Purim van a mi utcánkban

0

Szerző: Gideon Peer

Ha a bor Franciaország, a whisky Skócia, a csokoládé Belgium, a sajt Hollandia, az óra Svájc, az autó nem is tudom mi, akkor a Purim Izrael. Azon belül is Bné Brak. Legalábbis szerintem.

Bné Brak csütörtök délután olyan, mint egy nyüzsgő méhkaptár. Az utcán nyüzsögnek, hömpölyögnek az emberek, az első benyomás, hogy Izraelben kikiáltották a királyságot.

Annyi Eszter királynő, Kleopátra rója az utcát – ámbár gyalogosan és ez kissé megzavarja az embert – hogy óhatatlan a feltételezés, az arisztokrácia átvette a hatalmat.

Még egy benyomás: Bné Brakban már túl vannak azon a kötöttségen, ami máshol közlekedési szabály néven ismer a nagyérdemű. Semmi, ami emlékeztet arra, hogy itt meg kell állni, ott nem szabad balra fordulni, amott meg behajtani tilos. Mindenki megy az orra után.

Mindenki jókedvű, kicsinységekkel, szabályok meg társaikkal nem zavartatják magukat. A fantázia viszont szárnyal, annyiféle jelmez van, ahány ember, pöttömnyi katonák, rendőrök, mosolygós arabok lepik el a járdákat és az utakat, és még az is bocsánatos bűn, ha valaki ISIS zászlót lenget.
Aztán a kislányok: angyalok, tündérek, és a már említett, monarchiát vízionáló királynők, hercegnők és az ők udvarhölgyei. És persze Kleopátra, mert mit csinálhatnánk csütörtökön délután Bné Brakban néhány valamirevaló Kleopátra nélkül?

A Vizsnyic udvar vendége voltam, illetve az odatartozók otthonába hívtak meg, vendégként, nem először. Széles jókedv, zene és bona is. Táncoló férfiak, rabbik és jesiva boherek és leselkedő asszonyok, kislányok. Ahogy illik.

És terített asztal, abból a fajtából, ami nem fogy ki, újra terül önmagától, vagy mástól, de mindig tele van. És bor is, ami – hiába az alacsony alkoholérték – egyből hat, kettőből meg már részegít is, vagy szinte.

Állt a bál, ünneplünk, Izrael népe megszabadult, emlékszünk rá és örömmel tölt el bennünket.

Fotók: Gideon Peer

Hozzászólás