Út Haifa felé

0

szerző: Unti Ildikó

Míg novemberben Európában már a tél elején voltunk és esett a hó, addig az Adriai-tengeren tavaszias idő uralkodott. A Kneszet Izrael nevű hajó a maga 44oo fő utasával lassan haladt előre. Régi típusú, szénszállitó hajó volt, amely Jugoszláviában át lett építve, hogy alkalmas legyen emberek szállítására. A hajó gyomrában úgy voltak a priccsek megépítve, hogy le- és fel lehessen a hajó aljából a fedélzetre járni, oda-vissza. Kilenc sorban voltak fentről lefelé irányítva. A legalsó sorban nehéz volt a levegő-járat, mivel kicsi volt a szabad tér. Az Anasztáziáról átkerült 4oo fő a lehetőségekhez képest helyezkedett el a fedélzeten. Smulik itt, mint “szádrán” — parancsnoki rendező — és a biztonsági ügyek intézője tevékenykedett.

A hajó néhány nap után a Földközi-tengerre érkezett. A két tenger közötti színbeli különbség óriási volt! A Földközi-tengeren pár napi hajózás után hirtelen megjelentek az angol légihaderő gépei. Az angol titkosszolgálat nagyon jól tudta ennek a hajónak a létezését, úgyanúgy, mint a többi illegális hajók utját, az indulástól a haifai megérkezésig. A repülőgépek megjelenése után a hajó fedélzete ponyvával lett letakarva. Így a hajó külsőleg úgy nézett ki, mintha teherszállitó lenne. A fedélzeten ekkorra már csak néhány ember volt, akik matrózként dolgoztak.

Egy kis idő múltán megjelentek az angol flotta hadihajói is — melyek körbe fogták a Kneszet Izraelt. Mivel a hajó még a nemzetközi semleges területen haladt, gyakorlatilag nem avatkozhattak bele a hajó irányának megváltoztatásába. Ám azért az egyik hadihajó egészen a Kneszet Izrael közelébe férkőzött. Ezen volt a flotta egységének parancsnoka, s készenlétben várta a beavatkozás lehetőségét.

multime
a Kneszet Izrael hajó

Nem messze a brit mandátumi vizek előtt az angol flotta parancsnoka felszólította a Kneszet Izrael parancsnokát, hogy ne folytassa útját Haifa felé. Az angol törvények értelmében ugyanis illegális, vagy emigráns hajók nem szállhattak partra Palesztinában. Ezeket a ciprusi internáló táborba irányították. Onnan azután hivatalosan minden hónapban 75o fő kaphatott certifikátot, vagyis beutazási engedélyt. Tehát ezért kérte a hajó parancsnoka, hogy ne Haifa, hanem egyenesen Ciprus felé menjenek, ahol bántódás nélkül kiszállhatnak Famaguszta kikötőjében, onnan pedig az angol lágerekbe lesznek szállítva.

A Kneszet Izrael hajó parancsnoki hídján –még a repülők megérkezése előtt– a hivatásos tengerészek, kapitányok, akik a hajót hozták összevegyültek az emigránsokkal. Az ok, hogy nehogy letudják fényképezni a repülőgépekről az ottani vezetőséget, s majd később a képek alapján felelősségre vonni őket hadbíróság előtt. Ezért a kormánykerék mellett egy fiú és egy leány állt, mindketten 12 évesek voltak. Ők kormányozták a hajót….

A gyerekek ki lettek választva, még mielőtt az angol felderítők megérkeztek volna,— hiszen várható volt a felbukkanásuk.

A felfedezés után a ponyvák fel lettek göngyőlítve és az emberek — akik a hajó gyomrában voltak— feljöttek a fedélzetre. Már az angol hajók körbe fogták a Kneszet Izraelt, amikor a 44oo ember elénekelte a Hátikvát.

Nem sokkal a brit mandátumi vizek előtt szoros gyűrűt vontak az angol hadiflotta hajói. Ez volt az a pillanat, amikor az izraeli lobogó — kék fehér a Mágen Dáviddal– felkúszott a legmagasabb árbocra. Ezzel párhuzamosan az angol hajókról átszálltak az angol katonák a Kneszet Izrael hajóra. A hajót hozzákötötték vontatókötéllel a saját hajójukhoz és így vontatták be őket a haifai kikötőbe.

