Szuráni előkészület

0

szerző: Unti Ildikó

A teherautók kabinjai helyébe páncél kabinok kerültek és a kibucokban, városokban, falvakban létrehozták a biztonsági őrséget, főképpen az éjszakai órákra. Mivtachimban a mindennapi élet feladatainak eleget téve felmerült a kérdés, hogy mit csináljanak? Megtartsák-e Mivtachimot, vagy északon egy új kibucot létesítsenek? Áskelontól északra, 5 km-re volt egy angol kísérletező állomás. Ezt a helyet gondolták Mivtáchim felépítésére. Ma ezen a helyen Kfár Szilver néven iskola létesült.

A Hánoár Hácioni mozgalom emberei, valamint az egyiptomi fogságból visszatért chaverok ismét felakarták építeni a lerombolt Nicanim kibucot. Így próbaidőre csatlakoztak Nicanimhoz, hogy aztán a gyakorlat döntse el: Mivtáchim önálló kibuc marad-e, vagy egyesülnek Nicanimmal?

Párhuzamosan ebben az időben parancsba kapta Mivtáchim, hogy az elhelyezett aknákat fel kell szedni. Már tízegynéhány aknát felszedtek, amin Hosszú és Icik dolgoztak. Hosszú — Glézinger József — a fegyverraktár vezetője is volt. Egy rossz pillanatban — tévedésből — félrelépett és egy aknára taposott. A robbanás hallatára kiszaladtak a kibucból és ott találták Hosszút, súlyosan megsérült. Az akna elvitte az egyik lábát, a másikat pedig a szilánkok roncsolták szét! Beszállították a negevi kórházba. Itt rögtön megoperálták, de mivel óriási vérveszteséget szenvedett, néhány nap múlva meghalt. Ő volt a harmadik áldozata Mivtáchimnak!

Ezután rohamosan közeledett az idő Mivtáchim felszámolásához. A criffek szétszedése és az elmozdítható dolgok szállítása volt a feladat, majd elindult a caraván északra, Nicanimba. Nehéz volt megválni a helytől, ahol néhány évet töltöttek. Jó és rossz emlékekkel vegyesen hagyták el és közben sokan sírva fakadtak. Az elesett chavért Tel-Avivba, a “Náchlát Jicchák”-i katonai temetőbe vitték át, ahol ma is nyugszik.

A teherautó többször fordult azokkal, akik a felszámolás után a dolgokat Mivtáchimból Szurániba vitték. Szuráni Nicanim területének egy részén terült el. Ugyanis a mivtáchimi chaverok két csoportba lettek osztva: akik a Negevben rakták fel a dolgokat a teherautóra, valamint akik Szurániban lerakták az autókról. A szétszedett criffeket újra fel kellett állítani, amihez azonnal hozzá is kezdtek. Elsők között a “cheder ohelt” /ebédlőtermet /állították össze, majd az arab házban az áthozott ágyakat és ládákat rendezték el. Fel kellett építeni a “juhodát” /juhakolt/ a juhoknak, hiszen néhány százan voltak a negevi “vételezettek”.

Felépült a tehénistálló is,mivel Chederán szintén voltak ingóságaik,amiket át kellett hozni a felszámolás után.Így azonos időben vittek át mindent Szurániba.

Szurániban a mivtáchimi fiatal házaspárok éltek, s minden család criffromban /faházakban/ lakott. A gyerekes családok és az özvegyasszonyok a gyerekekkel Kfár Smárjáhuban éltek. Ugyanis Szurániban nem voltak meg a feltételek a kisgyerekek életviteléhez. A férfiak egész héten Szurániban, egy nagy arab házban laktak az első emeleten lévő teremben. A földszinten volt egy kútház. Ez az arab kút solerral/ olaj/ működött. A vaskereket vastag bőrszíj kötötte össze a szivattyúval, s ez a szivattyú nyomta fel a vizet a tetőn levő víztartályba. Így ez adta a nyomást a vízvezetékekbe. A kút olyan zajjal és erővel dolgozott, hogy a betonház falai beleremegtek.

Hogy mivel foglalkoztak az emberek?

