyhez. Ilyen módszerrel három kocsi áll a rendelkezésükre. Ez a szám már elegendőnek látszott arra, hogy a célszemélynek ne tűnjön fel, hogy a nyomában vannak. Amíg a célszemélyek a munkahelyükön dolgoznak, a lakásaikba és gépkocsijaikba lehallgatókat telepítenek.

Évának könnyebb dolga lesz, nem kell tovább kutatnia a kutatólaboratórium dolgozói után. A fényképek alapján könnyebben megismerkedhet velük az étteremben vagy akár a gyár parkolójában.

A hatos számot viselő ügynök volt a számítógép szakértő. Most, hogy végre a hat férfinak ismerték a nevét és pontos címét, igénybe vehette az Internetet és az egyéb, számítógépen megszerezhető adatbázisokat.

A következő éjszakán Hatos az alábbiakat állapította meg a hat célszemélyről:

Johanes Krieg, 42 éves, nős, felesége Elizabeth. 12 éves fiuk van. A helyi atléta klub tagja. Egyetemista kora óta rendszeresen bridzsezik. Tizennyolc évvel ezelőtt végzett a berni egyetem kémia és fizika szakán.

Otto Burger, 38 éves, nőtlen, özvegy édesanyjával él. Berlinben végezte el az egyetemet, biokémia szakon. Él-hal a sportkocsikért, a genfi autó-motor klub tagja. Tíz éve él Genfben.

Jean Michel Torres 30 éves. Franciaországban született, a Sorbonne-on szerzett diplomát gyógyszervegyészeti szakon. Nőtlen. A helyi természetvédő egyesület tagja.

Andreas Kruger 49 éves, elvált, két felnőtt korú gyermeke van. A berni egyetemen végzett kémia szakon.

Wolfgang Schmidt 51 éves, német állampolgár. A berlini orvosi egyetemen végzett. Nős, felesége szintén orvos, a lakóhelyükhöz közeli Poliklinikán dolgozik családi orvosként. Két gyermekük van. Egyikük Bernben jár egyetemre, a másik középiskolás, szüleivel él.

Thomas Rouge 28 éves, Genfben született. A helyi gimnáziumban érettségizett, majd a helyi Műszaki Főiskolát végezte el. Nőtlen. Egyedül él.

 

A következő két hétben a figyelőcsoport az alábbiakat állapította meg Johanes Kriegről és Otto Burgerről:

Johanes Krieg hihetetlenül pedáns ember volt. Reggel pontosan fél nyolckor lépett ki az utcára. Beült régebbi típusú Mercedes kocsijába, és tizenhét perc alatt ért a SWISMAD gyógyszergyár kapujához. A kapus bekukkantott a gépkocsiba, biccentett a fejével, majd a kezében tartott távkapcsolóval működésbe hozta a kapusorompót. A Mercedes behajtott a gyár területére. Délután öt óra öt perckor Krieg Mercedese kihajtott a gyár kapuján. Hétfőn, szerdán és pénteken a helyi sporttelepre hajtott, ahol futóedzéseket tartott. Ezeken a napokon fél nyolckor ért haza, egyébként munka után egyenesen haza hajtott. Péntek és Szombat este baráti társasággal bridzsezik a lakásában.  

Felesége nem dolgozik, a háztartást vezette. Gondoskodik fiúk ellátásáról és neveléséről. Reggelente az asszony viszi a gyermeket a lakóhelyüktől két sarokra lévő iskolába, és a tanítás után hazakíséri. Amíg a gyermek iskolában van, Kriegné vásárolni jár. Ha az időjárás megengedte, hétvégeken Krieg a fiával labdarúgó mérkőzésekre jár.

 

Otto Burger kanári sárga Opel sportkocsival járt dolgozni. Munka után kocsijával elhagyja a várost. Követése nehézséget okozott, mert a csoport rendelkezésére álló gépkocsik nem tartoztak egy súlycsoportba Burger sportkocsijával. Képtelenek voltak a Burger által diktált tempót tartani. Ezért helyzetjelzőt rejtettek el a kocsijába, hogy ha eltűnne a szemük elől, tudják, merre jár. A két hét alatt semmilyen kapcsolatára nem derült fény.

Rendszeresen felkeresi a genfi autó és motor klubot. Özvegy édesanyja minden nap hosszú sétát tesz, egészen az Angol Kertig, ahol két, vele nagyjából egykorú úrral szokott találkozni. Az urak egyetlen egy esetben sem kísérték haza özvegy Burgernét.

 

A figyelő csoport tagjai egyetértettek abban, hogy Johanes Krieg alkalmatlan a feladat ellátására. Példás családi életet él, rendszeresen sportol. A hétvégi bridzs partikat filléres tétekben játsszák, tudták meg a lehallgató készülék segítségével. Az is nyilvánvaló volt, hogy feleségével kiegyensúlyozott házasságban él.

