Kohn bácsi olvasni tanít

1

szerző: Sáfrán István

Politizálgatunk a jó öreggel. Ehhez nagyon ért. Meg ideje is van rá, fölössel! A reggeli kávé után azonnal útra kel, akár esik, akár fagy – bár ez itt Izraelben viszonylag ritkán szokott előfordulni, az idejét sem tudnám megmondani, pedig már…, na jó, ezt azért hagyjuk! -, szóval veszi a kabátját-kalapját és lesiet az újságoshoz. Az árus már kérés nélkül adja a kívánt lapokat és visszajárót is magától értetődő természetességgel tartja meg.

Koreográfiája van találkozásainak.

Mint ahogyan mindennek koreográfiája van, amiképpen ez, majd az alábbi példabeszédből, az olvasásra oktatás rítusából is rövidesen ki fog derülni.

Tehát minthogy az öreg minden betűt felfal már kora reggel, ami a politikáról szól, mindent meghallgat és megnéz – aligha vitatható, hogy mindent tud a világ dolgairól. Ki, hol, mikor, miért. Ráadásul, minthogy már csaknem fél évszázada csiszatolja Erec homokját (mondhatnám, hogy koptatja a cipője talpát az izraeli aszfalton, de hát hol volt akkor még aszfalt, amikor ő behajózott!), szóval érdemes figyelni minden szavára.

Mostanában az amerikaiak közel-keleti politikája fölött szoktunk elmélkedni, s persze a közelgő elnökválasztás kimenetelét is latolgatjuk, annak függvényében, hogy éppen hány állam van Clinton asszony mögött és mennyien sorjáznak Trump háta mögé. Ilyenkor talán természetes is, előkerülnek az Államok hajdan volt legnagyobb politikusai. Mindenkiről van egy-egy emlékezetes története. Hogy a legjobb haver az Eisenhower volt, hogy Carterből egyedül a mogyorója ért valamit, hogy Ford lelkén ott szárad a vietnami kudarc, a szépfiú Kennedy drogos volt, meg különben is a maffiózó papa a nácikat pénzelte – szóval mindenkiről van egy jó szava.

Kissinger – vetem közbe tétován – a legendás külügyér becsületén talán kevesebb a folt. Meg hát a zsidóságát sem rejtegette: vállalta.

– Már hogyisne vállalta volna, amikor földrésznyi távolságból lerítt a pónemjéről, hogy ő is az igazak ivadéka. Bár ami a zsidósága vállalását illeti… Elmondok erről egy történetet.

A história szerint Golda Meir, aki akkoriban miniszterelnöke volt az országnak egyik találkozásuk alkalmával, az USA külügyminiszterén, Kissingeren számon kérte, hogy miért nem pártolja jobban Izrael állam ügyét, hiszen ő maga is zsidó. Az egyébként végtelenül okos férfiú készen volt a válasszal:

– Miniszterelnök asszony, én elsősorban amerikai vagyok, másodsorban külügyminiszter és csak harmadsorban zsidó!

– Én is így gondolom és ez így is van rendén!  – nyugtázta a választ a nemkülönben eszes miniszterelnök-asszony – és ez a zsidó rituálé szerint is így helyes. De ugye azt soha nem felejti el, hogy mi zsidók, az olvasást hátulról kezdjük…

Amúgy ezt neked sem árt jól az emlékezetedbe vésni – zárta le az aznapi továbbképzését Kohn bácsi és visszamélyedt újságjai betűtengerébe.

kép: web

1 komment

  1. Itt a “politikai rovatban” mindig elvesztem jámborságomat, és sikítani lenne kedvem! Hol a “Kende Doktor” alig rasszista hablagyaitól, hol ezektől, a mintegy kedélyes, de legalább biztosan semmitmondó, viszont veszélyesen hosszúra sikeredett adomázgatásoktól…csak abban bízhatunk, hogy ennyi feles ideje nem lehet az értelmesebb olvasóknak, és így talán leleplezetlenűl maradnak e balléptek..

Hozzászólás