A házak előtt konyhakertészet díszelgett és olyan zöldféléket is termeltek, amelyek egyúttal a tehenek élelmezését is bíztosította :pl. lóherét, öntözött zöldféléket, stb… A szántás, boronálás, kaszálás után kocsira rakták a betakarítást. Minden munkálatot — a szántástól a fuvarozásig — öszvérekkel végeztek. Smulik volt a felelős az istállóért, az öszvér-, és lóállományért. Egy traktorral is rendelkeztek, ami hajtotta a kutat, valamint a mezei munkákat könnyítették meg vele.

Az új nicanimi helyet egy régi kiszáradt narancsos helyére építették fel./1950/ A száraz fákat a traktor segítségével kihúzták a földből, majd az öszvérek elhúzták egy kijelölt helyre, ahol elégették.

Ezután megkezdték az új narancsos létesítését és csemetefákat ültettek. Minden munkát saját erejükből végeztek. A gárda felépítése, összetétele továbbra is megoszlott: akik Szurániba kezdték munkájukat a mivtáchimi chaverokból, az egyiptomi fogságból visszatérő nicanimiakból, valamint egy fiatal csoportból tevődött össze, akik akkor érkeztek Magyarországról. A mozgalom keretén belül egyenesen Nicanimba lettek irányítva. Így indult el együttes munkával az új Nicanim kibuc felépítése.

Nicanim távol volt a zsidó településektől, a legközelebbi kibuc keletre Negba volt, észak-keletre pedig Beér Tuvia és Kfár Várburg helyezkedtek el. Délre csak a Negevben volt néhány kibuc. A legközelebbi városok Röhovot és Rison Löcion voltak. Ekkor még Askelon, az arab Migdál városnéven  volt, s Ásdod nem is létezett. Ugyanígy sem a környező falvak, sem a mosávok. Szurániból minden péntek délután a férfiak Kfár Smárjáhuba  /Herzlia mellé/ utaztak a családjukhoz, s vasárnap reggel jöttek vissza dolgozni.

Mikor az első gyerekház és néhány lakóház újra felépült, a két részből álló Nicanim egyesült. Ismét megindultak az átszállítások, úgy Szurániból mint Kfár Smárjáhuból. Az egyesítés napján még felállították a facriffből a “heder ohelt” is. A criffonokat nem szedték szét, hanem egyben szállították át. Így még azon az éjjel mindenki a saját criffonjában aludt.

Az építkezések a lakóházakra és a gazdasági épületre terjedtek ki. A gyerekházak ugyanabban a stilusban épültek, mint a régiek. Így a régi nicanimi gyerekek nem érezték a különbséget a helyet illetően. Délután, munka után, a gyerekeket az anyákkal együtt vitték a mezőre a lovaskocsin: ez volt a különleges szórakozás a kicsinyeknek!

Az első sávuoti ünnep. Smulik a lovon 1951 002
Az első sávuoti ünnep. Smulik a lovon 1951

A gazdaság szépen fejlődött. A szőlősorokban beszántották a földet, s a szüret idején “egyes” lovaskocsin vitték a sorok között az üres ládákat. Visszafelé ugyanígy, kétkerekűn: de már telten. Kétszer egy héten jeget és kenyeret hozott Smulik a lovaskocsin a Migdálból,/ mai Askelon / valamint később, amikor a gyerekházak már álltak, a mosásra váró ruhákat is így szállították. Az Oliver nevű traktorral a szántást végezték. Az öszvér-, és lóállományért  Smulik volt továbbra is a felelős.

A kibuc egymás után fektetett be anyagilag a termelő berendezésekbe. Így újabb és újabb traktorokat vásároltak és különféle felszereléseket a mezei munkákhoz. Ezután már csak néhány öszvért és lovat tartottak meg a házkörüli munkák elvégzésére. Mivel a munkák lecsökkentek a lovas-állománnyal együtt, Smulik teherautóra került.

Smulik a teherautójával -1951- 002
Smulik a teherautójával -1951

A teherautóval sokféle munka hárult rá: pl. a tej szállítást és a zöldség -ellátást biztosította, vlamint a széna és szalma-bálák szállítását. Egészségügyi vonalon: idősek, betegek szállítását a kórházakba, szülésekre való bevitelt stb…

A gazdaság növekedésével az autópark is gyarapodott. Így a “Willis” tender felváltotta a teherautónak azt a munkarészét, a mely a házkörüli munkákat foglalta magába. Ezen az autón dolgozott tovább Smulik és így lett az úgynevezett “házi sofőre” a kibucnak.

Folyt:  Smulik katonai parancsnoksága alatt

Hozzászólás