Otto Burger több reménnyel kecsegtetett. A kocsijába rejtett helyzetjelző által sugárzott adatok szerint, rendszeres látogatója volt a Genftől 150 kilométerre található kastélynak, amely a domboldal szélén épült. Szűk betonút vezetett a kastély kapujához. Charls társával, Kettessel, amikor Burger a kastélyban tartózkodott, felhajtott a kastély kapujához. Őrt nem találtak, és nem volt sem csengő, sem más eszköz, amivel jelezni tudták volna, ha beljebb akartak volna jutni. Nem tehettek mást, visszahajtottak a főútra, és a kocsit a közeli motel parkolójában hagyták. Aztán gyalogosan indultak neki a meredek útnak, egészen a kastély vaskapujáig. Két órát kellett várniuk, míg valaki elhagyta a kastély területét. A volánnál ülő ismeretlen férfi távkapcsoló segítségével hozta működésbe a kaput, amely méltóságteljes lassúsággal nyílt ki, és adott utat a távozónak.

Charls és társa először arra gondolt, megpróbálnak a kerítésen keresztül bejutni a kastély parkjába, de hamar lemondtak tervükről. A vaskapu legalább 4 méter magas volt, mindkét szélén, a  kőoszlopok tetején kamera pásztázta a környéket. Kettes néhány száz métert gyalogolt a kerítés mellett, olyan helyet keresett, ahol bejuthatnak. Bár kamerák nem voltak, de négy morgó és vicsorító dobermann kutya igen, amelyek arra vártak, hogy fogaik közé kaphassák a betolakodót.

Nem tehettek mást, visszavonultak. Másnap, a figyelő csoport egyik tagja a Polgármesteri Hivatalban kikérte a kastély helyrajzi számát, és annak segítségével, az ingatlan nyilvántartásban megtudakolta a kastély tulajdonosának nevét. Képzett ügynök volt, az arca fikarcnyit sem rezdült meg, amikor közölték vele, a kastély tulajdonosa Otto Burger.

A hír hallatán az ügynökök azon törték a fejüket, vajon miért dolgozik valaki a híres gyógyszergyár kutatólaboratóriumában, ha ilyen értékes ingatlan van a tulajdonában. Mindnyájan egyetértettek abban, ki kell deríteniük, mire használja Burger a kastélyt. Minden mást felfüggesztettek, mind a nyolc ügynök erre a feladatra összpontosított.

A következő hajnalban, az elektromos kütyükben járatos társuk felmászott arra a villanyoszlopra, amelyről a kastélyba vezettek a villanykábelek. A kastély kábeleit működésképtelenné tette. A kastély összes fénye egyszerre hunyt ki. Félóra elteltével útnak indult, a helyi Elektromos Művek matricájával ellátott szerelő kocsi, amelyben két, kezeslábasba öltözött figyelő várta, hogy bejusson a kastélyba. Korom sötét volt, amikor a hatalmas bejárati kapuhoz értek. Éktelen dudálásba kezdtek, a kocsi reflektorával is villogtak, jelezve, sürgősen be akarnak jutni a kastélyba. Nem kellett sokáig várniuk, a vaskapu kitárult előttük. Vajon mivel működtették, ha nincs áram a házban? Felhajtottak a sötét úton a kastély főbejáratához, ahol személyesen Otto Burger várta őket, hatalmas elemlámpával a kezében.

– Jó estét, uram, – köszönt Charls a kastély tulajdonosának. – Az Elektromos Művektől jöttünk, hogy kijavítsuk a hibát.

– Jobban is csipkedhették volna magukat,- morgott Burger.– Hol akarják kezdeni?

– Szeretnénk látni az épület biztonsági kapcsolóit. Ha viszont nem ott van a hiba, kénytelenek leszünk aprólékosabb kutatásba fognunk. De előtte szeretnék valamit kérdezni. Ha az egész épületben nincs áram, hogy tudta kinyitna a nagykaput?

– Azt külön generátor működteti. Mivel nincs más kijárata a kastélynak, gondoskodnom kellett róla, hogy veszély esetén be és ki lehessen jutni.

Burger lekísérte a két ügynököt az alagsorba, ahol a folyosón volt a kastély fő kapcsolótáblája. Kinyitották a biztosító tábla ajtaját, és belemerültek a hiba keresésébe. Burger rövid ideig ott vesztegelt mellettük, de néhány perc múlva megunta az ácsorgást, elindult felfelé.

– Ha befejezték, jöjjenek fel. Ott megtalálnak.

– Így lesz uram,- válaszolta Charls.

Mindkét ügynök jól tudta, amíg a betonúton található villanyoszlopon nem hozzák rendbe a hibát, nem lesz áram a kastélyban. Néhány percig piszmogtak a kapcsolótáblánál, aztán fölfelé indultak.

– Sajnos, nem a kapcsolótáblában van a hiba, uram. Úgy gondoljuk, valahol a kastélyon belül keletkezhetett rövidzárlat. Hány helysége van az épületnek? – kérdezte Charls.

