Nem csak a húszéveseké a világ

0

szerző: Gideon Peer

Nem vagyok dicsekvős típus, magammal és a rokonaimmal sem szoktam előhozakodni, már csak azért sem, mert magammal kapcsolatosan jobb, ha hallgatok, a rokonaimról meg azt gondolom, oldják meg egyedül az ilyen jellegű problémáikat.

Hogy most mégis – mondjuk úgy – tollat ragadok, az azért van, mert nem a sportról híres családomban becsúszott egy igazi világbajnok. Igen, világbajnok!

A rokonom Pesten él, Kende Lászlónak hívják és teniszezik. Ahhoz képest, hogy 85 éves, meglehetősen jól. Annyira jól, hogy ebben a „súlycsoportban” megszerezte a világranglista első helyét. És azt vezeti rendületlen. Világklasszisként.

Én erről csak annyit láttam eddig, hogy a tornacipő és a teniszütő elkerülhetetlen kelléke életének. Tulajdonképpen mindig sportolt, futballozott és játékvezető is volt. Ötven éves korában pedig úgy határozott – a golf és a tenisz jött számításba -, hogy teniszezni fog. Egy gyorstalpaló kurzus után – ma is panaszkodik emiatt a saját technikájára, mert túl gyors volt az a kurzus – elkezdett játszani.

Azóta sikert sikerre halmoz. Járja a világot fáradhatatlanul, és egymás után gyűjti be a serlegeket, érmeket. Aki Karinthy Frigyes utcai lakásába ellátogat, meggyőződhet róla, hogy már alig akad hely a falon, a vitrinekben az újabb trófeáknak.

Egy kis érszűkület, egy kis hátfájás, itt-ott szúrás, de mindez – akár együtt is – nem szegi kedvét, hetente háromszor megy a teniszpályára edzeni. Kétszer meg úszni, a kondi végett. Hóban-fagyban, hőgutában. Amint az el is várható egy igazi, 85 éves sportembertől. Mert a világelsőséget nem adják ingyen, ott még ebben a korban sincs korengedmény…

Hozzászólás