Auschwitzról nem lehet filmet sem készíteni

5

Heller Ágnes a Saul fiáról

Részlet a Klubrádióban elhangzott interjúból

Szerző: Dési János

– Heller Ágnes filozófus a Múlt és Jövő folyóirat Saul fia című filmről szóló számában (http://www.multesjovo.hu/hu/folyoirat/2015/mult-es-jovo-2015-2.html ) azt írta, hogy a cikk elkészítéséig már kétszer megnézte ezt a filmet. És azóta?

– Azóta sajnos nem láttam, de meg fogom újra, harmadszorra és negyedszerre is nézni.

– Mert?

 Mert minél többször nézem, annál többet látok. Annál jobban értem, annál többet asszociálok róla olyan filozófiai kérdéseket, amelyeket fontosnak találok.

– Azt írja ebben a cikkében hogy nem érez együtt ebben a filmben sem Saullal, sem a felkelőkkel. És eljut oda, hogy tulajdonképpen olyan apátiát érez, amit maga is érzett, 44-45-ben, hasonló helyzetekben.

– Egy kicsit talán másként fogalmaztam. Én néző vagyok és nézőként nincsenek érzelmeim. Döbbentem nézem, de az együttérzés nem alakul ki a nézőben. Se nem fél, se nem retteg, se nem szimpatizál. Vajon miért? És erre adtam azt a választ, hogy gondolkoztam rajta, hogy éreztem-e én valamit 1944-ben, amikor rám lőttek, amikor a Duna partra vittek, amikor valaki meghalt mellettem. És azt kell mondanom, hogy az ég világon semmit. Ilyen körülmények között az ember tökéletesen apatikussá válik. És ugyanezt az apátiát láttam a film szereplőin.

– Mégis, azt szoktuk gondolni, hogy az a jó film, ahol lehet azonosulni valamelyik szereplővel, drukkolhatunk neki, szerethetjük. Ám itt nem ez a lényeg, s az egész másként hat, mint egy szokványos film.

– Érzelmek nem alakulnak úgy ki. Mert ez a film olyan távol van minden szentimentalizmustól, minden giccstől, hogy már ez is távol tartja ezeket az érzéseket a film nézésekor. Ez a filmnek az igazsága. Mert ez egy nagyon nagyon igaz film. Szerintem egy forradalom abban a filmművészetben, amely megszokta a giccset, az érzelmességet. Megszokta a technikai trükköket. És itt ezekből semmi sincs. És a forradalom az, hogy ez a film – amelyik semmilyen értelemben nem szokványos – nyeri a díjakat. Hogy az emberek kezdik érezni, hogy a mai filmgyártás többsége nem az igazságról szól. Ez a film viszont igaz és ennek hatalmas a súlya, és ezt úgy látszik, mások is megérzik.

– Valóban, ha megnézzük általában milyen alkotások nyerik például az Oscart, akkor a többségük szép mese, gyereknek vagy felnőtteknek.

– Igen, ezek szoktak nyerni. Ez a film viszont talán olyan, mint Tar Béla filmjei, azok is nagy filmek. Az igazságról szólnak. A mozi általában nem művészet. Ám ez és a hozzá hasonló alkotások mások, olyanok, amelyek az igazságról szólnak. Tudja János, most éppen a középkori filozófiáról írok egy könyvet. A középkori filozófusok mind olyan kérdéseket vetettek fel, mint amelyek ebben a filmben is szerepelnek, anélkül hogy megkérdeznék őket. A bűnről, a gonoszról, a szándékról, a tettről – és mindezekről a kérdésekről, amelyekről évezredek óta gondolkozunk már és sosem tudunk eleget gondolkozni róluk.

– Nemes Jeles László az Oscar-díj átvételekor valami olyasmit mondott, hogy az emberiség legsötétebb korszakában is talán van bennünk egy belső hang, amelyik lehetővé teszik hogy emberek maradjunk.

– Teljesen igaza van. Bár talán a legsötétebb, óra, nem a legjobb kifejezés, mert ez nem egy korszak. Nem is a pokol, mert ahogy Kertész Imre írta, a pokolba a bűnösöket küldik. Hanem valaminek a legalsó bugyra. Nem tudom minek. De mindenütt tudnak emberek emberek maradni – s ez a filmben a nagyszerű, hogy nem szánalomra méltóként jelennek itt meg az emberek.

– És ez hat is a közönségre nyilván, hiszen elég sokan elmennek a mozikba világszerte megnézni a Saul fiát. Jó, ehhez, a díjak is nyilván sokan segítenek.

– A film a közönséget egy részt megérinti, de aki azzal megy be, hogy felnőtteknek való mesét kap, az valószínűtlen, hogy azt fogja a filmtől kapni, amit mások. De sok emberre megrázóan fog hatni. Ugyanis meggondolkoztatja őket. A legtöbb filmről mikor kijövünk, talán már nem is tudjuk, mit láttunk. Aki ezt megnézi, soha nem felejti el.

– Mennyire látja a nyomát annak, hogy fiatalok, a holokauszt nemzedék unokái, ha nem a dédunokái készítették?

