szerkesztette: Sáfrán István
Grünék már hetek óta éheznek otthon. A ház ura egyre nehezebben tűri a nyomorúságot, végül elkeseredett lépésre szánja el magát. Felkap egy nagy kést a konyhaasztalról és kimegy az éjszakába ”útonállni”.
Nagy sokára feltűnik valaki. Grün elébe penderül és az érkező mellének szegezi a kést: PÉNZT VAGY ÉLETET!
A megtámadott hátrahőköl, majd mikor felismerni véli a támadóját, visszakérdez:
– Te vagy az, Grün?
– Én hát!
– Nem ismersz meg, Grün? Én Kohn vagyok, a barátod.
– Nem érdekel. Pénzt vagy életet!
– Na ne izélj már Grün, csak nem fogod itt leszúrni a legjobb barátodat?!
– Nem érdekel semmi. Éhezik a család!
– Nincs egy fillér se nálam, egyébként is: magadra vennél egy gyilkosságot?
– Ha nem adsz pénzt, leszúrlak. – és, hogy nyomatékot adjon fenyegetésének, felemeli a kést, amelynek megcsillan a pengéje a holdfényben. Grün arca elfehéredik, majd ijedten kiejti kezéből a bökőt:
– A fenébe, hát nem a t e j e s t hoztam magammal?!
