Katonának lenni (vagy nem lenni) I. – Kertész Soma

1

Silló Sándor/ujkelet.live

Nem szeretek a riportalanyaim elé tolakodni, de most szükségesnek tartom.

Az alija és katonaság vitában nem foglaltam állást. Keveset tudok még Izraelről, még kevesebbet a magyarországi zsidó szervezetekről.

Inkább a vitás kérdések alanyairól írnék, azokról a fiatalokról, akik gyakorlati döntésekként élik meg a mi ideológiai vitáink tárgyát. Menni vagy maradni? És ha már alija akkor a katonaság…a vihart kavaró szó:

Golyófogó, vagy honvédelem? Hősiesség vagy szolgálat?

Szubjektív kitérőt teszek: Én mindíg pacifista voltam. A vietnámi behívójukat elégető hippik szellemi unokájának tartom magam. A Varsói Szerződés rámszabott bohóckodását a Magyar Néphadsereget is elkerültem. Nem gondolom, hogy a harc békéhez vezethet. Ideges, törékeny tűzszünethez legfeljebb. De itt Izraelben már sok mindent másképp gondolok.

A jeruzsálemi buszmegálókban állva mindig körül nézek, van e a közelben fegyveres. Nem az a fontos, hogy engem megnyugtasson a jelenléte. Inkább, hogy azt, aki ott áll esetleg mellettem, sötét gondolatokkal a fejében blokkolja. Nem csak a vállon lógó fegyver, hanem a határozott nyugodt viselkedés, ahogy az a fiú vagy lány ott áll közöttünk…

Romantikus alkat vagyok; irigylem tőlük ezt a hétköznapi hősiességet. Lehet hogy egyszer majd robotok védik Izraelt, de a személyes heroizmussal való mindennapos találkozást ez nem pótolja majd.

Nem golyófogóknak látom őket inkább pajzsnak. (Csak egy szinoníma és máshová vezet a vita…!)

Pajzsnak, gondolom őket, ami közénk és a félelmeink közé áll. Úgy sejtem, ezt ők is érzik és őket is megerősíti! Ezek után izgatottan vártam az interjúkat.

Ha leszkandereztük mindazt, ami nekünk fontos. Ha vitáinkkal tisztáztuk a harcos hovatartozásunkat, identitásunkat és identitás zavarunkat, akkor végre forduljunk a gyerekeink felé és kérdezzük meg őket mit gondolnak erről.

Igérem, meglepő történetekkel szolgálok majd…

Izraeli katonák - fotó/internet
Izraeli katonák – fotó/internet

Soma édesapja Izraelben született, de ő Magyarországon nőtt fel. Két öccse van. Amióta az eszét tudja téma a családban Izrael és az alija. Amikor hősünk Magyarországon túl volt az érettségin, a család összecsomagolt és Beer Sheváig meg sem állt. Ez augusztusban történt – még nincs egy éve, de Soma már a harmadik hónapját nyomja az izraeli seregben.

Megszületett a döntés, alija, irány Izrael! Tájékozódtál, készültél Izraelből? Kultúra? Történelem? Szokások? Nyelv? Katonaság?

– Nem nagyon. Tudtam, hogy van sorkatonaság, azt is, hogy női sorkatonaság is van. A legfontosabb információ az volt, hogy Izraelben jobbak az egyetemek, de arra is rájöttem, hogy BSC csak héberül van. A villamosmérnök szakon, és a művészeti BA karokon van angol oktatás, de a kémia, vagy a biológia szakon, amit én szeretnék tanulni, nincs. Két év, nyolc hónap a katonság, így viszonylag sok idő eltelik az érettségi és az egyetemi felvételi között. Sőt előtte nekem még lesz egy különbözeti vizsga is. Ez még plusz egy év. Az is megfordult a fejemben, hogy hivatásos katona leszek. Ha már ennyi idő elmegy rá, miért ne. Az sem zavarna, hogy a választott célomtól eltávolodnék, ha érzem, hogy valami értelmeset csinálok.

Éreztél etikai felelősséget mikor soroztak?

Nem éreztem, de most érzem. Sorkatonaság nélkül Izrael már elég sokszor elbukott volna. Ahhoz, hogy ilyen jó egyetemek, világvezető technológia és nagyon jó életkörülmények legyenek, ahhoz meg kell védeni az országot, különben olyan közel-keleti ország leszünk, mint akármelyik másik, totális anarchia. Nem túl erkölcsös dolog csak az ország értékeit használni, de a katonaságot megúszni. Ez már a bevonulás előtt derengett.