– Fogalmam sincs, – legyintett mérgesen Burger. – Három emelet, és ki tudja hány helység emeletenként. És akkor még nem beszéltem sem a konyháról, sem az egyéb kisegítő helységekről. Lehetetlen feladat, ha mindegyiket meg akarják nézni.

– Nézze, uram. Önnek kell eldönteni, szeretné-e, hogy legyen áram az épületben, vagy sem. Ha igen, csak úgy tudjuk megoldani, ha helységről helységre járunk. Tudja, néha egy kiégett villanykörte is okozhat olyan rövidzárlatot, amely miatt az egész ház sötétségbe borul.

Burger arcán látszott, hogy vívódik. Végül döntésre jutott:

– Az lesz a legjobb, ha reggel jönnek vissza. Akkor nyugodtan végigjárhatjuk az összes helységet. Ma éjszaka megleszünk a kézi lámpáinkkal is.

– Rendben van, ahogy gondolja. Holnap reggel visszajövünk. Jó éjszakát.

A két ügynök elindult a kastély kapuja felé. Amikor odaértek, ismét dudáltak, a kapu kinyílt, aztán  bezárult mögöttük. Beszálltak a szerelő kocsiba, és elindultak a főút irányába. Leparkoltak, aztán gyalogosan, az út menti fák takarásában visszamentek a kastély kapujához. Sejtették, nem véletlenül hajtotta el őket Burger.

Nem kellett sokáig várniuk. A kastélyból hangos beszéd és káromkodás hangja szűrődött ki. Legalább húsz ember igyekezett a főkapu irányába. Férfiak és nők vegyesen. Mihelyt közelebb értek a két ügynök leshelyéhez, ki tudták venni az emberek arcvonásait. Meglepve látták, hogy nők és férfiak vegyesen, félig kigombolt ruhákban, sietősen hagyják el a kastélyt. Nyilvánvaló volt, hogy az áramkimaradás valamiben megzavarta őket. Néhány férfi italos üveget szorongatott a kezében, azzal kínálták a mellettük haladó nőket. Ahogy az italos társaság elhagyta a kaput, a betonúton parkoló kocsijukhoz igyekeztek.

– Engem egyáltalán nem érdekel, hogy az éjszaka kellős közepén kell elmennünk, – sipákolta az egyik nő. Én akkor is teljes tarifát számolok fel,- és nekidőlt a mellette haladó férfinak.

– És akkor én mit mondjak? A futam kellős közepén zavart ki a főnök a szobából. Nem értem, miért zavarta, hogy nem volt villany? Amit kellett, fény nélkül is megtaláltam volna,- mondta társának, miközben elejtette a kezében lévő pezsgős üveget. A felpattanó üvegszilánkok egyike megsértette az előtte haladó nő kezét. Az asszony felsikított.

– Úristen! Vérzek! Hol találok ebben a sötétségben segítséget?

Nagy nehezen sikerült a kiabáló nőt betuszkolni a kocsiba. Öt perc elteltével valamennyi kocsi elhajtott.

Charls és társa azt mérlegelték, ne használják-e ki, hogy nyitva van a nagykapu, amin keresztül belóghatnak a kastélyba. Végül arra jutottak, túl nagy veszéllyel járna, a kutyák nyomban felfedeznék őket. Beültek a kocsijukba, és visszahajtottak Genfbe. Társaik türelmetlenül, egymás szavába vágva várták Charlsék beszámolóját.

A Hármas számot viselő nő felállt a székéről, és azt kérdezte:

– Vajon mi lehet az oka, hogy a kastélytulajdonos, aki szerintetek nyilvános házat üzemeltet a kastélyában, nappal kutatóként dolgozik Svájc leghíresebb gyógyszergyárában? Gondoljátok, hogy a pénz miatt teszi?

– Miért ne? Attól, hogy valakinek kastélya van, még nem jelenti, hogy gazdag is. Lehet, hogy csak örökölte,- állította Ötös.

– Meglehet. De a pénzszerzésnek miért ezt a módját választotta? – fűzte tovább a gondolatot másik társuk. – Hiszen jó fizetést kap a gyárban. Nincs családja, akiről gondoskodnia kellene. Szerintem, itt valami nem stimmel. Nem a pénz miatt csinálja. Valahogy utána kéne néznünk  szexuális szokásainak.

– Mire gondolsz? – kapta fel a fejét Charls.

– Lehet, hogy bordélyházat tart fenn. De ez csak egy ötlet. Ha ez igaz, talán a mi céljainknak is megfelelne.

– Rendben van. Lányok. Ki vállalja közületek, hogy közel férkőzik hozzá? Azt is vegyétek számításba, előfordulhat, hogy bevisz a kastélyba, és munkába állít.

Mind a ketten jelentkeztek. Charls elővett egy érmét.

– Fej vagy írás?

Hármasra esett a választás.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s