Rapid-parti Polgár Zsófiával

0

Silló Sándor interjúja

Az apropó a nemrégiben Izraelben is bemutatott Polgar Variant című film.

A Polgár lányok karrierje a sakk egyik legfantasztikusabb sikertörténete, talán a sporttörténelemben sincs túl sok ilyen sztori. Ezt azok is tudják, akik csak a címlapokig jutottak a sportlapokban. A film mélyebbre ás. Elsőként felmutat egy heroikus apa figurát.

Polgár László azt állította, hogy minden egészséges gyermek zseni, a többi pedig nevelés kérdése. Feleségével mindent erre a lapra tettek fel. Történt pedig mindez a szocializmusnak nevezett stupiditás idején. A lányok már egészen kis gyerekként bizonyítottak. Az élsportolókéhoz hasonló időbeosztás, a spártai életmódjuk, a magántaníttatás szúrta a rendszer szemét. Polgár Lászlót börtönnel, perekkel fenyegették, de ő megtörthetetlen volt. Aztán jöttek a nemzetközi sikerek. A három kislány kúszott felfelé a női ranglistán. Amikor aztán a menedzser papa a fejébe vette, hogy a lányok férfitornákon is bizonyíthatnának, a kádárista sportszakma nyomására elvették az útleveleiket. Több éves huzavona és makacs harc után – talán, mert addigra már minden eresztékében recsegett a rendszer – győztek!

Sakkolimpiai csapatgyőzelem, híres férfi nagymesterek trófeái, nők számára korábban soha nem látott helyezési számok a férfi ranglistán… Tomboló, zajos népszerűség ebben a csendes sportban. Ki győzné felsorolni a fantasztikus sikersorozat minden állomását.

Idáig tudjuk a történetet. Polgár Judit Magyarországon él, Zsuzsa Amerikában, Zsófia pedig Izraelben. Elfoglalt családanya. Nehéz volt tőle egy rapid-parti hosszúságú interjúra időt rabolnom. Ott kezdtük a beszélgetést, ahol a sporttörténelem becsukta az aranykönyvet: az aktív sportkarrier végén.

– Amikor húsz évvel ezelőtt idekerültem Izraelbe, akkor még aktív versenyző voltam. Aztán 15 éve megszületett a fiam, azóta ritkán játszom, inkább csak tanítok. Mikor 1995-ben Izraelbe jöttem, egy szót sem beszéltem héberül. Férjem (Yona Kosashvili, izraeli sakknagymester) éppen katona volt az északi határnál, én pedig odaköltöztem Kiryat Shmonába, hogy közelebb legyek hozzá. Olyan dolgot akartam tanulni, ami nem igényel erős nyelvtudást. Rajzolni mindig nagyon szerettem, ezért jött az ötlet, hogy rajzolni tanuljak a Tel-Hai nevű művészeti iskolában.

1000Bridges

– Tudtad olyan lelkesedéssel, energiával csinálni, mint korábban a sportot?

– Azt hiszem, igen. Ez karakter kérdése… Vagy inkább megszokás. Megszoktam, hogy mindig a maximumot akarom kihozni magamból. Azokban az években, mikor rajzolni tanultam, ez volt a lényeg, és ez hosszú éveken keresztül tartott. Volt egy online galériám, ahol ma is láthatóak a képek. Aztán a művészeti munka más formát öltött. Az utóbbi években Judittal dolgozunk egy Sakkpalota nevű oktatási programon. Az ehhez készült könyvek illusztrációit rajzoltam, így találkozott a két szenvedély.

Ezeket a könyveket évek óta használják, már kétszáz magyar iskolában. Magyar Termék Nagydíjat is nyertünk vele, a Frankfurti Könyvvásáron pedig egy nagy presztizsű díjat. Reméljük, hogy ez egy nemzetközi sikertörténet első lépése volt.

– A gyerekeid?

– A fiaim 13 és 15 évesek.

– Az a pedáns, rendszeres élet, ahogy ti felnőttetek – ami legendás volt a Polgár családban – továbbél a te otthonodban is?

– Mi is elvárjuk a gyerekeinktől, hogy jobban teljesítsenek. Ezt ők is tudják, de őket mi másként neveljük. Sokkal liberálisabban. Mind a ketten jó matekosok és persze sportolnak, kosárlabda, úszás, krav maga. Már nem igénylik minden percben, hogy velük legyek, de azért csak-csak…hiszen anyuka vagyok!

– Hogy telik egy napod?

– A férjem is abbahagyta az aktív versenyzést. Ortopéd orvosként dolgozik, az ő munkájában is segítek. A Sakkpalota program is folytatódik, újra sokat segítek Juditnak. Szóval nem unatkozom egy percig sem.

– Hol tart most a program?

 Az elsős, másodikos tankönyv csomag készült el. Tankönyv, munkafüzet, tanítói kézikönyv. Most a kicsiknek szóló könyvön dolgozunk, mert nagyon nagy rá az érdeklődés az óvodákból. Készül az angol változat és talán lesz belőle héber is. Ezekkel is sok munkám van. A munka miatt Judittal majdhogynem napi kapcsolatban vagyunk. Zsuzsival nehezebb ugyanez, mert ő Amerikában él és nagy az időeltolódás. Anyuékkal is szoros a kapcsolat, kész szerencse, hogy van skype a világon. Ők elég gyakran jönnek ide látogatóba.

– Hiányzik az a sűrű élet, ami a kislánykorod, kamaszkorod volt?

 Én nagyon szeretek utazni. Valójában ez az, ami hiányzik belőle. Négy-öt éves koromtól kezdve nagyon sokat utaztunk. Fél éveket voltuk úton, amikor versenyeztünk. Nagyon szerettem ezt, megismerni különböző kultúrákat. A világ szinte minden táján van ismerős, akit így húsz év távlatából is felhívhatok, mert tudom, hogy szívesen lát. A sakkon keresztül ilyen barátságok teremtődtek. Ez a része hiányzik, hazudnék, ha azt mondanám, hogy a versenyek. Harminc évig játszottam, küzdöttem, győztem, elég volt!

Képek: Polgár Zsófia

Tankönyv fotók: internet

Hozzászólás