Az nem fordult meg a fejedben, hogy jobb lenne kihagyni ez az egészet, megúszni?

– Megfordult a fejemben, de vonzott, hogy a katonaságban nagyon sok lehetőség van tanulni. Én például harctéri mentős szerettem volna lenni. Csak a hébertudásom miatt még nem kerülhettem oda. Ezt négy havonta lehet feljebb húzni, úgyhogy lehet, hogy még összejön.

Ez kamaszos kalandvágy, hogy kipróbáld magad éles helyzetben?

– Egyrészt, másrészt ez egy praktikus tudás, hogy bármilyen helyzetben tudok életet menteni. Aztán lehet az ember gépjárművezető. Jogosítványom van, de ha a katonaságnak szüksége van sofőrökre tizenkét tonna feletti gépjárművekhez, akkor megtanítják, és kapok hozzá speciális jogosítványt. És persze hozzá rengeteg tapasztalatot. A katonaságnak társadalmi kiegyenlítő szerepe van. Ha nincs érettségid, akkor jelentkezhetsz egy kurzusra, ami fél év, de annyival tovább kell szolgálni. Ha anyagi problémáid vannak, abban is támogatnak, sőt volt rá példa, hogy egy önként jelentkező arab származású katonát kitagadott a családja, akkor kapott helyet egy katonaházban.

Ezeket a lehetőségeket tudtad már a bevonulás előtt is? Keresni kellett az információkat, vagy a seregben házhoz jöttek?

– Előtte nem sokat tudtam. Mikor bekerültem, kérdezősködtem is, de mivel olék vagyunk, (új betelepülők) külön eligazítást is kaptunk a lehetőségeinkről.

.Milyen lépéseket teszel, hogy oda kerülj, ahova szeretnél?

– Tanulni kéne héberül nagyon!

Csak ezen múlik?

– Igen, a pszichológiai stabilitási értékem a legmagasabb, az IQ-”dapar”-om (az IQ érték katonasági megfelelője) is… Csak a héber…

De ha négy hónap múlva megugrod a szintet, akkor átvezényelnek?

– …legalábbis akkor már átkérhetem magam, elbírálják, és lehet, hogy átvezényelnek.

Tehát például, ha műszaki egyetemre akarok menni, akkor kérhetem magam egy műszaki alakulatba?

– Kérheted. Ők pedig mérlegelik, hogy szükség van-e rád az előző helyeden, mennyire vagy pótolható, és hogy kellesz-e az új helyen. Szóval elvileg igen, aztán vagy bejön, vagy nem. Egyébként minden bázis elhelyezésen megkérdezik, hogy mit tanultál, mik a végzettségeid, mi a szakmád, ha valaki kész szakemberként érkezik. Ha valamilyen szakemberre szükség van, akkor a képzés költségeit a sereg állja, sőt, ha ez egyetemi képzés akkor is, de akkor azt pluszban rá kell húzni a katonaidőre.

Tehát azt is elképzelhetőnek tartod, hogy ha ez a két év nyolc hónap lemegy, innen folytatod az egyetemet, mint továbbszolgáló?

 – Igen, van lehetőség katonai ösztöndíjra, ez – azt hiszem – úgy néz ki, hogy egyetemista leszek, de előtte aláírok egy szerződést a sereggel, hogy az oktatásomat ők fizetik, de cserébe én egy adott időt leszolgálok pluszban. Ezt nem tudom még pontosan. Gondolkodtam is rajta, de a Bevándorlási Minisztérium áll 3 év egyetemi képzést 27 éves korig.

Ha ki akarod nyomozni, kihez kell fordulnod?

– Minden barátomnak a seregben van egy csomó ismerőse, hamar találnék valakit, aki ezt végigcsinálta, vagy csinálja éppen.

Ez csak a hadseregben használható szakirányú diploma lehet?

– Valószínűleg igen. Katonai ösztöndíjjal igen, de azt akár a két és fél éves szolgálat előtt, is el lehet végezni. Viszont aki harci alakulatban szolgált, annak szintén fizeti az állam az első 3 évet.

Hogy érzed magad?

A katonaság kényelmes hely, Izrael óriási pénzeket költ a katonaságra és a katonákra egyénenként is. Lehet lakni a bázison, vagy lehet bet hájálban (katona ház). Ez viszont csak akkor jár, ha száz kilométernél messzebb lakom a bázisnál. Az alap kiképzésen mi olék együtt voltunk, mert ez párhuzamosan nyelvtanfolyam is volt. Sok volt köztünk a hájál-boded – olyan fiatal, aki egyedül jött az országba, nem családdal, mint én. Ők katona házakban laktak, és onnan jártak be a bázisra ulpánra, meg kiképzésre. A kiképzés alatt egy héten egyszer hazamehettem.

