Halász András
9.
Kormos Géza gondterhelten jött ki a Cég igazgatójának irodájából. Több mint két órán keresztül tárgyalták, mi lenne a legcélszerűbb megoldás a Fonten Gyógyszergyár problémájára. Mindjárt a beszélgetés elején a főnök világossá tette, a kormány illetékes tagja, aki a titkosszolgálatokat felügyeli, ragaszkodik hozzá, hogy a Fonten az ALS kutatást eredményesen fejezze be, és dobja piacra a vakcinát. Az ország nem mondhat le ekkora sikerről.Természetesen, mint mindig, a megoldás mikéntjét a Cégre bízta.
Kormos felvázolta a főnöknek a svájci műszer megszerzésének lehetséges módjait. Azt sem rejtette véka alá, hogy a Fontent nagyon sürgeti az idő, mert, ahogy a főnök idézte az államtitkár szavait, még a mostani kormány szeretné bejelenteni, hogy az ország első gyógyszergyárának sikerült a világon először kifejleszteni az ALS betegség elleni vakcinát. Ebből a nézőpontból az ALS kutatás politikai szerephez is jutott. Kormos két hetet kapott, hogy részletes tervet nyújtson be a svájci operatív művelet végrehajtására.
Mikor visszatért a szobájába, Rozmár, a helyettese már várta. A kopasz férfi nem kérdezett semmit, Kormos gondterhelt arca mindent elárult. Leültek az íróasztal két oldalára. Kormos törte meg a csendet.
– A svájci akció zöld utat kapott. De úgy is fogalmazhatnék, innentől nincs megállás. Két hetet kaptunk, hogy az operatív akciót megtervezzük, és a főnök elé terjesszük. Azt akarom, hogy tudjál róla: a főnök járt az államtitkárnál, aki világossá tette, a mostani kormány szeretné élvezni az ALS vakcina sikerét. Gondolom, nem kell magyaráznom, mit jelent ez. Az akció megtervezésének, engedélyeztetésének, végrehajtásának, a műszer létrehozásának, és végül a vakcina legyártásának még ebben a kadenciában meg kell történnie. Bár a két utóbbi fázis közvetlenül nem a mi feladatunk, de azok titkosságát továbbra is nekünk kell biztosítanunk. Az egész akció megtervezését, a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítását rád bízom. Ebben az akcióban nincs anyagi keret, nincs költségvetés. Csak a siker számít. Minden egyéb, folyamatban lévő ügyedet add át a helyettesednek. Arra kérlek, csak erre az ügyre koncentrálj. Tíz napot kapsz, hogy az operatív terv első vázlatát elkészítsétek. De hangsúlyozom, a Fonten Gyógyszergyárból senki sem tudhatja, hogy mi tervezzük meg az akciót, és a mi irányításunk alatt hajtjuk végre az operatív műveletet. A gyárban dolgozó ügynökeink is csak abban az esetben tudhatnak az akció hátteréről, amennyiben a műveletben részt vesznek. Van kérdésed?
– Ha jól értettem, a műveletet dupla fedéssel kell végrehajtanunk. Nemcsak a svájciak előtt kell titkolnunk, kik vagyunk, hanem a Fonten előtt is azt a látszatot kell keltenünk, hogy az általuk megbízott, információk megszerzésére szakosodott szerv hajtja végre a műveletet.
– De nagyon óvatosnak kell lennünk. Ha bármi is kiszivárog, a dolog kormányválsággá fajulhat. És akkor nekünk annyi. Ugye nem kell tovább részleteznem?
– Minden világos. Mit szólnál hozzá, ha a svájci műveletet Varázsdoboznak hívnánk?
– Hívd, aminek csak akarod. Tíz napon belül legyen az asztalomon az első terv.
*
Rozmárnak nehéz éjszakája volt. Vagy ha pontosan akarunk fogalmazni, ezen az éjszakán Rozmár nem aludt. Hogy ne zavarja a családot, a kétszer három méteres konyhában a kis asztal előtt görnyedt, és megpróbálta pontokban szedni a svájci terv első vázlatát.
Az első feladat, a svájci gyógyszergyár feltérképezése volt. Erre külön csoportot kell létrehozni, döntötte el, amelynek az lesz a feladata, hogy felderítse, kik azok a genfi gyógyszergyári dolgozók, akik megkörnyékezhetők. Kiknek van titkos szeretőjük, kik azok, akik valaminek a rabjai: kábítószernek, alkoholnak, gyerekpornónak, szerencsejátéknak. Van-e közöttük olyan, aki anyagilag van megszorulva. Ezek az emberek lesznek az elsődleges célpontok. És minél előbb kezdenek a munkához Genfben, annál gyorsabban találnak rá az emberükre.
Csak ezután következhet a művelet második fázisa. Néhányan, – hogy kik legyenek, ezt később kell eldönteni, – kiutaznak Genfbe, és kezelésbe veszik a kiszemelt célpontot, és a szokásos módszerekkel elérik, hogy átadja a műszer műszaki leírását.
Milyen világos és egyszerű így, itt a konyhaasztal mellett, és mennyire nehéz, veszélyes és bonyolult a terepen, gondolta Rozmár. Már kóválygott a feje a rengeteg kávétól, amit az éjszaka megívott. A biztonság kedvéért, a laptopjába rögzítette az egymást követő folyamatokat. Másnap, apró részletekre kell bontania a tervet. Elégedett volt. Az első vázlatot kiötlötte.
