Kémtörténet – 17. fejezet

0

szerző: Halász András

17.

Rozmár elégedett volt a Varázsdoboz művelet előkészítésével. Bagoly kapcsolatba lépett az emberükkel, nem sokára sor kerül a Professzorral való találkozásra is Bagoly lakásában.

Azt viszont még mindig nem sikerült felderíteni, vajon az oroszoknak sikerült-e beépülniük a kutatólaboratóriumba.

Ha te volnál az ő helyükben, hogy csinálnád? A legegyszerűbb megoldásnak azt látszott, ha valakit a gyárban, még inkább a kutatólaboratóriumban szervezne be. De ki lehet ez az ügynök? Ennek felderítése legalább olyan fontos, mint a készülő Varázsdoboz akció. Senkinek sem szabad megtudnia, mire készülnek, pláne nem az oroszoknak.

Magához rendelte Róbertet.

– Robi, Karvallyal minden rendben van?

– Igen, a múlt héten találkoztunk. Nem történt semmi lényeges a laborban.

– Az oroszok kezdenek elszemtelenedni. – Róbert felé nyújtotta a jelentést, amely a fehér BMW-ről számolt be.

– Attól tartok, sikerült beljebb jutniuk. Feltétlenül meg kell tudnunk, ki lehet az. Beszéld meg a dolgot Karvallyal, és találjatok ki valamilyen csapdát. Mielőtt hozzáfognátok az akcióhoz, jelentést kérek.

– Értettem.

*

Karvaly és Róbert a Nemzeti Múzeumban találkoztak. Elmélyülten tanulmányozták az új etruszk kiállítás anyagát, közben Róbert ismertette ügynökével az oroszokkal kapcsolatos gondjukat. Karvaly magasan képzett technikus volt, legtöbbször Dr. Kővágó Sarolta keze alatt dolgozott. Az átlagos magasságú, negyvenes férfi úgy ismerte a labor műszereit, mint a tenyerét. Mindenkivel jó viszonyban volt, szükség volt a szakértelmére. Hol ez, hol az romlott el, és a javításhoz csak ő értett.

A Cégnél alapszabály volt, hogy az egy munkahelyen dolgozó ügynökök nem tudhatnak ügynöktársukról. Így történt Karvaly és Bagoly esetében is. Egyikük sem sejtette a másikról, hogy a Cég ügynöke. Ez részben biztonságot nyújtott, mert ha egyikük az ellenség kezébe kerülne, nem tudna beszámolni az ugyanazon a helyen dolgozó társáról, másrészt, ez a módszer azt is lehetővé tette, hogy egymás tevékenységét ellenőrizzék.

A múzeumból a szomszédos kávéházba sétáltak. Róbert közölte a technikussal, elképzelhető, hogy az oroszoknak sikerült beépülniük a laborba. Fel kell deríteniük a kilétét, és felsőbb kapcsolatát. Karvalyt bízta meg a feladat végrehajtásával.

Karvaly megrögzött agglegény volt. Deresedett a haja, vékony, aranyszínű fémkeretes szemüveget hordott. Olyan megoldáson járt az esze, ami senkiben sem kelt gyanút, mégis alkalmas az orosz kém kilétének felderítésére. Halvány mosoly suhant át az arcán.

– A jövő héten lesz a születésnapom, ráadásul kerek évforduló. Most leszek negyvenöt éves. Mi lenne, ha születésnapi bulit rendeznék a labor dolgozóinak? A Cég segíthetne a lepukkant lakásomat feldobni. Hátha az alkohol, meg a felszabadult légkör beszédesebbé teszi a kollégákat. Egy próbálkozást megér, nem gondolja?

– Próbáljuk meg, – értett egyet ügynökével Róbert. – Írja össze, mire van szüksége.

– Rendben van. Holnap a szokásos módon jelentkezem.

A hét utolsó munkanapján néhány modern bútordarab érkezett Karvaly Füredi utcai lakására. egy másik cég pedig az italokról és szendvicsekről gondoskodott.

Karvalyt mindenki kedvelte a laboratóriumban, ezért senki sem hiányzott a buliból. Maga a professzor és Sarolta is tiszteletét tette. Átadták ajándékukat, koccintottak az ünnepelttel, minden jót kívántak az eljövendő ötven évre. Aztán a két főnök sürgős munkájukra hivatkozva lelépett.