A kikötőben óriási angol készültség várt rájuk. Tudták, hogy ez az egyike a legnagyobb hajóknak, amely mostanában érkezik Palesztinába. Az angolok felszóllították az embereket, hogy szálljanak ki a partra, s majd tovább viszik őket Ciprus szigetére.

Mint minden illegálisan érkező hajóról, úgy a Kneszet Izraelről sem akart senki sem kiszállni. Ekkor megkezdődött a konzervek ledobálása a parton lévő angol katonákra. Az angolok természetesen nem fogadták ezt a húzást csak úgy, egyszerűen. Vizi-fecskendővel magas atmoszférájú vizsugarat zúdítottak a fedélzeten lévő ujjonnan érkezett olékra /bevándorlókra/. Ugyanezekben a percekben az angol katonák nagy számban tódultak fel a hajóra és igyekeztek erőszakkal kituszkolni az embereket a partra. Ám az erős ellenállás miatt szinte tehetetlenek voltak. Ekkor mivel gázálarcban rohamoztak, könnygáz bombákat dobáltak az emberek közé. Ez már megbénította az ellenállást a hajón és sikerült levonszolni az utasokat.

A kikötőben egy hatalmas motozó-sátoron keresztül kellett mindenkinek átmennie. Csak ezután kerülhettek fel a fogolyszállító hajóra. A motozó-sátorban angol tisztek és katonák álltak, akik keresték azokat a matrózokat, akik a hajót hozták.

Már előre megbeszélték a hajón, hogy Smulik feladata lesz egy akció lebonyolítása. Vagyis, a motozó-sátorba való belépésekor olyan rumlit kell csinálnia, ami magára vonja az angol katonák és tisztek figyelmét! Utána jöttek a keresett matrózok, akik ugyanúgy voltak öltözve, mint az olék. Hátizsákokkal felszerelve nehéz volt őket megkülönböztetni a többiektől. Ám az angol titkosszolgálat emberei jól ismerték a matrózokat és általában könnyen felismerték őket. Most azonban nem így történt.

Amikor Smulik belépett a sátorba, rögtön behúzott egyet az öklével az éppen ott álló tisztnek úgy, hogy az azonnal összeesett. Az angolok egy pillanatra ledermedtek meglepetésükben, majd a náluk levő fafokossal — amelynek vas vége volt — azonnal fejbevágták Smulikot. Sőt, még egy-két bakancs-rúgást is megeresztettek felé az ütlegelés mellé. Leesett a földre és a csapások alatt elvesztette az eszméletét. Betörött feje elárasztotta vérrel a padlót, s a többit a mesékből tudta meg bajtársaitól.

Óriási zűrzavar keletkezett a sátorban és a keresett matrózoknak sikerült mindenfajta motozás nélkül kikerülni a sátorból, majd feljutni a fogolyszállító hajóra. Smulikot hordágyra rakták, majd bevitték az elsősegélynyújtó helyre, ahol bevarták a fején lévő sebet. Átrakták egy másik hordágyra, amin felvitték a hajóra.

Már messze járt a hajó, amikor Smulik magához tért. Itt hallotta először mi is történt. Másnap megérkeztek Famagusztára, a ciprusi kikötőbe. Mivel még lábadozott, hordágyon vitték le a szigetre — a famagusztai 61.sz.nyári lágerbe — ami a tenger partján terült el. Ahogy kinyitotta a szemét, egy mesésen gyönyörű tengerparton, többszáz sátor között találta magát. Egy pillanat alatt felrémlett előtte egy régi kép, még siheder korából, a nyári mosavából:

— Milyen gyönyörű, nyári mosavába érkeztünk! — mondta a barátok harsány hahotája közepette.

A humorérzéke még félholt korában is működött.

Kép: a Kneszet Izrael hajó egy brit hadihajó kíséretében

Folyt: Tikvát Háám vagyis A nép reménysége Cipruson.

Hozzászólás