Sorsvetés

1

szerző: dr. Frölich Róbert országos főrabbi

Purim történetét mindenki ismeri. Perzsiában, az írott zsidó történelem első genocídiumát kerüli el az ott élő zsidóság, Eszter és Mordecháj hősiességének és bátorságának köszönhetően.

A zsidók otthonra leltek Perzsiában. A Megilla tanúsága szerint nem olvadtak be, megtartották törvényeiket és szokásaikat. Eszter könyve, hasonlóan a Biblia más könyveihez, jó és rossz tulajdonságaikkal együtt mutatja be a szereplőket. Mordechájról megtudjuk, hogy kötelességtudó perzsiai zsidó alattvaló, aki mindenesetre titokban tartatja Eszterrel zsidó mivoltát. Eszter szófogadó unokahúg, ki csendes beletörődéssel szemléli az eseményeket, s csak némi unszolásra hajlandó tenni valamit.

Valamiben azért különleges és egyedi a Megilla.

Eszter könyve a Biblia egyetlen olyan könyve, amelyben nem szerepel I.ten neve. Hagyományosan úgy magyarázzák, hogy azért, mert I.ten nem vesz részt aktívan az eseményekben. Nem tesz csodát, mint Egyiptomban, nem jelenik meg látomásokban, mint a prófétáknál, nem ad jelet, sem utalást senkinek. A történetben azonban felismerhető -ha avatott szemmel olvassuk- I.ten gondviselése; a gonosz Hámán bukása és a zsidók megmenekülése az i.teni igazságtétel megjelenítése.

A hagyomány szerint I.ten elrejtőzött e könyvben. Vannak a szövegben jelek, összeolvasandó kezdőbetűk, a felolvasás dallamával jelzett utalások minderre. Maga Eszter neve is, ha a héber mássalhangzókat más magánhangzókkal olvassuk, elrejtőzésre utal. Elrejti magát, hogy mi megkeressük.

Ám I.ten nem csak azért „rejtőzik el” Eszter könyvében, hogy keressük cselekedetei nyomát. Tanít bennünket, példát mutat.

A Midrás tanulságos példázatot tár elénk: Mikor Mózes ott áll a Nádas-tenger partján, hosszasan fohászkodik. I.ten ekkor így szól: „Miért kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiaihoz, és induljanak!”. Itt is erre vezet bennünket az Ö.való. Ne várjuk mindig a csodát, ne csak reményteljes fohászokba meneküljünk, tanuljuk meg, hogy vannak helyzetek, vannak olyan szituációk, mikor cselekedni kell. Ismernünk kell képességeinket, fel kell használnunk azokat, mintegy társává kell válnunk I.tennek a tettekben. Mikor a jóért, a nemesért kell cselekedni, I.ten fogja a kezünket, de a mozdulatot nekünk kell megtennünk.

Ezért érdemelték ki a perzsiai zsidók a megmenekülés katarzisát. Tántoríthatatlan ragaszkodásuk őseik hitéhez volt a kiindulópont, s a tradíciók és törvények megőrzése volt maga a mozdulat. Mordecháj kötelességtudata, Eszter halált megvető bátorsága népe érdekében volt a kéz, mely cselekedete által társak lettek I.tennel.

Purim története I.ten és az ember együttes művének története. Bátorságunkat, tehetségünket (és mindenki tehetséges valamiben) Ő plántálta belénk, Ő ezzel vette ki részét a közös munkából. Ezek felhasználása, a tálentumokkal való sáfárkodás már a mi dolgunk, a mi felelősségünk. Ha kihasználjuk, I.ten megsokszorozza az eredményeinket.

Frölich Róbert főrabbi blogja: link

kép: shearithisrael.org

1 komment

Hozzászólás