Éjjel kettőig szólt a zene, az ital is kitartott. Miután mindenki elment, Kiss Zsuzsa, az egyik laboráns, felajánlotta Karvalynak, segít rendbe tenni a lakást. A házigazdának feltűnt, Zsuzsa egész este a közelében sertepertélt. A magas, jó alakú nő, aki kontyban tűzte fel a haját, feltűnően kedves volt hozzá. Az udvariasság megkívánta, hogy Karvaly vele is táncoljon. Tánc közben Zsuzsa a magánéletéről kérdezgette. Arra volt kíváncsi, nős-e, vannak-e gyerekei, élnek-e a szülei. Amikor megtudta, hogy Karvaly agglegény, furcsa fény gyulladt ki a szemében. Indokokat keresett: nyissanak ki még egy palackot, mutassa meg, hol a konyha, a mellékhelyiség, csak hogy mellette maradhasson.

Karvalynak nem volt ellenére Zsuzsa közeledése. Kihordták a konyhába a poharakat és a tányérokat. Mielőtt Zsuzsa neki kezdett volna a mosogatásnak, Karvalynak sikerült meggyőznie, az edények nem szaladnak el. Visszatértek a szobába, és lehuppantak a díványra. Karvaly konyakot töltött maguknak. Magához húzta a lányt és megcsókolta. Zsuzsa nem ellenkezett. Sőt. Azt kérdezte, maradhat-e éjszakára.

Túl voltak a szeretkezésen, amikor Zsuzsa azt kérdezte:

– Te mennyit keresel? Azért kérdezem, mert én alig tudok kijönni a fizetésemből.

Karvaly a szeretkezéstől és a megívott konyaktól ellazulva, hirtelen éberré vált. Vajon mire készül ez a lány? Pénzre van szüksége? Vagy más rejlik a kérdése mögött? Elhatározta, csapdát állít.

– Igazából nem panaszkodhatom. Csak van egy bökkenő. Imádok kártyázni. Fogalmad sincs, hányszor fogadtam meg, hogy abbahagyom. Pár napig sikerül, aztán megint ott vagyok a kártyaasztalnál. Nincs olyan hónap, hogy ne kellene valakitől kölcsönt kérnem. Görgetem a tartozásaimat egyik hónapról a másikra.

– Szegénykém. Nem gondoltál arra, hogy jövedelmezőbb munkát keressél magadnak?

– Á, honnan szerezhetnék. A laborban legalább megbecsülnek.

– Azért kérdeztem, mert tudok egy jól fizető munkát.

– Mi lenne az? – nézett Karvaly kíváncsian a lányra.

– A munka nagyon egyszerű, és egyáltalán nem megerőltető. Az lenne a dolgod, hogy minden dokumentumot, ami átmegy a kezed alatt a laboratóriumban, lemásolod, és eljuttatod hozzám. Háromszáz ezer forint ütné havonta a markodat. Abból futhatna a kártyára is. Na, mit szólsz hozzá?

– De minek neked az a rengeteg papír? – kérdezte felvillanyozva Karvaly. Ilyen marha szerencséje nem minden nap van az embernek, gondolta. Csak el ne baltázzam.

– Ezzel ne törődj. Neked csak az a dolgod, hogy elkészítsd a másolatokat. De figyelmeztetlek, és kérlek, vedd komolyan: az égvilágon, senkinek sem beszélhetsz róla. Legyen kizárólag a mi titkunk. Ha bárki rájönne, hogy másolod a labor papírjait, azonnal megszűnne a mellékesed, és ráadásul hülye kérdésekkel bombáznának, vagy egyszerűen kirepítenének a gyárból. Na, mit szólsz hozzá? Benne vagy?

– Az Isten küldött hozzám, aranyom. Megegyeztünk. Mikor kezdjem a másolást?

– Holnaptól. Csinálj magadnak egy irattartót, abban gyűjtsd a másolatokat. Minden nap, munka után hagyd az iratborítót az asztalodon. A többi az én dolgom. Minden világos?

Még ugyanezen a napon, Karvaly, sürgős találkozót kért Róberttől. Mindenről beszámolt, mialatt az újpesti rakparton sétáltak. A Cég jó fogást csinált. Megbeszélték, két-három napra Karvaly beteget jelent, hívja fel Zsuzsát, és mondja azt, nagyon sajnálja, de megbetegedett, csak később tud hozzákezdeni a másoláshoz.

Erre a pár napra azért volt szükség, hogy a Cég szakértőinek elegendő idejük maradjon arra, hogy apró változtatásokat hajtsanak végre a laboratórium dokumentációján, amelyeket még szakértő szemek sem tudnak azonnal felfedezni. Megbeszélték azt is, hogyan juttatják el a preparált papírokat Karvalyhoz.