– A film nekem kortalan, ezt készíthették volna százévesek, de huszonöt évesek is. Én inkább azt a bizonyos érzéketlenséget érzem, amelyben a film szereplői mozognak, hogy az tényleg olyan, mint amilyenben 14 éves koromban éltem. Úgyhogy értem ezt a világot, még ha az alkotók valóban az unokáim is lehetnének.

– Említette Kertész Imrét. A két nagy világsiker az elmúlt évekből, a Nobel díj és ez az Oscar, valamiképpen sokak számára, mint zsidó téma jelenik meg, bár az alkotók többször hangsúlyozták, hogy nem értenek egyet ezzel az értelmezéssel.

 Nagyon furcsán hangzik, hogy „zsidó téma”. Az előbb már mondtam, hogy most, a középkori filozófiáról írok, látom, ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkoztak ott is. Ha a metafizikai téma, a jó és a gonosz kérdése zsidó, akkor ez is. De hát tudjuk, hogy nem így van. Ha azt kérdezi, hogy a film Auschwitzról szól-e akkor azt kell mondanom, hogy nem. Mert Auschwitzról nem lehet filmet sem készíteni. Mert ha csak annyit mondok: Auschwitz, többet mondok, mint bármennyi film vagy könyv együttvéve. Auschwitz egy pont, amire hivatkozni lehet, amikor a világ alapvető kérdéseiről valamit elmondunk. És ez egy nagyon sokat mondó pont, egy referenciapont, amelyen keresztül el lehet sok mindent mondani a világról, morális kérdésekről. Ami soha nem veszti az aktualitását.

fotó: wikipédia

5 Kommentek

  1. Vajon csak én érzem finoman szólva ellentmondásosnak, hogy a Saul fia egyrészről az érzéketlenséget mutatja be – hiszen Heller Ágnes azt mondja, ugyanazt az apátiát vélte látni a film szereplőin, amit maga is átélt, illetve a Saul fia arról szól, hogy “mindenütt tudnak emberek emberek maradni – s ez a filmben a nagyszerű, hogy nem szánalomra méltóként jelennek itt meg az emberek”. Akkor most apátia vagy emberség? Apatikus emberség? Emberséges apátia? WTF?
    Igaz, én magát a rendezőt sem értem. A film teljesen rendben volt, de marhára nem (az) jött át, hogy arról szól, hogy “ember marad az ember”.

    • Triffidhead, ennél azért bonyolultabbak az erkölcsi kérdések és emberi érzelmek, hogy egy ilyen egyismeretlenes ellentmondást fel lehetne fedezni. Ebben a két dologban semmi ellentmondás nincs. Sajnálom, ha nem érted.

  2. A film alapmotívuma, az a szinte fanatikus elszántság amellyel Saul emberileg akarja eltemetni fiát. Ebben érvényesül az ” ember marad az ember ” gondolata amely egy olyan pokoli közegben is érvényben maradt, ahol az emberről már rétegenként lekényszerült minden civilizációhoz, értelemhez, érzelemhez való kötődés , és ahol már csak egyedül az apátia maradt meg.

  3. Heller Ágnes véleményével nem féltétlenül ért mindenki egyet, mely szerint az embertelenség ilyen mély bugyraiban már csak az apátia marad.

    Koncentrációs tábor túlélő, neurológus, pszichiáter, Viktor E. Frankl – … mégis mondj igent az életre c. könyvében arról ír, hogy a legmélyebb bugyrokban éppen ott, ahol a látszólag mindentől megfosztanak egy embert amire mi civilizált emberek az emberi méltóság részeként gondolunk, ott fedezi éppen fel hogy elme határtalan szabadságát senki el nem veheti, és abban a szabad térben teljesedik ki igazán az emberi méltóság.

    Természetes emberi reakció véleményem szerint a teljes megtörtség és apátia is, és az is hogy a megtört helyzetekben és teljes elnyomottságban képes valami újat felfedezni és átalakulni az elme, nem ismerem rá a magyar szót, de úgy szokták hívni angolul, hogy self-transcendence.

  4. KÖSZI,KEDVES TANÁRNÖNK,MINT EDDIG IS–MINDENBEN TELJESEN VON A
    ZU Z-cet–IGAZA VOLT ÉS VAN,JO LENNE ,A FIATALOK KEDVÉÉRT-IS EREDETI BESZÉLGETÉSEKET FELVENNI A MÁIG KÖZTÜNK ÉLÖ KEVÉS-ÁLDOZATOKKAL,SAJNOS ITT ÉS MOST RENDKIVÜL AKTUÁLIS A MONDANDO-JUK,SEGITENI KELL-HOGY MEG TUDJANAK SZOLALNI-ÉS EZZELIS SEGITENÉK A Z ORDAS TÉVESZMÉK-REMÉLJÜK ÖRÖK-ELOSZLATÁSÁT,ET.CET–HOSSZU,LD,A SZÁMTALAN MEGJELENT KÖNYV SZÁMTALAN FELH.IRODALOM VÉGTELEN SORÁT–

Hozzászólás