Rohanunk a… honnan-hova?

1

szerző: Flórián András

1956. december

Lili nagynéném a fiával és a férjével elhagyták Magyarországot. Anyám még egyszer és egyben utoljára megpróbálta elérni, hogy mi is csatlakozzunk az Izraelbe tartó Liliékhez. De apám hajthatatlan volt. Maradtunk és ezzel hosszú évekre ránk zárult – a rém szomorú barakk – a létező szocializmus.

1956 out 1957 in

’56-57 fordulója korszakhatár volt.  A zabolátlan terror Götterdämmerung-jának záróakordjai lassan lecsengtek. Magyarország belépett a legvidámabb barakk előszobájába, a fridzsider-szocializmusba.

Előzmények – 1944 október 15.

Anyám ekkor már Auswitzban volt.

Apám, Gottfried István, egy Flórián István névre szóló, kiváló minőségű hamis személyi igazolvánnyal a zsebében, Budapesten próbálta túlélni a poklot.

Az addig igen jól működő flóriánistvánság, egy ködös novemberi napon
Zátonyra futott. Apám többedmagával, pártszolgálatosok gyűrűjébe szorult.
A nyilasok egyenként ellenőrizték a körbezártakat. A férfiaknak a papírjaik ellenőrzése után a péniszüket is meg kellett mutatni. A körülmetélteket azonnal letartóztatták.

Apám reménytvesztve vetkőzött, amikor az egyik nyilas rákiáltott : – Hagyd már Pista!

Ez az ember jó húsz évvel korábban, apám elemi iskolai osztálytársa volt.
Nem tudom, apám se tudta, hogy mi minden terhelte ennek a nyilasnak a lelkét. Azt se tudjuk, hogy miként alakult a sorsa. De az tény, hogy ez az ember megmentette az apámat. Miután kisegítette az egérfogóból, búcsúzóul még ellátta apámat egy valóban minden igényt kielégítő papírral.

Apám a dr. Flórián István nyilas tisztiorvos nevére szóló igazolvánnyal a zsebében biztonságban élt a felszabadulásig Budapesten.

1945. október

Anyám, Klári nővérével és Lilivel együtt hazaérkezett. Évekkel később csak annyit mesélt nekem a hazaútról, hogy – míg a hollandok(1) egy kórházvonatot küldtek a koncentrációs táborból szabaduló honfitársaikért – a magyar zsidókkal a kutya se törődött.

Mivel a szüleim hamar megtalálták egymást, rám se kellett sokat várni. 1946 május 26-án megszülettem. A velem már három főre duzzadt családnak Lili vagyonos férje olyan jólétet biztosított, ami a romba-inflációba dőlt Budapesten ritkaságszámba ment.

Klári Budapesten pár percet töltött együtt a férjével. Ez a pár perc elég volt – a náci terminológiával élve – árja férjének arra, hogy Klárit kirúgja – a mellesleg közös – lakásból, amit akkor már jó ideje, a szintén árja barátnőjével lakott.

1946. május 26.

Az első születésnapomat együtt ünnepelte az a néhány ember, akik a hajdan népes Gottfried és Vermes családokból megmaradtak. Klári búcsúzóul megcsókolt, hazament és egy nagy adag sztrichninnel a gyomrában kilépett az életből.

Az anyámnak címzett búcsúlevelét apám kaparintotta meg. Soha nem árulta el, hogy mi volt a levél tartalma.

1947. auguszus

Augusztus 12-én megszületett Lili fia, János. Pár nappal később, 27-én Anna húgom is világra jött. Őt a szüleim a kedvemért Panni néven nevelték fel. Ezen a néven ismerik őt mindmáig. A következő hónapban megszületett a jövőm zenéje, Miriam.

1948. (a fordulat éve) január

A szüleim beléptek/betértek a kommunista pártba. Apám, aki ezzel az aktussal közönséges orvosból kóser kommunista orvossá nemesedett, hamar bekerült az apparátusba.(2)

Ezzel megnyílt a teljes lealjasodáshoz vezető út.

 

(1) A megszállt Hollandiának is megvoltak a maga szégyenfoltjai. Ezek egyike a Wim Henneicke vezette 54 tagú Henneicke-osztag, amely fejpénzért több ezer zsidót adott el a németeknek. Az osztag tagjait a honfitársaikból – esetenként kínzással – kicsikart információk vezették a bujkáló zsidók nyomára. Ezeknek a fejvadászoknak a viselt dolgairól az amszterdami történész Ad van Liempt, angol fordításban Hitler’s Bounty Hunters címen megjelent könyvében számol be.

(2) A Rákosi-rendszer jelentős kádár-hiánnyal indult. A jogos fenntartások és a beteges bizalmatlanság miatt, a régi adminiszrációt szélnek eresztették. A helyükre beállított, megbízhatónak ítélt munkáskáderek nem rendelkeztek az államigazgatási feladatok ellátásához minimálisan szükséges képzettséggel. A probléma enyhítésére fordult a rezsim az intelligenciának ahhoz a részéhez, melyet a faji törvények “sikeresen” tartottak távol a Horthy- és a Szálasi rendszerrel való kollaboráció lehetőségétől is.

1 komment

Hozzászólás