Másnap délelőtt Rozmár felkereste a hírszerzés főnökét. Amikor belépett a szobájába, a nagydarab, teljesen ősz férfi felállt a székéből és eléje sietett. Kezet ráztak. Rozmár tájékoztatta arról a feladatról, amellyel a Cég főnöke bízta meg. Azonnal a lényegre tért. A Genfbe telepítendő felderítő csapat tagjainak a kiválasztásában, és a kinti felderítés megszervezésében kért segítséget a hírszerzés vezetőjétől. Az ősz hajú férfi végighallgatta Rozmárt.
– Reggel tájékoztatást kaptam a főnöktől a készülő svájci műveletről. Arra utasított, mindenben legyek a segítségedre. Nyitott kapukat döngetsz.
Felemelte a telefonkagylót, és a titkárnőjét arra kérte, küldje be hozzá Kelement. Nem telt bele két perc, alacsony, vézna, borotvált arcú, jellegtelen férfi állt az ajtóban. Főnöke behívta, bemutatta a két férfit egymásnak.
– Mától kezdve Kelemen úrra bízlak, ő már megkapta a szükséges eligazítást.
Bementek Kelemen szobájába. amely semmiben sem különbözött Rozmárétól, annak ellenére, hogy a Cégnél az a hír járta, a hírszerzők mindenben kivételezettek. Úgy látszik, csak az irigység az oka a szóbeszédnek, állapította meg magában Rozmár.
– Kávét vagy üdítőt kérsz? –kérdezte Kelemen.
– Ne fáradj, már túl vagyok a másodikon, – válaszolta Rozmár, és lehuppant a fotelba. – Gondolom, szeretnéd, ha röviden vázolnám, mire lenne szükségünk.
– Az nem ártana,- bólintott Kelemen, és leült Rozmárral szemben. Szinte teljesen eltűnt a fotelban, a feje egy szintre került a fotel fejtámlával.
– Igyekszem tömör és világos lenni, – fogott hozzá Rozmár. Összefoglalta, miért rekedt meg az ALS kutatás. Nem rejtette véka alá, hogy a svájci műszer műszaki leírását kell megszerezniük. Az operatív művelet első fázisában a Cég Genfben felderíti, kik azok a svájci kutatók vagy laboránsok, akik révén meg tudjuk szerezni a rajzot.
– És a parancs hogy szól, nekünk vagy nektek kell kiállítani ezt a csoportot? – tapintott rá azonnal a lényegre Kelemen.
– Nyilván, hogy nektek. Mi nem dolgozunk külföldön. Az embereink nincsenek ilyen feladatra kiképezve. – Már megint a régi történet, mérgelődött magában Rozmár: a hírszerzés és az elhárítás örök ellentéte.
– Nagyon kérlek, most ne a hatáskörökön rágódjunk. Nagyon szorít az idő. Nem tudom, mennyit árult el a főnököd az ügy politikai hátteréről. A következő képviselői választásig egy év van hátra. A kormány azt szeretné, sőt erre adott utasítást, hogy még az ő idejükben kezdje meg a Fonten az ALS vakcina gyártását.
– Egyáltalán nem repesek az örömtől, hogy ezt a feladatot is a nyakamba sózzák, – morogta Kelemen, inkább magának, mint Rozmárnak. – De a parancs, az parancs, végre kell hajtani. Kérek három-négy napot, hogy kiválasszam a megfelelő embereket. Ha ez megvan, értesítelek. Aztán tovább folytatjuk a beszélgetést. Így neked is megfelel? – kérdezte.
– Hát hogyne, – válaszolta Rozmár, és felpattant a fotelból. – Köszönöm a segítségedet.
A terv első része sínen van. Visszatért a szobájába, és a következő teendőn kezdte törni a fejét. Ki legyen az, aki Genfben képes lesz a Kelemen-csoport által kiválasztott személlyel felvenni a kapcsolatot, és a művelet legnehezebb részét elvégezni: olyan pressziót alkalmazni, amely megtöri az illetőt, és hajlandó lesz a műszer rajzát lefotózni, és az emberünknek átadni. Vajon ebben a kérdésben is szabad kezet adnak, morfondírozott magában. Visszaemlékezett, mit mondott Kormos: az egész akció megtervezését, a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítását rá bízza. Nem lenne helyes, ha nyomban, az első gond felmerülésénél zavarná.
Jóllehet, még fogalma sem volt, ki lesz a kiszemelt, egy dologban biztos volt. Az illetőnek magas fokú kémiai és műszaki ismeretekkel kell rendelkeznie. A helyszínen kell megállapítania, hogy a megszerzett tervrajz valódi-e vagy sem, nem hajtottak rajta valamilyen változtatást.
A hírszerzés és elhárítás világában megszokott módszer volt, hogy ha az egyik fél, jelen esetben a svájciak, rájönnek, mit tervez a másik ország hírszerzése, nem akadályozza meg a terv végrehajtását, hanem megelégszik azzal, ha apró, alig észrevehető változtatásokat hajt végre, – a mi esetünkben a műszaki terven-, amely éppen elég ahhoz, hogy hibás műszert gyártsanak le. Szakembernek kell lenni a talpán, aki képes ezeket az apró változtatásokat felfedezni. Van nekünk ilyen emberünk? tette fel magának a kérdést Rozmár.
Hogy én milyen hülye vagyok! Állandóan a Cég emberein gondolkozom, és közben nem jut eszembe, hogy a legjobb ügynökünk, az összes feltételnek megfelel. Gyógyszervegyészetből doktorált, és közben megfelelő műszaki ismereteket is szerzett a Fontenban. Hát persze! Bagoly a megfelelő személy. Felemelte a telefont, és Bagoly kapcsolattartóját hívta.
– Robi, azonnal gyere be hozzám.
