Vitaindító – olvasói vélemények

1

Müller Ferenc írása

Tisztelt Szerkesztőség!

Talán lerágott csont, de az érzéseim, kérdéseim további magyarázatot kívánnak. Igyekeztem a vitát nyomon követni, de abban nem leltem meg a választ. Én nem vitatkoznék, mert nem szoktam rabbival vitázni, rabbikkal meg végkép nem. Azt gondolom, most sem ezt teszem.

Első olvasatra sem értettem már, hogy tud valaki így megnyilvánulni, főleg, mivel egy nyugállományú tábornokról van szó. Mintha semmit se értene a katonaság lényegéből. A hadseregek sehol nem golyófogókat képeznek és a világ egyik legjobban felkészített hadserege éppen az izraeli. A kiképzéseknek az a célja, hogy a civil embereket felkészítsék és mind több esélyük legyen felvenni a harcot. Hogy a kockázatokat és a veszteségeket minimalizálják. Golyófogónak azokat nevezném, akiket csak úgy kihajtanak a harcmezőkre, mint például a munkaszolgálatosokat.

Azt gondolom, mindenki követhet el hibát. Ezzel még igazán semmi baj nem lenne, bárki tévedhet, használhat rossz szavakat, amivel akaratán kívül is megbánthat másokat. Eddig is hallhattunk elég kiszólást, elszólást. De az már nem járja, hogy ezt nem képes valaki belátni.

Ebben a történetben azonban igazán fura az, hogy egy másik ember egészen bántó megfogalmazásokkal próbálja ezt az egészet megmagyarázni. Ráadásul a közösség prominens személyiségeiről van szó és mivel a hitközség nevében semmilyen más megnyilvánulást nem olvashattunk, ezért úgy vélhetjük, ez a hivatalos állásfoglalás is. Pedig ez a levél félreérthetetlenül megsérti azokat, akik nem is olyan rég még e közössége tagjai lehettek. Minősít és degradál.

A cikk olyan ellenőrizhetetlen szavakat ad a szánkba, sőt az egész izraeli fiatalság szájába, amik az én olvasatomban csakis sértésként foghatóak fel. Fogadjuk el, „lépten-nyomon” van ilyen. Én akkor is szeretném hinni, hogy ha valaki úgy nyilvánul meg, hogy ő nem zsidó, hanem izraeli, az nem tagadja meg a zsidóságát, hanem azt nyilvánítja ki, hogy ő több, mint zsidó. Ő még izraeli is, aki követi azok példáját, akik annyi áldozattal teremtették meg az államalapítás lehetőségéből és tartották fent mind a mai napig minden arra rászoruló zsidónak a menedékét. Mert igaz, a jelenlegi Izrael nem létezne a világ bűntudata nélkül, de az is igaz, hogy ez a bűntudat nem lett volna elég, az önfeláldozó, harcos pionírok ezrei nélkül. Akik emlékét szintén megbántja ez a levél. És azt is le kell szögezni, valóban, a diaszpóra nélkül nem lehetne a jelenlegi Izrael, de Izraelt már nem a jelenlegi galut tartja életben. Mindjárt egész más az értelmezése az egésznek.

Felmerül az a kérdés is, ha Izrael nem tud önálló lenni, akkor vajon a Magyarországon élő közösség mennyire képes erre. A közösségek érthető módon nem tudják fenntartani az infrastruktúrájukat. Sokkal jobban ki vannak szolgáltatva a magyar államnak, mint Izrael a világnak. Arról nem is beszélve, hogy az a közösségi vagyon, amivel a magyarországi zsidóság gazdálkodik, azon ősök vagyona is, akiknek leszármazottai a világ más országaiban élnek már.

A számháborúra nem térnék ki. Tisztelem a közösségek építését. Még akkor is, ha ebben leginkább az önigazolást látom és nem a tömegek megszólítását. Mert igaz, Izraelben sem, de Magyarországon sem minden zsidó a tóra szerint értelmezi és éli meg a zsidóságát.

Ezeket a megnyilvánulásokat is csak sértésnek érzem.

Valamint egy súlyos tévedés. Aki nem Magyarországon él, az is tudja, most van a 60. évfordulója (nem a 71.) Magyarország utolsó háborújának, amelyben egyes közösségekben zsidók és nem zsidók vállvetve harcoltak a függetlenségért, miközben más helyeken pogromok voltak. Arra nem is térnék ki, hogy 2006-ban a jelenlegi kormánypártok által gerjesztett utcai zavargások miatt napokig nem voltak nyugodtak az éjszakák Pest belvárosában.

De mondom, mindezek érzések és kérdések, amelyekre a vitában nem kaptam kimerítő választ.

Szerelemmel szeretni Izraelt?
Megéltem én már szerelmeket és csalódásokat is, de ha valaki csak sérteni tud, az számomra nem szerelem.

Ezek a kérdések egy olyan emberben fogalmazódtak meg, akinek élete fél éve egy kudarcos kísérletbe fulladt, emiatt megbántott, csalódottságban él újra a galutban, de megtapasztalt egy új érzést is: honvágya van.

 

kép: IDF blog

Előzmények: link

1 komment

  1. 👍🏻

    “Új Kelet live” ezt írta (2016. augusztus 15., hétfő):

    > Új Kelet online posted: “Müller Ferenc írása Tisztelt Szerkesztőség! Talán > lerágott csont, de az érzéseim, kérdéseim további magyarázatot kívánnak. > Igyekeztem a vitát nyomon követni, de abban nem leltem meg a választ. Én > nem vitatkoznék, mert nem szoktam rabbival vitázni, r” >

Hozzászólás