Róbert arra is felhívta a figyelmét, tegyen meg mindent, hogy ne szakadjon meg a szexuális kapcsolata Zsuzsával. Próbálja minél többször rávenni, hogy nála töltse az éjszakát. Ez alatt a Cég emberei átkutatják a nő lakását és kocsiját.

Zsuzsát ettől a naptól kezdve a legszigorúbb megfigyelés alá helyezték. Nem telt bele egy hét, a Cégnek sikerült felfednie felső kapcsolatát. A fehér színű BMW orosz tulajdonosával találkozott rendszeresen. Nem rontottak rájuk. Azt akarták, végezzék tovább a tevékenységüket, hagy higgyék, a Fonten laboratóriumának összes dokumentuma átmegy a kezükön.

Ahogy Rozmár szokta mondani, sokkal több hasznot hoz egy befogott ló, mint amelyik szabadon kóricál.

*

Böbe ezen az estén kivételesen nem tanult. Felhívta Sanyi édesanyját, és részletesen kikérdezte, hogyan készül a rakott krumpli. Az asszony meghatódott Böbe igyekezetétől, aprólékosan elmagyarázta, mit kell tennie. Amikor kész lett a burgonya és a tojás felvágásával, leült, és megivott egy nagy pohár diétás Coca Colát. Mire mindennel elkészült, a sütő felforrósodott. Berakta a tálat, közben hallotta, nyílik a bejárati ajtó. Sanyi jött meg. Először bement a nagyszobába, ott kereste Böbét. Aztán a hálóba, a fürdőszobába. Utoljára nyitott be a konyhába.

– Hát te? Mit csinálsz? Csak nem főzöl? – kérdezte évődve, de közben karjaiba kapta a lányt, és magához szorította.

– Meglepetés! – somolygott Böbe. – Menj, öltözz át, moss kezet, addig az asztalon lesz az étel.

Nem sokat tévedett. Mire Sanyi visszatért a konyhába, ismerős illat csapta meg az orrát. Csak nem rakott krumpli? A kedvenc étele!

– Ne áruld el! Rakott krumpli! Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?

– Felhívtam anyukádat, tőle kaptam a receptet.

Sanyinak könnybe lábadt a szeme. Átölelte kedvesét, és azt súgta a fülébe:

– Te egy igazi angyal vagy!

Böbe kitálalta az ételt, uborkát is tett mellé.

– Képzeld, Böbe, sikerült bejutnom a Fonten gyógyszergyárba. Tudod milyen nagy dolog ez?

– Nyugodj meg drágám, inkább egyél, mert ki fog hűlni az étel.

– Szóval, emlékszel, amikor meghívtak ebédre Pirikéhez? Akkor beszéltem a férjével, Soltész Lászlóval. Megkértem, vigyen be a gyárba, és mutasson be valakinek a kutatási laborban. Tegnap telefonált, hogy menjek be hozzá a gyárba.

– Nem értem, mi ez a nagy érdeklődés a gyár után? Ott akarod hagyni az egyetemet? – kérdezte meglepődve Böbe.

– Úgy látszik, kicsim, semmit sem értesz. Csak nem gondolod, hogy az egyetemről akarok nyugdíjba menni? Sokkal több van bennem annál, hogy minden évben a kémia rejtelmeit okítsam ilyen kis aranyos lányoknak, mint amilyen te vagy. És akkor a megalázóan alacsony fizetést nem is említettem. Szeretnék bekerülni egy jó kutató csoportba. Végre megmutathatnám, mire vagyok képes. Hát erre lenne jó a Fonten. De a mai világban semmi nem megy összeköttetés nélkül. Ezért kértem meg Soltészt, hogy segítsen. Most már minden világos?

– Igen, világos, – válaszolta Böbe sértődött hangon.

– Akkor folytatom. – Sanyi evés közben részletesen beszámolt a Fontenben történtekről.

– Sarolta elhúzta előttem a mézesmadzagot, aztán elküldött. Viszont, fogalmam sincs, mi a fenének kell Soltész előtt bájolognom? De megteszem, amire kért, hátha sikerül bejutnom a gyárba. Egyetértesz velem, szerelmem?

– Ha így érzed helyesnek, akkor miért ne? És az sem lenne hátrány, ha több pénzt hoznál haza. Végtére én egy fillért sem keresek. Akkor anyunak sem kellene ennyi pénzt adnia.

Hozzászólás