Fegyveres alakulatnál szolgálsz?

– Jelenleg irodista vagyok, de nekünk is van kötelező feladatként bázisőrzés. Olyankor kapunk fegyvert, de nekünk alapvetően nincs. A kiképzés idején volt, hiszen az volt a cél, hogy eljussunk arra a szintre, hogy végső esetben, bárkit be lehessen vetni. Életemben akkor volt először fegyver a kezemben.

Nem volt semmi averzióm, nem vagyok pacifista.

– Az alapkiképzésen óvodásokkal voltam együtt… Olék vagyunk, tehát nem mindenki tizennyolc éves korában vonul be. A parancsnokaink meg nők. Meg kellett szoknunk, hogy ha egy százötven centis, huszonéves lány mondja visítva a parancsot, akkor is teljesíteni kell. Az idősebb 24-27 éves srácok viszont nehezen vették az akadályt, ahogy ezek a lányok üvöltöztek velünk: “Ne legyetek gyerekek! Nem az óvodában vagytok!” Ez elég kontrasztos volt. A mi csapatunk egy harmada francia volt. Tíz százalék “egyéb”: ausztrál, amerikai, magyar. A többi meg a szovjet utódállamokból. Volt olyan francia, aki azzal a mentalitással jött, hogy ő azt csinál, amit akar. Olyan, hogy fegyelem, meg parancskövetés… Csak, ha éppen kedve volt hozzá…

És aztán ezek az otthonról hozott különbségek az alapképzés végére eltűnnek?

– Ez az alapkiképzés végéig megmaradt. Aztán, ha harci alakulatba kerül valaki, akkor újabb kiképzés jön, ami gyakorlatilag folyamatos a leszerelésig. Addigra azért eltűnnek a különbségek. A harci felkészítés biztos szigorúbb, mint a mi alapkiképzésünk volt. Nálunk több csoport volt, a héber tudás szerint szétválasztva. Az első csoportfőnök az desszantos volt, ejtőernyős. Na, nála aztán volt fegyelem! A másik csoportban alig. Érezhető volt már a légkörön is. Szerintem az a fegyelem, amit az ejtőernyős megkövetelt, az tartható volt. A másik meg óvoda, az ovisoknak. A fegyelem a parancsnokokon, de a katonákon is múlik.

– Az egyik katonatársam nagyon szépen összefoglalta: vannak, akik valamilyen céllal jöttek Izraelbe, ezek tudomásul veszik, hogy katonaság van, és, hogy szükség van rá, sőt van közöttük olyan, aki pont azért jött, hogy katona legyen. Ők jól tűrik a fegyelmet. Erre jó péda az az amerikai katonatársam, aki otthon a collegeban felfüggesztette a tanulmányait. Eljött ide, mert harcos szeretne lenni, két év, nyolc hónapig. Aztán majd hazamegy és folytatja a tanulmányait. A másik típus, aki meg valami elől menekül. Ha be kell vonulni, bevonul, de nem fűlik hozzá a foga. Viszont még így is jobb itt, mint valahol máshol. Erre is tudok példát. Az egyik srác Moldovából menekült. Egyáltalán nem akart katona lenni. Semmi fegyelem. Azt csinált, amit akart. Nem tudták elérni, hogy kövesse a parancsokat. Ez a két szemlélet a fegyelemhez való viszony. Felismerhető ebből, hogy ki miért van itt.

A kedvenc sztorija is erről a furcsa felnőtté válásról szól. Az ulpánon a tanár megkérdezte az egyiküket:

– Átá mákír Kipá Ádumá? – Ismered Piroskát (piros sapkácskát)?

– Kipá ádumá??!! Kipá Bárzel !!! (Piros sapkácskát??!! Vas sapkát!!!) A Vaskupolát!!!!

(Vaskupola = Izraelt védő rakéta védelmi-rendszer. A hétköznapoknak és az „alapműveltségnek” a seregben már alapvetőbb része mint Piroska)

Címlap fotó: Kertész Soma – Silló Sándor/ujkelet.live

1 komment

  1. Egy jó hír a most (illetve a későbbiekben) leszerelő, 3 évet harcoló alakulatnál szolgáló katonáknak.
    Már októbertől (a felsőoktatási tanév kezdetétől) érvényes, hogy a fentiekben említett feltételeknek megfelelő fiatalok a Cahál költségén vehetnek részt felsőfokú képzésben, illetve szakmát adó oktatásban.
    Forrás: Yediot Ahronot

Hozzászólás